
Tervezését 1938-ban kezdték meg a Vörös Hadsereg utasítására a leningrádi 185-ös számú gyárban. Az új tankot a T35-ös öttornyú nehéz harckocsi leváltására tervezték. Kezdetben a szovjet hadvezetés egy hasonló öttornyú gépet szeretett volna, csak jobb, erősebb páncélzattal, de néhány alacsonyabb rangú tiszt, akiknek volt tapasztalata éles harci helyzetekben és több harckocsitervező erről hamar lebeszélte őket, lévén nem volt értelme ismét ennyi toronnyal ellátni a harckocsit, mivel a sok torony akkora súlytöbletet okozott, hogy a páncélzatot már nem tudták volna olyan vastagra építeni, hogy ellenáljon a német 37-45 milliméteres lövedékeknek.
Minden tank tervezésekor kompromisszumot kell hozni a páncélzatot illetően. Magától értetődő, hogy előre kell, hogy kerüljön a legvastagabb, oldalra kicsivel vékonyabb és hátulra a legkisebb keresztmetszetű.
(Itt megjegyezném, hogy ezidáig egyetlen egy tankról tudok, melynek mind az elején, oldalán és hátulján ugyan olyan a páncélzata, ez az SU-100Y, melyet ebből a T100-as nehéz harckocsiból építettek át páncélvadásszá. )
Az SU-100Y-ról készült posztot ide kattintva nézhetitek meg.
A tisztek (köztük Josef Kotin vezérezredes) és tervezők győzködésére a Vörös Hadsereg vezetői lejjebb adtak az elképzeléseikből és egy dupla tornyú gépben állapodtak meg, melynek páncélzata ki kellett, hogy állja a német 76,2 mm-es légvédelmi lövegeket is.
Végül a T100-asból 1939-ben kettőt el is készítettek, mind kettőt egy 45 és egy 76,2 milliméteres löveggel ellátott toronnyal látták el.
A harckocsikat elkészültük után egy sor tesztnek vetették alá, melyeken kiderült, hogy borzasztóan rossz a mobilitása, a súlya miatt terepen csak csigatempóban képes haladni, a magas felépítése miatt pedig kiváló célpontot jelentene az ellenséges csapatoknak. (Hogy ez miért nem volt egyértelmű nekik a gyártás elött, hát nem tudom ?. .. )
Közelharcokban tehát esélye sem lett volna a tanknak, így a Vörös Hadsereg vezetése megbízta a 185-ös gyárat, hogy építsék át egy vonalvédelemre és bunkerek robbantására alkalmas harckocsivá, mely igen távolról, még az ellenséges harckocsik lőtávján kívülről semmisíthetné meg a célpontjait, így született meg az SU-100Y ötlete, melyet egy T100-as átalakításával később meg is építettek.
Gyártó: Leningrádi 185-ös gyár. (Opytniy Konstruktorsko-Mekhanicheskiy Otdel. )
Gyártási darabszám: 2
Szolgálatban: sosem vetették be éles harcokban.
Súlya: 58 tonna
Hossza: 8,38 méter
Szélessége: 3,4 méter
Magassága: 3,42 méter
Legénység: 6 vagy 8 fő
Fő fegyverzet:
-76,2 mm-es type L-11 löveg, 120 darab lőszerrel.
Másodlagos fegyverzet:
-45 mm-es löveg, 393 darab páncéltörő, robbanótöltet nélküli lövedékkel.
Harmadlagos fegyverzet:
-4 darab DT géppuska
Motor: V-12-es GAM-34BT, négyütemű, vízhűtéses
Teljesítmény: 800 lóerő
Fajlagos teljesítmény: 14 Lóerő/tonna
Felfüggesztés: torziós rigó
Hatótávolság:
-Műúton: 200 km
-Terepen: 120 km
Végsebesség: 36 km/ó
Hogy miért tettem zárójelbe Josef Kotin vezérezredes nevét ? Nos, az ő nevéhez fűzödik megannyi híres/hírhedt harckocsinak, mint az IS, KV, és SU tankcsaládnak a megtervezése. Életéről és munkásságáról ide kattintva olvashattok többet.
Sheldon 2017. február 4. 17:42
32014. februárjára Kubiankában felújítottak egy T35-A harckocsit:
Na ennek a megtekintése is kimarad az életemből
3