Az orosz vezetés már az 1930-as években felvetette annak az ötletét, hogy a tankokat sokkal gyorsabb lenne egy adott helyszínre szállítani repülőgépekkel, bár ekkor még csak az ejtőernyő ötlete merült fel. Történtek is kísérletek ennek a megvalósítására, több-kevesebb sikerrel.

1940-ben a Szovjet Légierő Oleg Antonov segítségét kérte egy hatékony és nagy teherbírású ejtőernyő megtervezésében. Antonov azonban ambiciózusabb volt, és úgy gondolta lehetséges lenne egy még hatékonyabb repülő szerkezetet alkotni.

Két év tervezés után az eredmény az Antonov A-40/T-60 "Szárnyas Tank" lett. Egy kismértékben módosított T-60-as páncéloshoz készítettek egy ledobható szárnyszerkezetet. A kész koncepció fesztávja 18 méter, súlya a teli tankkal közel 8 tonna volt, ezért egy nagyteljesítményű vontatógépre volt szükség: a választásuk egy Tupoljev TB-3 nehézbombázóra esett.

Az első repülésre 1942. szeptember 2-án került sor. A páncélost nem töltötték fel lőszerrel, és az üzemanyagtartályokat sem töltötték tele. A pilóta-és egyben a sofőrülésben Szergej Anokin, a Szovjetunió egyik legtapasztaltabb vitorlázógép-pilótája foglalt helyet. A felszállás sikerült, de ahogy magasabbra emelkedtek, a TB-3 motorjainak teljesítménye nem volt elég a vontatmány levegőben tartásához, ezért leoldották a vontatókötelet. A tanknak sikerült földet érnie, ledobnia a szárnyakat, és visszahajtania a bázisra. Antonovék szemszögéből tehát minden sikeres volt. De a Szovjetunió nem tudott megfelelő vontatógépet gyártani ezért a projektet törölték.

Adatok (A-40/T-60)

Legénység: 1 (kísérlet alatt), 2 (tervezett)
A szárny hossza: 12,6 méter
Szárnyfesztávolság: 18 méter
A szárny anyaga: fa és szövet.
A szárny súlya: 2,004 kg
Szárnyfelület: 85,8 négyzetméter
Súlya a tankal együtt: 7,804 kg

A T-60-as tank

Története

A Szovjet Hadügyminisztérium a moszkvai 37. Gyár tervező csapatát bízta meg 1938-ban a szárazföldi és kétéltű felderítő harckocsik tervezésével. Ők készítették a T–30A és a T–30B prototípusokat, valamint az egykori T–40 kétéltű harckocsit 1940-től. Ez vezetett a T–40SZ (szuhoputnij, szárazföldi) változathoz, egy nehezebb harckocsi prototípushoz is, amit a gyártáshoz túl bonyolultnak találtak. A T–30B prototípust T–40 alvázzal, de egyszerűbb szerkezettel és nehezebb páncélzattal csak T–60 felderítő harckocsi néven fogadták el és 1941 júliusában, épp a Barbarossa hadművelet után sorozatgyártását is elkezdték.

Ugyan először 12.7 mm-es géppuskával tervezték mint a T–40-t, később a fegyverzetét egy 20 mm-es TNS löveggel javították. Ez már képes volt 500 m-ről átütni egy 15 mm vastag merőleges páncélt de elégtelennek bizonyult az újabb német harckocsik páncélzata ellen. Így újabb kísérletek folytak a 37 mm-es ZIS–19-es ágyúval újra fegyverzésre, de ezzel felhagytak, mivel nem állt rendelkezésre elegendő 37 mm-es lőszer.

A T–60 harckocsit a T–90 légvédelmi harckocsi tervezésénél is felhasználták.

Adatok (T-60)

Típus: könnyű tank
Szolgálatban: 1941-45
Tervező: Nicholas Astrov
Gyártási darabszám: 6,292

Méretadatok

Önsúlya: 5,8 tonna
Hossza: 4,1 m
Szélessége: 2,3 m
Magassága: 1,75 m
Legénység: 2 fő

Páncélzat és fegyverzet

Páncélzat: 7-20 mm

Elsődleges fegyverzet: 20 mm-es TNS ágyú
Másodlagos fegyverzet: 7,62 mm-es DT géppuska

Műszaki adatok

Motor: 2 db GAZ–202 benzinmotor
Teljesítmény: 2×52 kW (2×70 LE)
Felfüggesztés: torziós rugó
Sebesség: 44 km/h
Fajlagos teljesítmény: 17,9 kW/t
Hatótávolság: 450 km

A Tupoljev TB-3 nehézbombázó

Története

Igor Szikorszkij első világháború előtti Russzkij Vityaz-a és háborús Ilja Muromec-e után az oroszoknál hagyománya lett a „szörnyeteg bombázóknak” vagyis a többmotoros, rendkívüli méretű bombázógépeknek. Szikorszkij emigrációja után e szörnyek atyja Andrej Tupoljev lett. Ennek példája a két háború között épült nyolcmotoros „Maxim Gorkij” propagandarepülő, amely azonban hadi alkalmazáshoz túl drága és - bármily furcsa, hogy az oroszok ezt belátták – túl nagy volt. Ennek hadicélokra született kisöccse lett a TB-3 Teljesen fémépítésű, egyfedelű, négymotoros gép volt, de dobozszerű törzse, szögletes formái, kéttollú légcsavarjai és merev futója elárulták, mely korszakban tervezték.

A huszas-harmincas évek tipikus termékeként a gép a II. világháború kitörésére elavult, ennek ellenére szolgálatban maradt, és részt vett a Halhin-Gol csatájában a japán csapatok ellen, azután 1939-40 telén a finn háborúban. Noha hivatalosan 1939-ben kivonták az első vonalból a TB-3 típust, 1941.június.22- én még mindig 516 gép volt a VVS szolgálatában, 25 pedig a tengerészetnél. Nappali bevetéseken hatalmas veszteségeket szenvedtek, de éjszakai bombázóként bevetették őket a szmolenszki, a moszkvai, de még a sztálingrádi és kurszki csatákban is. Sőt, a 18. légi hadsereg 1945. július. 1-i lajstroma még 10 aktív TB-3-ast szerepeltet! Méreténél fogva a TB-3 kiváló szállítógép is volt: rengeteg teherszállító feladatot ellátott, de ejtőernyősök bevetéséhez is használták. Maximum 35 katona fért el a gép szárnyain!

Hadrendben utoljára 1945.június.18-án állt.

Adatok (TB-3)

Méretadatok

Hossza: 24,4 m
Fesztáv: 41,8 m
Szárnyfelülete: 234,5 négyzetméter
Súlya: 11,200 kg (üresen), 19,300 kg (felszállósúly)

Műszaki adatok

Motorok: 4 darab Mikulin M17F 12 hengeres V-motor, egyenként 705 lóerő teljesítménnyel.

Max. sebesség: 212 km/h

Szolgálati magasság: 4800 m

Fegyverzet: 5-8 darab DA géppuska, 10 x 63 db-os dobtárral, Max. 2 tonna bombateher

Forrás: masodikvh.hu, wikipedia.en/ru/hu, tanks-encyclopedia.com, lemil.blog.hu