Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Egy kis olvasnivaló, a hideg napokra.

Monty Python: Gyalog Galopp
Szereplők:
Arthur Király –
Sir Bedevir –
Sir Robin –
Sir Galahad –
Sir Lancelot –
Várőr 1 –
Várőr 2 –
Hullaszállító –
Falusi –
Öregember –
Balfi –
Dennis –
Asszony –
Férfi/Nő 1 –
Férfi/Nő 2 –
Férfi/Nő 3 –
Boszorkány –
Mesélő –
Isten –
Frank –
Frankné –
Rendőr –
Kobzos –
Fej 1 –
Fej 2 –
Fej 3 –
Öreg –
Ni Lovag –
Király –
Herbert –
Hector –
Bors –
Gawain –
Ménárd atya –
Rendőr 1 –
Rendőr 2 –
Tim a varázsló –
A tömeg az utolsó jelenetben –
1. Jelenet (Helyszín: vár előtt)
Mesélő: Anglia. Időszámításunk szerint 932-ben. Egy bátor férfi lovagol a ködben. Mellette hű szolgája: Balfi cipeli ura terheit.
Arthur: Hőőőő! … Tovább!
Várőr 1: Állj! Ki vagy te?
Arthur: Én, én vagyok. Arthur, Uther Pendragon fia, a Kamelot kastélyból. A britek királya, szászok legyőzője, és ura egész hatalmas Angliánknak.
Várőr 1: Ne röhögtess!
Arthur: Az vagyok! Ez itt meg hűséges szolgám Balfi. Beporoszkáltuk széles-e hazát, oly lovagokat keresvén, kik velem jönnének kameloti udvaromba. Beszélnem kell uraddal!
Várőr 1: Lovon poroszkáltatok?
Arthur: Igen.
Várőr 1: Tökötök van. Nem lovatok.
Arthur: Micsodánk?
Várőr 1: A szolgád két, fél-tökkel produkálja a lódobogást.
Arthur: Na és?! Akkor is beporoszkáltuk e hon minden zegét-zugát.
Várőr 1: Honnan van tökötök? Hol szereztétek?
Arthur: Hát találtuk.
Várőr 1: Itt nálunk tököt? Annak sok napsütés kell meg meleg. Nálunk meg zord az időjárás.
Arthur: A fecske is elszállhat melegebb vidékre, akár a gólya, délre a tél elől, de mégis csak itt honosak.
Várőr 1: Arra céloz netán, hogy csak a tökök emigrálnak?
Arthur: Dehogy. Lehet, hogy viszik őket.
Várőr 1: Hogy vinne el egy fecske egy tököt?
Arthur: Megragadja a tövénél!
Várőr 1: Nem azon múlik, hogy hol ragadja meg, hanem az arányokon. Nincs olyan madár, amelyik elbír egy félkilós tököt.
Arthur: Ne ezzel foglalkozz! Menj! Jelentsd uradnak, hogy Arthur van itt a kameloti udvarból.
Várőr 1: Mert ugyebár: egy fecske csak úgy érhet el repülési sebességet, ha minimum 40 szárnycsapást végez per szekundum. Igaz?
Arthur: Menj!
Várőr 1: Igaz, vagy nem igaz?
Arthur: Nem érdekel a téma!
Várőr 2: Egy afrikai talán elbírja.
Várőr 1: Igen egy afrikai elbír egy tököt, de egy európai semmiképpen.
Várőr 2: Szerintem se.
Arthur: Megkérded végre, hogy eljön-e velem Kamelotba?
Várőr 1: Viszont az afrikai fecske nem vándormadár. Akkor nem is hozhatott tököt.
Várőr 2: Mi van, ha ketten hozták egyszerre?
Várőr 1: Hogyan? Meg különben is mire mennének ketten eggyel?
Várőr 2: Például odakötözték magukra.
Várőr 1: De hová? A farkuk alá?
Várőr 2: Persze, miért ne?
2. Jelenet (Helyszín: falu)
Hullaszállító: Visszük a halottakat! Hozzátok a halottakat! Visszük a halottakat! Hozzátok a halottakat!
Falusi: Itt egy!
Hullasz.: 9 penny.
Öreg: Nem vagyok halott!
Hullasz.: Mit mond?
Falusi: Semmit! Itt a pénz.
Öreg: Nem vagyok halott!
Hullasz.: Tessék! Azt mondja nem halott.
Falusi: Dehogynem.
Öreg: De nem!
Hullasz.: Tél'leg nem.
Falusi: De mindjárt lesz.
Öreg: Már jobban vagyok.
Falusi: Mindjárt halott leszel.
Hullasz.: Sajnálom, így nem viszem el.
Öreg: Nem akarok a taligára kerülni!
Falusi: Mit kényeskedsz, mint egy gyerek?
Hullasz.: Sajnálom, így nem viszem el.
Falusi: Ennyit igazán megtehetnél.
Öreg: Csuda-jól vagyok!
Falusi: Várj egy kicsit! Mindjárt kinyúlik.
Hullasz.: Sietek Robinsonékhoz. Kilencen adták be a kulcsot.
Falusi: Mikor jössz legközelebb?
Hullasz.: Csütörtökön.
Öreg: Tegyél le! Tudok én menni.
Falusi: Nem tudsz te már semmit. Mondd, tényleg nem tudsz segíteni?
Öreg: Hű, de jól érzem magam! (2×)
/a hullaszállító leüti az öreget/
Falusi: Köszönöm pajtás.
Hullasz.: Csütörtökön jövök.
Falusi: Jó találkozunk.
/Arthur ellovagol előttük/
Falusi: Ez meg kifene?
Hullasz.: Nem'tom. Biztos valami király.
Falusi: Mér' gondolod?
Hullasz.: Mer' nem olyan fülig szaros, mint mi.
3. Jelenet (Helyszín: mező)
Arthur: Hé! Öregasszony!
Dennis: Ember.
Arthur: Oh, Pardon. Ember. Ki lakik abban a várban?
Dennis: 37 vagyok.
Arthur: Tessék?
Dennis: Alig 37. Nem vagyok öreg.
Arthur: Nem szólíthatlak, csak embernek.
Dennis: Szólíts Dennis-nek.
Arthur: Nem tudtam, hogy úgy hívnak.
Dennis: Mert meg sem próbáltad kitalálni.
Arthur: Még egyszer elnézést az öregasszonyért. De hátulról…
Dennis: Az rühellem, hogy úgy beszélsz velem, mintha alád tartoznék.
Arthur: Király vagyok.
Dennis: Király? És, hogy lett belőled király? Kizsákmányolsz másokat mi? És idejét múlt imperialista dogmákkal fenntartod a szociális és társadalmi különbségeket.
Asszony: Dennis, láttam egy cuki, nekem való, rongyos… oh, üdvözlöm.
Arthur: Üdvözlöm. Arthur vagyok a britek királya. Kié az a vár?
Asszony: Kinek a királya?
Arthur: A briteké.
Asszony: Kik azok a britek?
Arthur: Mi vagyunk. Mindannyian.
Asszony: Mit szólsz? Van királyunk. Azt hittem autonóm közösség vagyunk.
Dennis: Ne áltasd magad asszony, diktatúra ez a javából. Abszolút autokrácia, ahol a munkásosztályt…
Asszony: Megint belehergeled magad ebbe az osztály micsodába!
Arthur: Pillanat jó emberek. Abban a várban ott ki lakik?
Asszony: Nem lakik senki.
Arthur: Hát ki az uratok?
Asszony: Nincs nekünk urunk.
Arthur: Micsoda?
Dennis: Mondtam már! Anarchoszindikalista közösség vagyunk, ahol hetenként felváltva más gyakorolja a hatalmat. De csak azoknak a döntései jogerősek, amit a 2 hetente összeülő tanács elfogad…
Arthur: Most már elég! Megparancsolom, hogy hallgass!
Asszony: Nézzenek oda! Mit képzelsz magadról, ki vagy te?
Arthur: A királyod vagyok!
Asszony: Én ugyan nem szavaztam rád.
Arthur: Királyra nem is szavaznak.
Asszony: Akkor, hogy lett belőled király?
Arthur: A tavak királynője nekem adta a szent szablyát, az Excaliburt, azzal, hogy én Arthur legyek annak őrizője. Ezért vagyok én a királyotok!
Dennis: Na várj csak! Egy vízben hancúrozó, és karddal hadonászó menyecske nem dönthet az államforma felől. Hatalommal csak a tömegek ruházhatnak fel.
Arthur: Elég! Tartsd a szád!
Dennis: Ha elkezdeném mondogatni, hogy én vagyok a császár, mert egy elázott tyúk fejbe vágott egy buzogánnyal, hát rögtön kinyírnának!
Arthur: Pofa be! Most már aztán, pofa be!
Dennis: Mindenki láthatja, hogy ez egy erőszak rendszer! Elnyomnak!
Arthur: Pofa be! Büdös paraszt!
Dennis: Látják? Az erőszak velejárója a rendszernek.
4. Jelenet (Helyszín: boszorkány-falu)
Tömeg: Boszorkány! Boszorkány!
Férfi 1: Most találtuk! Máglyára vethetjük?
Bedevir: Honnan tudjátok, hogy boszorkány? Hozzátok ide!
Boszi: Nem vagyok boszorkány!
Bedevir: Pedig úgy vagy öltözve.
Boszi: Ők öltöztettek fel boszorkánynak!
Tömeg: Hazudik!
Boszi: Az orrom sem az enyém. Ez egy mű orr.
Bedevir: Nos?
Tömeg: Orrot mi csináltunk neki.
Bedevir: Hát még mit?
Férfi 2: Meg kalapot.
Férfi 3: De attól még boszorkány.
Bedevir: Ti öltöztettétek fel?
Tömeg: Nem! … Igen… Részben.
Férfi 1: De van neki szemölcse!
Bedevir: Miből gondoljátok, hogy boszorkány?
Férfi 2: Engem gyíkká változtatott… De már elmúlt.
Férfi 3: Tűzre vele!
Tömeg: Igen!
Bedevir: Csendet! Csendet! Aztán tudjátok-e, hogy több módja van annak, hogy megtudjuk boszorkány-e?
Férfi 1: Több is? Mondd el, hogyan?
Tömeg: Igen! Igen!
Bedevir: Mondjátok meg, mit csinálnak egy boszorkánnyal?
Férfi 3: Elégetik!
Elégetik: Megégetik! Elégetik!
Bedevir: És mit szoktak még elégetni?
Férfi 1: Több boszorkányt!
(…)
Férfi 3: Fát.
Bedevir: Helyes. Mért égnek a boszorkányok?
(…)
Férfi 2: Mert fából vannak.
Bedevir: Úgy van! És hogyan győződhetünk meg róla, hogy ő fából van-e?
(…)
Férfi 1: Ha hidat építünk belőle.
Bedevir: No, no fiam. Kőből talán nem lehet hidat építeni?
Férfi 2: De, igen.
Bedevir: Elmerül-e a fa a vízben?
Tömeg: Nem! Lebeg rajta. Dobjuk a mocsárba!
Bedevir: Csendet! És mondjátok meg, mi lebeg még a vízen?
Férfi 1: Kenyér.
Férfi 2: Alma is.
Férfi 3: Picike szikla.
Bedevir: Nem, nem.
Férfi 1: Hulla!
Férfi 3: Hasas bankó.
Arthur: A kacsa!
Bedevir: Ez az! Ez az. Vonjuk le a logikus következtetést!
Férfi 1: Ha ő ugyan annyit nyom, mint egy kacsa, akkor… ööö… fából van.
Bedevir: Következés képpen:
(…)
Tömeg: Boszorkány! Boszorkány!
Bedevir: A legszebb vásár, és ünnepnapi mérlegemet! Ide a lányt! Pöcköt kiverni!
Boszi: A fene vigye el lebuktam..
Tömeg: Boszorkány! Boszorkány!
Bedevir: Kit tisztelhetek benned, ki oly jártas vagy a tudományokban.
Arthur: Arthur vagyok, a britek királya.
Bedevir: Uram és parancsolóm!
Arthur: Jössz-e velem udvaromba Kamelotba? És ülsz-e közénk a kerek asztalhoz?
Bedevir: Tartom szerencsémnek, oh parancsolóm.
Arthur: Mi a neved?
Bedevir: Bedevir, uram.
Arthur: Legyen neved eztán Sir Bedevir, a kerek asztal lovagja.
Mesélő: A hős Sir Bedevir volt az első, aki beállt Arthur király mellé lovagnak. Követte őt sok más neves személyiség is. Sir Lancelot a bátor, Sir Galahad az érintetlen. Sir Robin, aki majdnem legyőzte az angnori sárkányt, aki majdnem kiállt az ádáz bristoli tyúkok ellen, és aki berezelt a Badon Hill-i csatában. Fentiek 1 társaságba tömörültek, amely nevét és tetteit évszázadokon át emlegetik. Ők voltak a kerek asztal lovagjai.
5. Jelenet (Helyszín: Mező)
Bedevir: És így bizonyították be uram, hogy a föld banán alakú.
Arthur: Bámulatos, hol tart már a tudomány.
Isten: Arthur! Arthur! Britek királya. Ne borulj térdre! Utálom az alázatoskodó embereket.
Arthur: Bocsáss meg!
Isten: És ne kérj bocsánatot! Nem lehet veletek szót érteni. Mást se tudtok, csak bocsáss meg ezért, könyörülj azért! Most meg mit csinálsz?
Arthur: Nem vetem rád a tekintetem.
Isten: Már csak az hiányzik, hogy rázendíts egy zsoltárra. Az életkedvem is elmegy tőletek. Viselkedj normálisan!
Arthur: Igenis, uram!
Isten: Arthur, te és a kerek asztal lovagjai feladatot kaptok, hogy példát mutassatok eme sötét korban.
Arthur: Isteni ötlet uram!
Isten: Persze, hogy az! Te ostoba! Figyelj Arthur, szent feladatoddá teszem, hogy keresd meg a Szent Kelyhet. Ez a te rendeltetésed Arthur. Hogy megtaláld a Szent Kelyhet.
Lancelot: Megáldott! Megáldott minket az úr!
Galahad: Áldassék az ő neve!
6. Jelenet (Helyszín: Vár előtt)
Arthur: Állj! Halló! Halló!
Várőr 2: Halló, ki beszél?
Arthur: Arthur vagyok, kísérőim meg a kerek asztal lovagjai. Kinek a kastélya ez?
Várőr 2: A gazdámé. Úgy hívják, hogy Gui De Loanbard.
Arthur: Menj! Mondd meg a te uradnak, hogy ha szent feladatot teljesítünk. És ha urad szállást ad nekünk éjszakára, akkor velünk jöhet a Szent Kelyhet keresni!
Várőr 2: Szívesen megmondom, bár nem hiszem, hogy bukna az ötletre. Van neki kehely, minek menjen keresni?
Arthur: Micsoda?
Galahad: Azt mondja, van neki.
Arthur: Szent Kelyhe van neki? Biztos?
Várőr 2: Biztos! Nagy Szent Kelyhe van. Azt mondtam, a gazdánknak már van. Hi-hi.
Várőr 1: Hi-hi.
Lancelot: Érdekes.
Arthur: Felmehetnénk megnézni?
Várőr 2: Dehogy jöhettek! Vagytok disznó angolok!
Arthur: Mért te mi vagy?
Várőr 2: Francia. Mért mit gondoltál mitől ilyen förtelmes a kiejtésem? Hülye Király!
Galahad: És mit csinálsz itt Angliában?
Várőr 2: Semmi közöd hozzá!
Arthur: He nem engedsz be jó szántadból, erővel vesszük be a kastélyt!
Várőr 2: Nincs félelmünk tőled, angol piszok disznó! Az ördög búbozzon meg! Törlöm beléd a lábam, angilus király, meg a sótlan, lótlan lo-lo-lovagjaidba!
Galahad: Gyermekded lélek.
Arthur: Idefigyelj, te jó ember!
Várőr 2: Elég volt! Nem csevegek tovább veletek üresfejű, moslék nyelő-nyaló angol.
Galahad: Nincs ott valaki más, akivel beszélhetnénk?
Várőr 2: Nincs! És menjetek már, mert istenuccse valami kellemetlent mondok.
Arthur: Figyelmeztetlek derék lovag, az én türelmem is véges! Ha tüstént nem teljesíted a parancsomat…
(kilövik a tehenet)
Arthur: Futás! Roham!
(kidobják a többi állatot)
Arthur: Vissza! Visszavonulunk!
Bedevir: Felség, nekem van egy ötletem.
Mesélő: Ekkor, Arthur és hős lovagjai visszahúzódtak az erdőbe, hogy valami fantasztikussal rukkoljanak elő.
(a lovagok betolják a fanyulat)
Várőr 2: Mi a fene ez? Fa kakadu? Nézzük meg közelebbről!
Várőr 1: Menjünk ki!
(betolják a nyulat a vár mögé)
Arthur: A következő lépés?
Bedevir: Az a tervem, királyom, hogy Lancelot, Galahad és én várunk, míg leszáll az est. Aztán kirontunk a nyúlból és, leverjük a franciákat, akik nem csak meglepettek, de teljesen védtelenek is lesznek.
Arthur: Nem értem, jó lovag.
Bedevir: Lancelot, Galahad és én kirontunk a nyúlból…
Arthur: De hát az benn van, ti meg kinn!
Bedevir: Csakugyan. Sajnálom! Erről az apróságról megfeledkeztem!
(Arthur kokit ad Bedevirnek)
Galahad: Akkor menjünk.
Többiek: Jó menjünk.
7. Jelenet (Helyszín: -)
Frank: Az elszenvedett vereség Arthur királyt felettébb elcsüggesztette. A kíméletlen francia kötekedés oly kiábrándítóan hatott rá, hogy gondolkodni kezdett, és rájött, hogy új stratégiához kell folyamodnia, ha a Szent Kehely felkutatását, sikerrel akarja koronázni. Arthur, miután tanácskozott vezérkari lovagjaival, úgy döntött, hogy elválnak egymástól, és egyénileg keresik a Kelyhet, és a továbbiakban mindegyik…
(egy lovag elvágtat előtte és elmetszi a torkát)
Frankné: Frank!!! Halló rendőrség? Kérem, jöjjenek valaki megölte a férjemet!
(két rendőr bejön, felmérik a helyzetet, majd elviszik a holt testet.)
8. Jelenet (Helyszín: Ewing-i erdő)
Mesélő: A lovagok tehát külön-külön keltek útra. Sir Robin észak felé vágtatott át a sötét Ewing-i erdőn. Legkedvesebb kobzosa kíséretében.
Kobzos: Bátor jó, Sir Robin, ím elindult vala. Nem féltette az életét bátor Sir Robin. Cseppet sem félt ő nem ám, hogy meghalhat kínosan. Bá-bá-bátor Sir Robin. Még az sem riasztotta el, hogy péppé verik fejét, lecsavarják orrát, vagy kinyomják a szemét. A lábát széttörik, és testét elégetik, máját felvágják, és hagymásan megsütik. Beverve fej és kihúzva bél, fülcimpa lenyírva, nyelv tűzre vetve, és pénisz le…
Robin: Elég a dalból, muzsikából fiúk! Attól tartok, mindjárt dolgunk akad.
3 Fej: Állj! Kik vagytok?
Kobzos: Ő a bátor Robin, Sir Robin vala…
Robin: Állj le! Semmi különös, csak éppen erre jártam.
3 Fej: Mért jártál erre?
Kobzos: Mert harc, harc, harc…
Robin: Hallgass! Semmi, semmi különös csak éppen erre jártam jó lovagok.
3 Fej: Te nem mondasz igazat.
Robin: Őszintén szólva, a kerek-asztal lovagja vagyok.
3 Fej: A kerek-asztal lovagja volnál?
Robin: Az vagyok.
Fej 1: Akkor meg kell, hogy öljelek.
Fej 2: Öljem?
Fej 3: Nem hiszem, hogy kéne.
Fej 2: Én mit hiszek?
Fej 1: Azt, hogy igen.
Fej 3: Legyünk jók hozzá.
Fej 1: Te hülye vagy!
Robin: Nem mehetnék?
Fej 1: Hallgass! Húzd ki gyorsan a kardom, le akarom vágni a fejét.
Fej 3: Inkább a saját fejedet vágd le!
Fej 2: Ennyit igazán megtehetnél nekünk!
Fej 1: Micsoda?
Fej 3: Elviselhetetlen alak vagy!
Fej 2: Hát még ha te nőttél volna mellé!
Fej 1: Mi bajod velem?
Fej 2: Az, hogy horkolsz.
Fej 1: Én?! Nem is igaz! Neked viszont büdös a szád!
Fej 2: Persze, mert soha nem mosol nekem fogat.
Fej 3: Elég! Ne marakodjatok! Inkább teázzunk.
Fej 1: Jól van, nem bánom. Öljük meg, aztán jöhet a tea, pirítóssal.
Fej 2: Helyes.
Fej 3: Nem pirítóssal!
Fej 1: Nem bánom, nem bánom! Nem pirítóssal, de öljük meg!
Fej 2-3: Rendben.
Fej 1: Ez betett nekünk.
Fej 3: Ugyan, dehogy. Ellenkezőleg! Meglógott.
Kobzos: Robin a bátor elszaladt. Bátran el futott, el ő.
Robin: Nem igaz!
Kobzos: A vész láttán, ahogy tudott, farkát behúzva elfutott. Úgy messzire s ina szakadt, midőn nyúlként bátran szaladt. Előre ő csak lassan jutott, mert közben többször elcsúszott. Bátor, hős Sir Robin…
9. Jelenet (Helyszín: Mocsárvár)
Mesélő: Most pedig, hallgassátok meg Sir Lancelot históriáját.
Király: Egy szép napon ez mind a tiéd lesz.
Herbert: A függöny?
Király: Nem a függöny, hülye kölyök. Hanem, amit itt látsz. A hegyek, meg mindaz, ami a képhez tartozik, a királyságod lesz.
Herbert: De, anyám!
Király: Apád! Az apád vagyok.
Herbert: De apám, értsd meg nekem ez nem kell.
Király: Idehallgass: Az egész királyság az én művem. Amikor neki kezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király, a bolond épít ide várat. Mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát építettem újat. Az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat. Az leégett, összedőlt aztán süllyedt el. De a negyedik az megmaradt. És az, ami a tiéd lesz fiam. A legerősebb vár, közel és távolban.
Herbert: De nekem akkor sem kell apám. Én inkább, inkább…
Király: Inkább mit?
(Herbert rá akar kezdeni az éneklésre)
Király: Állj! Éneklés nincs. Addig ugyan nem amíg én itt vagyok! Nézd fiam! 20 perc múlva elveszel egy lányt, akinek az apja a legnagyobb földbirtokos egész Britanniában.
Herbert: Én nem akarok földet apám!
Király: Nézd… ööö… Alice…
Herbert: Herbert.
Király: Herbert. Egy mocsár tetején élünk. Szükségünk van a szilárd földre.
Herbert: Értsd meg! Én nem szeretem azt a lányt.
Király: Nem szereted? Mi bajod vele? Hiszen tündérszép. Mese gazdag. Hatalmas legelői, rétjei vannak.
Herbert: Igen apám, tudom. De… én arra vágyom, hogy a lányt, akit elveszek, meglegyen benne az a különös… az a különös… rendkívüli…
(Herbert ismét rá akar kezdeni az éneklésre)
Király: Nehogy dalra fakadj! Fiam! Feleségül veszed Lukona hercegnőt! Azt ajánlom fiam, barátkozz a gondolattal!
(A király ad egy pofont a fiának)
Király: Őrség! A herceg nem hagyhatja el a szobát, amíg érte nem jövök.
Őr 2: Értem. A herceg nem hagyhatja el a szobát, ha érte jön uram.
Őr 1: Hukk (Csuklik…)
Király: Nem! Amíg érte nem jövök.
Őr 2: Értem. Amíg érte nem jön, nem mehet be a herceg.
Király: Nem, nem, nem! Ti idebent maradtok és vigyáztok, hogy ki ne menjen.
Őr 2: Felséged meg érte jön.
Király: Úgy van.
Őr 2: Semmire sem kell vigyázni, csak hogy a herceg be ne jöjjön.
Király: Nem! Hogy ki ne menjen.
Őr 2: Értem. Ki ne menjen.
Király: Világos?
Őr 2: Világos. Viszont, ha ő mégis… ööö… ha, ha mégis… ha…
Király: Várj, elmondom! Roppant egyszerű a dolog. Ti szépen itt maradtok, és arra vigyáztok, hogy ki ne menjen a szobából. Értitek?
Őr 2: Tudok már mindent. Velünk együtt ki mehet a szobából?
Király: Nem! Tartsátok itt a szobában. És arra vigyáztok…
Őr 2: Idebenn tartjuk, abban nem lesz hiba. De ha mégis kimenne a szobából. Vele menjünk?
Király: Tartsátok itt benn a szobában.
Őr 2: Amíg felséged, vagy más érte nem jön…
Király: Nem! Nem más, csak én.
Őr 2: Csak felséged.
Király: Visszajövök.
Őr 2: Visszajön. Itt maradunk, amíg visszajön.
Király: És vigyáztok, hogy ki ne menjen!
Őr 2: Mi?!
Király: Vigyáztok, hogy ki ne menjen!
Őr 2: A herceg?
Király: Igen!!! Vigyáztok, hogy ki ne menjen!
Őr 2: Ja, ja! Persze… azt hittem, hogy ő. Gondoltam, milyen hülyeség őt őrizni, amikor ő őr. He-he!
Király: Most már minden világos?
Őr 2: Persze! Semmi probléma.
Király: Helyes. … Hová mentek?
Őr 2: Ahová felséged.
Király: Nem! Maradjatok itt. És arra vigyázzatok, hogy ki ne menjen!
Őr 2: Jó.
Herbert: De apám! Kérlek!
Király: Egy hangot se! Öltözz fel! … Dalra fakadás nincs!
Őr 1: Hukk (csuklik)
Király: Menj! Igyál egy kis vizet!
(Herbert észrevétlenül megírja a levelet, majd kilövi az ablakon)
Mesélő: Midőn, hős Lancelot az erdőben lovagolt, hű társával, Fejbólintóval. Herbert herceg levele a jó szolga mellkasába landolt. És így szólt:
(Háttérben felnyög: Leveled jött uram.)
A levélben e szavak voltak olvashatók: Azzal, akit elér e levelem, tudatom, hogy atyám fogságban tart és általam nem kívánt frigyre kényszerít! Kérlek! Kérlek, jöjj és ments meg! A torony-szobában vagyok. Mocsár várban. És, hős Lancelot elhatározta, hogy kiszabadítja eme ártatlan teremtményt. S azzal útnak indult futtában, át az erdőn célja felé, Mocsár várba.
Mire Lancelot odaért a már lakodalom javában tartott. A zene és a tánc hangjai messzire elhallatszottak. Gyors mozdulatokkal kivégezte az őröket, majd betört a várba, ahol átvágta magát a vidám násznépen. Majd elérte a legmagasabb torony legmagasabb szobáját.
Őr 2: No, no! Nem megyünk be a szobába, tilos neki…
(Lancelot levágja az őröket)
Lancelot: Szép hölgy rendelkezz velem, a nevem Lancelot, a kameloti. Eljöttem, hogy… Oh pardon…
Herbert: Megkaptad a levélkémet?
Lancelot: Hát… ööö… kaptam egy levelet…
Herbert: És eljöttél, hogy megments?!
Lancelot: El, de bevallom azt hittem…
Herbert: Tudtam, hogy valaki majd eljő értem, tudtam, hogy valahol, valaki, aki…
Király: Állj! Éneklés nincs! Ki vagy te?
Herbert: A fiad vagyok.
Király: Nem. Nem te!
Lancelot: Sir Lancelot vagyok, uram.
Herbert: Azért jött, hogy megszöktessen.
Király: Csak sorjában! Először is. Te ölted meg az őröket?
Lancelot: Ööö… igen. Elnézést.
Király: 50 font volt darabja.
Lancelot: Sajnálom, de meg tudom magyarázni.
Herbert: Ne félj az én bősz atyámtól lovag! Nézd! A kötélhágcsó már kész.
Király: Megöltél 8 vendéget is.
Lancelot: Sajnálom, de azt hittem a fiadról, hogy lány.
Király: Hümmm. Nem is csodálkozom…
Herbert: Gyerünk Sir Lancelot!
Király: Nyughass! Továbbá megölted a menyasszony apját.
Lancelot: Igazán nem akartam.
Király: Nem akartad, mégis kettéhasítottad a fejét.
Lancelot: Ejnye! De nincs komoly baja?!
Király: És mellbe rúgtad az arát. Mibe fog ez nekem kerülni?
Lancelot: Éppen az erdőn át lovagoltam Kamelotból, amikor megkaptam azt az üzenetet, amiben az állt…
Király: Te oda való vagy?
Herbert: Siess Sir Lancelot!
Lancelot: Arthur Király lovagja vagyok.
Király: Igen? Jól megépített kis vár az. És körülötte rétek, mezők.
Lancelot: Igen.
Herbert: Gyere már Sir Lancelot! Ne várjak hiába!
Király: Mondd csak! Nem innál velem valamit?
Lancelot: Leköteleznél vele, uram.
Herbert: Sir Lancelot!
Lancelot: Hidd el! Nekem a legrosszabb, amikor elragad a frazeológiám.
Király: Ugyan hagyjad már! Végül is nem történt semmi.
Mesélő: A király pedig azzal a ravasz tervel állt elő, hogy az árvaságra jutott hercegnőt örökbe fogadja, majd az újdonsült örökösét, hozzáadja a bátor Lancelothoz. Ám a nemes terv meghiúsult, mikor Herbert herceg élve előkerült, és Sir Lancelot a nagy zűrzavarban elmenekült. Így esett hát Lancelot története.
10. Jelenet (Helyszín: Tábortűz mellett)
Mesélő: Eközben Arthur Király és Sir Bedevir alig néhány verébugrásnyira tőle, a 24. fejezetben felfedezett valamit… Most látom, hogy ez a távolság több mint néhány verébugrás. Különösen, ha ez a veréb is tököt cipel. Ha meg nem, szóval, ha töketlen, akkor mit ugrál?
Arthur: Felelj már! Könyörgök! És az a nagy varázsló, akit említettél, látta a Szent Kelyhet? Mondd meg hol találhatom meg! Vajon hol találhatom meg őt? Felelj!
Öreg: Egyedül ő és csakis ő ismeri a barlangot, ahová ember még a lábát soha be nem tette.
Arthur: És a kehely? A Szent Kehely is ott van?
Öreg: Te se tedd be! Ott… ott tátong a barlang mélyén, az örök kárhozat szakadéka, amin ember még soha át nem jutott.
Arthur: A kehely, a Szent Kehely, az hol van?
Öreg: Keresd meg fiam! Keresd a halál hídját!
Arthur: A halál hídját, amelyik a kehelyhez vezet?
Öreg: Ha-ha-ha-ha-ha!!
11. Jelenet (Helyszín: Sötét Erdő)
Ni lovag: Ni!!!
Arthur: Ki vagy?
Ni: A lovag, aki azt mondja, ni!
Arthur: Csak nem a lovag, aki kimondja, ni?!
Ni: Úgy bizony.
Bedevir: Miért? Ki az?
Ni: Őrizői vagyok a két szent szónak. Ni-beng, és Ni-bang.
Arthur: Még senki se érte meg, hogy megtudja mi az értelmük.
Ni: Akinek, elmondom a titkot, az életét követelem érte.
Arthur: Bölcs Ni, mi csupán szimpla vándorok vagyunk, és az erdőn túl lakó varázslóhoz igyekszünk.
Ni: Ni! Ni! Ni!
Arthur: Ne! Ne!
Ni: Addig mondok újra nit és nit, amíg ki nem elégítetek engem.
Arthur: Mit kívánsz, bölcs Ni?
Ni: Akarok… egy rekettyést.
Arthur: Egy rekettyést???
Ni: Ni! Ni!
Arthur: Ne! Bölcs Ni, hozunk neked egy rekettyést!
Ni: Utána pedig, ha itt a rekettyés, ki kell vágnotok az erdő legvastagabb fáját, ezzel a kis… heringgel!
Arthur: Micsoda? Kivágni egy fát, heringgel? Ez hülyeség! Eszünk ágában sincs! Képtelenség!
Ni: Ne! Ne! Ne! Ki ne mondd a szót!
Arthur: Melyik szót?
Ni: Nem mondom ki! Legyen elég annyi, hogy olyan szó, amit Ni lovag előtt kimondani nem szabad.
Arthur: De hogy ne mondjam ki, amíg nem mondod meg melyik az a szó?
Ni: Megint kimondtad!!!
Arthur: Mondd meg melyik az a szó!
Ni: Semmire se mész az életben, ha kimondod!
Bedevir: Uram! Sir Robin!
Kobzos: Nyúlként futott a hegyen is túl…
Arthur: Sir Robin!
Robin: Uram parancsolóm!
Ni: Megint kimondtad!
Arthur: Csak nem tettél le róla, hogy megtaláld a kelyhet?
Robin: Nem én távol álljon tőlem.
Ni: Ne! Ne! Ne!
Robin: Éppen azt keresem… itt az erdőben… igen.
Ni: Ki ne mondd a szót!
Arthur: Az erdőn túl van.
Ni: Megint kimondta!
Arthur: Elég! Hagyjál már békén!
Ni: Mondtam, hogy ne! Én óvva figyelmeztettelek, óvva intettelek! Én szóltam!
Arthur: Lódobogást!
Mesélő: És útnak indula Arthur király Sir Bedevirrel és Sir Robinnal, hogy megkeresse a varázslót, akit az öregember említett nekik a 24. fejezetben. Az erdőn túl találkoztak Lancelottal és Galahaddal, és örvendeztek vala egymásnak.
Lovagok: Yaa-yaa! (nem túl nagy átéléssel!)
Mesélő: Grrr ország jég és hómezein kénytelenek voltak felfalni Robin kobzosát, és örvendeztek vala neki.
Lovagok: Yaa-yaa! (nem túl nagy átéléssel!)
Mesélő: Eltelt egy év. A tél tavaszba fordult, a tavasz nyárba, a nyár újra télbe, a tél átugrotta a tavaszt meg a nyarat és egyenesen őszbe csavarodott. Mígnem egy napon…
12. Jelenet (Helyszín: Puszta)
Arthur: Ki vagy te, csodálatos férfiú, hogy akaratoddal mozgatod a köveket?
Tim: Én? Varázsló vagyok.
Arthur: És mily néven ismeretes?
Tim: Vannak, akik úgy neveznek…Tim.
Arthur: Üdv néked Tim varázsló!
Tim: Üdv néked Arthur király!
Arthur: Tudod, ki vagyok?
Tim: Tudom. Te a Szent Kelyhet keresed.
Arthur: Ez a feladatunk. És jól tudod, hogy el van rejtve.
Tim: Tudom.
Arthur: Úgy van, mi a Szent Kelyhet keressük. Ez a feladatunk, hogy megtaláljuk.
Lovagok: Igen… igen… Már keresgéljük egy ideje. De mióta!
Arthur: És ezért keressük. Ha valami segítséget nyújtanál nekünk, az nagy… ööö… nagy…ööö…az nagy… segítség volna.
Galahad: Kérlek! Nem mondanád meg nekünk, hogy…
(Tim sziklát dob Galahadhez)
Galahad: Uhh! A lábam!
Arthur: Máris megyünk! Látjuk sok dolgod van. Nem akarunk feltartani. Bizonyára fogalmad sincs hol találhatnánk egy ilyen… ööö… ilyen…egy…
Tim: Egy mit?
Arthur: Egy k…
Tim: Kelyhet?! (agresszívan ráordít!)
Arthur: Igen, igen azt. Az is megteszi.
Tim: Igen! Tudok segíteni, hogy megtaláljátok a Szent Kelyhet. Van egy barlang, innen északra. Mégpedig Gerbenoth barlangja. Ott állnak titkos írással a csupasz falba vésve, Olfin Webber utolsó szavai, melyek elárulják, hol rejtezik a legszentebb Kehely.
Arthur: Mondd meg Tim! Hol van a barlang?!
Tim: Kövessetek! !!!ÁM!!! Csak akkor induljatok útnak, ha rettenthetetlenek vagyok, mert a barlang bejáratát oly teremtmény őrzi… Oly vérengző, oly gonosz, hogy aki kiállt ellene, holtan maradt ott. 50 férfi komplett csontváza hever szerte-széjjel az odújában. Így hát jó lovagok, ha bátorságotokban nem bíztok, sem erőtökben, egy lépést se tovább, mert halál vár ott reátok, nagy, görbe fogakkal!
Arthur: Kicsit túlspirázta a szerepét.
13. Jelenet (Helyszín: Gerbenoth barlangja előtt)
Bedevir: Felség! Idegesek a lovak!!!
Arthur: Akkor innen gyalog nyomuljunk tovább! Ló-ról!
Tim: Íme. Ez itt Gerbenoth barlangja.
Arthur: Na jó. Fedezzetek!
Galahad: Ki kit?
Arthur: Ti engem!
Tim: Már késő! Itt van!
Arthur: Hol?
Tim: Ott!
Arthur: A nyúlon túl?
Tim: Nem! A nyúl az!
Arthur: Te szánalmas vén hülye!
Tim: Mi?
Arthur: Így hiába izgattál fel!
Tim: Ez nem közönséges nyúl! Ennél aljasabb rágcsálót még nem láttál!
Arthur: Hülye!
Robin: Berittyentettem, úgy féltem.
Tim: Csak vigyázz! Ez a nyúl halált lövell ki magából, akár egy mérföldnyire is.
Galahad: Fulladj bele!
Tim: Vigyázz, csak Vigyázz! Ha meghág nem lesz ekkora pofád!
Galahad: Engem?
Bedevir: Jól kibabráltál velünk!
Tim: Én mondtam előre!
Robin: Mit csinál? Lerágja a seggünket?
Tim: Ekkora éles fogai vannak! És akkorát ugrik, mint egy… nézd a lábát mekkora!
Arthur: Na jó! Menj fiam, csapd le a fejét!
Hektor: Igenis uram! Egy nyúlpörkölt rendel.
Tim: Nézd!
(A nyúl megöli Hektort)
Arthur: A szakramentumát!
Tim: Én megmondtam előre!
Robin: Megint betojtam.
Tim: Én mondtam, de hallgattatok ti rám?! Ártalmatlan kis nyuszika, mondtátok ti. Én mindenkit figyelmeztetek de…
Arthur: FOGD BE MÁR A SZÁD!!!
(A lovagok neki esnek a nyúlnak, Bors és Gawain is meghalnak)
Arthur: Fussunk!
Lovagok: Meneküljünk! Fussunk innen! Végünk!
Tim: (megy el, közben:) Hát megmondtam előre! Ha-ha-ha!
Arthur: Állj! A veszteségeink?
Galahad: Hektor.
Bedevir: Bors.
Lancelot: És Gawain.
Arthur: Öt ember.
Galahad: Három uram!
Arthur: Jó akkor három! De még így se kockáztassunk meg több, frontális támadást.
Robin: Próbáljuk meg átverni azzal, hogy még messzebbre futunk. Jó?
Arthur: Te hallgass és válts gatyát!
Robin: Jó.
Galahad: Kezdjük csúfolni, hátha úgy feldühödik, hogy valami hibát követ el.
Lancelot: Teszem azt?
Galahad: Hát…ööö…
Lancelot: Íj van nállunk?
Arthur: Nincs.
Lancelot: De a Szent Kézi Gránát itt van!
Arthur: Az ám! Az Antiópia-i Szent Kézi Gránát! Ménárd atya az őrizője e kegyes ereklyének. Ménárd atya! Hozd, a Szent Kézi Gránátot!
(Ménárd atya odaadja a szent kézi gránátot)
Arthur: Hogy működik ez?
Bedevir: Nem tudom, felség.
Arthur: Nézd meg a fegyverek könyvében!
Ménárd: Fegyverek könyve, második fejezet, kilenctől huszonegyig. És magasba emelé Szent Attila a Kézi Gránátot és mondá. Oh, uram, add áldásod a te kézi gránátodra, amivel ellenségeidet ficlikké tépheted, nagy kegyelmedben. És elégedett vala az úr, és lakmározának bárányt, és lajhárt, és málét, sós ringlit babbal, és orángutánt és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket…
Galahad: A lényegre, barát!
Ménárd: És szólt az úr mondván: húzd ki a Szent Biztosító szeget, majd aztán számolj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz három legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig, hacsak nem folyatod a te számolásodat tovább háromig. Az ötöst a szádra ne vedd. Midőn a háromhoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az antiópiai Szent Kézi Gránátot a te ellened felé ki mivel nem kedves nekem, megdöglend.
Lovagok: Ámen.
Arthur: Ámen. Rajta! Egy, kettő, öt!
Lancelot: Három, uram!
Arthur: Három!
(Arthur eldobja a gránátot, bemennek a barlangba)
14. Jelenet (Helyszín: -)
(a rendőrök keresztül rohannak a színpadon)
15. Jelenet (Helyszín: barlang)
Arthur: Nézd! Oda nézzetek!
Lancelot: Mi van odavésve?
Galahad: És milyen nyelven vésték?
Arthur: Ménárd atya, te vagy az írástudó! Milyen nyelven van?
Ménárd: Arameusul.
Galahad: Hát persze! József az arameus!
Arthur: És mit ír?
Ménárd: Ezek valának, az utolsó szavai, Józsefnek, az arameusnak, kinek bátor az ő szíve és meglelé a Szent Kelyhet a várban, melynek neve…aaahhöööwwhhh…
Arthur: Mi bajod van?
Ménárd: A várban melyben… aaahhöööwwhhh…
Arthur: Mi a bajod?
Ménárd: Úgy látszik, meghalt vésés közben.
Lancelot: Ez áll ott?
Ménárd: Igen, ez áll ott.
Arthur: Ugyan, aki halálán van nem vésheti oda, hogy aaahhöööwwhhh. Csak nyögi.
Ménárd: Pedig ez van a sziklába vésve.
Galahad: Lehet, hogy vésőbe mondták?
Arthur: Ne bosszants már a szentségit! Más nem áll ott?
Ménárd: Nem. Csak…aaahhöööwwhhh…
(mindenki próbálgatja…aaahhööwwwhhh…)
Arthur: Nincs egy olyan vár, hogy Camaaaarg?
Lancelot: Hol?
Arthur: Franciaországban.
Lancelot: Nincs egyszerűen AAA Cornwall-ban?
Arthur: Az Saint Aives.
Mesélő: Mivel, nem jutottak közelebb a megoldáshoz, megkeresték a kijáratot. Azon túl pedig megtalálták a Halálnak hídját.
16. Jelenet (Helyszín: A halál hídja)
Arthur: Ott a Halál hídja!
Bedevir: Nézzétek! Az öreg a huszonnegyedik fejezetből. Mit keres ez itt?
Arthur: Ő a Halál hídjának őrizője. Minden vándornak feltesz öt kérdést.
Galahad: Három kérdést.
Arthur: Három kérdést. Aki meg tud felelni, mind az öt kérdésre…
Galahad: Három kérdésre.
Arthur: Három kérdésre, az átkelhet a Halál hídján.
Robin: És, aki nem tud megfelelni?
Arthur: Az belezuhan az örök kárhozat szakadékába.
Robin: Az anyja!
Galahad: Na mostan, ki menjen elsőnek?
Arthur: Sir Robin.
Robin: Uram?
Arthur: Bátor Robin, indulj!
Robin: Felség, van egy nagy ötletem! Menjen Sir Lancelot elsőnek.
Lancelot: Megyek én királyom! Feldarabolom azt a krampuszt!
Arthur: Nem, nem! Te csak felelj meg az öt kérdésre a legjobb tudásod szerint.
Galahad: Három kérdésre.
Arthur: Háromra, a legjobb tudásod szerint. Mi pedig figyelünk, és buzgón imádkozunk.
Galahad: Igen, úgy van.
Többiek: Igen-igen.
Arthur: Szerencsével járj! Áldjon ég!
Öreg: Állj! Ki átkelni kíván a Halálnak hídján a három kérdésre, megfeleljen, különben a hídon át nem eresztem.
Lancelot: Halljam a három kérdést öreg nem félek tőlük.
Öreg: Először is mondd, meg mi a neved!
Lancelot: Sir Lancelot Kamelotból.
Öreg: És mit keresel?
Lancelot: Én biz' a Szent Kelyhet.
Öreg: És végül mi a kedvenc színed?
Lancelot: A kék.
Öreg: Rendben, átmehetsz.
Lancelot: Ööö… köszönöm. Köszönöm.
Robin: Ez is valami?!
Öreg: Állj! Ki átkelni kíván a Halálnak hídján a három kérdésre, megfeleljen, különben a hídon át nem eresztem.
Robin: Halljam a három kérdést öreg, nem félek tőlük.
Öreg: Mondd meg, mi a neved?
Robin: Sir Robin a Kameloti.
Öreg: Mi az, amit keresel, lovag?
Robin: Én biz' a Szent Kelyhet.
Öreg: Micsoda Sri Lanka fővárosa?
Robin: Ööö… Honnan tudjam én azt?
(Robin leesik!)
Öreg: Megállj! Felelj, mi a neved!
Galahad: Sir Galahad a kameloti.
Öreg: És mi az, amit keresel?
Galahad: Én bíz' a Szent Kelyhet.
Öreg: És mi a kedvenc színed?
Galahad: A barna… Nem, a kék!
(Galahad is leesik!)
Öreg: Ha-ha-ha! Megállj! Felelj! Mi a te neved?
Arthur: Arthur vagyok, a britek királya.
Öreg: És te mit keresel, most arra felelj!
Arthur: Én bizony a Szent Kelyhet.
Öreg: Mennyi egy töketlen fecske maximális repülési sebessége?
Arthur: Az attól függ. Afrikai, vagy európai fecskéjé?
Öreg: Azt nem tudom…
(Az öreg is leesik!)
Bedevir: Honnan tudsz ennyit a töketlen fecskékről?
Arthur: Egy királynak értenie kell mindenhez.
Mesélő: Amíg Arthur király és Bedevir átkelt a Halálnak hídján, addig a túloldalon, Lancelot-ot, a rendőrség, őrizetbe vette, ember-ölés alapos gyanújával. Így hát Arthur és Bedevir ketten kutatták tovább a várat, melynek neve Aaaaaaa. Majd egy szép napon…
17. Jelenet (Helyszín: Aaa vára)
Arthur: Aaa vára! Küldetésünk végéhez ért. Áldassék az úr neve! Mindenható isten, hála legyen néked, hogy levezetted lépteinket erre a helyre… Mi az isten?!
Őr 1: Piszok, disznó angolok! Kiknek üresebb a feje, mint kacsának segge! Haháhá! Mi okos franciák megint túl járunk eszeteken!
Arthur: Hogy meritek jelenlétetekkel szennyezni e szent helyet?! Megparancsolom minden kameloti lovagok nevében, hogy nyissátok ki nekünk e vár kapuját, ahová az úristen maga vezérelt el bennünket.
Őr 2: Takarodjatok innen részeges, ronda, disznók! Vagy a fejetekre eresztek mindent, ami csak kijön belőlem. Azt hiszitek, csőbe tudtok húzni minket a képmutató pofátokkal. Enyves kezű használt autó nepperek!
Arthur: A mindenható Isten nevében, bebocsátatást követelünk eme megszentelt várba!
Őr 1: Abba ne is reménykedjetek ágyba vizelők!
Arthur: Ha nem engedtek be minket, rohammal vesszük be a várat! Isten nevében és Szent küldetésünkre mondom…elég volt! Betelt a pohár!
Őr 2: Na ne mondd! Még meg találunk ijedni!
Arthur: Itt az ideje, hogy támadjunk lovag!
Bedevir: Igenis, felség!
Arthur: Támadáshoz készülj! Halljátok, franciák! Sok bátor lovagunk kiontott vérét indulunk megbosszulni! Isten nevében, addig le nem tesszük a fegyvert míg mindannyitokat le nem vágunk, és a Szent Kehely vissza nem kerül hozzánk, akiket Isten szerint megillet! Roham!
Rendőr1: Ezek voltak?
Frankné: Igen, ők voltak! Ők azok!
Rendőr1: Kelly, hűtse le őket!
Frankné: Megismerem!
Rendőr1: Ez volt a főkolompos Kelly.
Rendőr2: Hátra! Hátra! A többiek lépjenek szépen hátra!
Rendőr1: Kelly, vezesse el őket!
Rendőr2: Na gyerünk!
Rendőr1: Elég! Ennyi!

4 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!