A T-10 szovjet nehéz harckocsi, melyet a második világháború után fejlesztettek ki a cseljabinszki 100. sz. kísérleti üzemben (VNII-100) Zsozef Kotyin irányításával. Sorozatgyártása 1954-1966 között folyt. Utolsó példányait 1993-ban vonták ki az Orosz Fegyveres Erők állományából.
Története
Tervezését 1949-ben kezdték el a VNII-100 tervezőirodában Zsozef Kotyin irányításával Objekt 730 jelzéssel. A fejlesztésben szorosan együttműködtek a Leningrádi Kirov Gyárral (LKZ) és a Cseljabinszki Kirov Gyárral (CSKZ). A fejlesztés alapját az ISZ-4-es és az ISZ-7-es harckocsikkal szerzett tapasztalatok adták. A harckocsi kezdetben az ISZ-8 típusjelzést kapta. Először a teljes méretű, fából készült makettjét építették meg, majd elkészítették az első prototípust, mellyel a gyári teszteket végezték. Ez után döntés született egy 10 darabos kísérleti sorozat megépítéséről. Ezekkel Kubinkán végezték el az állami vizsgákat. Az állami bizottság ennek eredményei alapján 1950-ben javasolta a sorozatgyártás elkezdését, de jelentős módosításokkal. A harckocsin olyan jelentős változtatásokat végeztek, hogy végül új típusjelzést, az ISZ-10-t kapta. Sztálin 1953-as halála miatt megváltozott politikai helyzetben a Sztálin nevéből képzett ISZ típusjelzés helyett T-10-re nevezték át. 1953. december 15-én rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. A T-10-esekel a nehézharckocsi-hadosztályokat szerelték fel. Mindegyik ilyen hadosztály két nehézharckocs- ezreddel és egy közepesharckocsi-ezreddel rendelkezett. Az 1950-es és 1960-as években a Németországi Szovjet Hadseregcsoport 13-as és 25-ös neházharckocsi-gárdahadosztálya is T-10-esekkel volt felfegyverezve.
Közvetlen elődje, az ISZ-3 közötti különbségek a nagyobb torony, hosszabb test, új füstelszívó, erősebb dízelmotor, hat pár futógörgő helyett hét, nagyobb lőszerjavadalmazás.
A szorozatgyártás 1954-ben kezdődött meg és 1966-ban fejeződött be. 1953-1962 között Cseljabinszkban, 1957-1966 között Leningrádban gyártották. A pontos gyártási darabszám nem ismert, a források legalább 2500-ra teszik az elkészült T-10-esek számát.
A Szovjetunió felbomlása után a harckocsik Oroszországhoz kerültek, ahol 1993-ban kivonták őket a szolgálatból.
Harci alkalmazás
A T-10-est Szíria és Egyiptom használta a jóm kippúri háborúban, kevés sikerrel, ahol az lett volna a feladatuk, hogy támogassák a közepes T–54, T–55 és T–62-es harckocsikat.
Változatok
T-10-(1952) alapváltozat
T-10A-(1956)
T-10B-(1957)
T-10M-(1957) Infravörös éjjellátó berendezés, ABC-védelem, hosszabb M-62-T2 L/43 löveg,
T-10M-(1963)T-10M rendelkezik OPVT mély mocsári légzőcsővel
T-10M-(1967) APDS és HEAT lőszerrel ellátott változat
Rendszeresítők
Oroszország: 450 db (1993-ban kivonva)
Szovjetunió: 450 db (továbbadta Oroszországnak)
Egyiptom
Szíria
Lengyelország
Általános tulajdonságok
Személyzet: 4 fő (parancsnok, vezető, irányzó, töltő-kezelő)
Hosszúság: 7,41 m löveggel együtt 9,87 m
Szélesség: 3,56 m
Magasság: 2,43 m
Tömeg: 52 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat: 250 mm
Elsődleges fegyverzet: 122 mm-es D25TA harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet: 2 db 12,7 mm DSKM nehéz géppuska
Műszaki adatok
Motor: V2 dízelmotor
Teljesítmény: 522 kW (700 LE)
Felfüggesztés: torziós rugó
Fajlagos teljesítmény: 13 KW/t
Végsebesség: 53 km/h
Hatótávolság: 250 km