Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek következtében a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása:

A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A németek igényeit hosszas alkudozás után sikerült leszorítani, de azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászati vonatkozásban a németeknek rendelték alá, felfegyverzésüket illetően pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből. A frontra kivonuló 207 ezer fős 2. magyar hadseregbe a teljes sorállománynak csak 20 százalékát sorozták be. Magas volt a tartalékosok aránya, a létszám 20 százalékát nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A fegyverzet és felszerelés hiányos és korszerűtlen volt.
A magyar csapatok 1942. július 7-én érték el a Dont, ahol védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A nyár folyamán a folyó nyugati partján megmaradt szovjet hídfők felszámolására tett sikertelen kísérletek közben 30 ezer embert vesztettek. A beígért fegyverzet és felszerelés a tél beálltával sem érkezett meg a németektől, akik 1942 novemberében a sztálingrádi csata miatt elkezdték csapataik kivonását a doni térségből.
A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én, 30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat és 8-12 kilométer mélyen hatolt előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törte át a védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal ezen részén állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta. Jány Gusztáv Parancsnok ragaszkodott a parancshoz, jóllehet ha már január 15-én elrendeli a visszavonulást, a hadsereg egy részét talán megmenthette volna. A magyar katonáknak az orosz és a német katonákhoz képest hiányos felszerelésben, többszörös túlerővel szemben, fagyban, embertelen körülmények között kellett tartani magukat.
Január 16-ára a három részre szakított 2. magyar hadsereg arcvonala felbomlott. Jány január 17-én hajnalban rendelte el az alakulatok visszavonását, de az elvágott, német alárendeltségbe került III. hadtest tovább harcolt. Ezt a hadtestet február 1-jén - miután sem ellátmánya, sem fegyverzete nem maradt - a később szovjet hadifogságba esett parancsnok, Stomm Marcell feloszlatta, s pár ezer katona kijutott a szovjet gyűrűből.
A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én "vált ki az arcvonalból". Jányt a jórészt fegyvertelen katonák látványa késztette hírhedt hadparancsának megfogalmazására, mely szerint "...a 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét". A katonákat gyávasággal vádolta és a "rend helyreállítása" érdekében a helyszíni felkoncolást is engedélyezte. A megalázó és igazságtalan parancs akkora felháborodást keltett, hogy sok helyen ki sem hirdették, maga Jány április 4-én nyilvánította semmisnek és helyettesítette újjal.
A hadsereg életben maradt katonáit március 5-én hátravonták a Dnyeper folyó nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott. Jányt, aki az utolsó vonattal távozott, Horthy Miklós kormányzó 1943. augusztus 5-én felmentette parancsnoki tisztéből. A tábornokot a Népbíróság 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélte, majd november 26-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette Jányt a háborús bűntett miatt ellene emelt vád alól.
A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az élőerő veszteségét mintegy 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer főre teszik, az elesettek, megsebesültek és fogságba kerültek pontos száma sem ismeretes.

9 hozzászólás

  • laci42 2016. január 12. 18:14

    1
    nyugodjanak békében
  • koppany82 2016. január 12. 18:19

    2
    kalap
    Tudom, ez nem a feltöltő hibája, csak olyan durván hat a vicc, szöveg kategóriában ez a poszt...
    Nem lehetne a vicc szót leradíozni most ebben az esetben?
  • kisokka 2016. január 12. 18:29

    3
    Itt nem kéne fotóknak is lenni?
  • jk88 2016. január 12. 19:57

    4
    Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
    Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely
    értetek pereg.
    Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
    Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
    S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.
  • jk88 2016. január 12. 19:58

    5
  • JohnFly 2016. január 12. 20:02

    6
    Nagyfater is ott esett hadifogságba, aztán ment szibériába agymosásra. Haza már hithű kommunistaként tért.........
  • ko-pi #6 2016. január 12. 20:16

    7
    @JohnFly: Én nagypapám is hazajött onnan igaz keresztül lőve. Mondjuk belőle nem lett komcsi. Vagy ironikusan mondtad?
    @cecelegy: Köszönöm a feltöltést!
  • oritomi 2016. január 12. 22:20

    8
    A tábornokot a Népbíróság 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélte, majd november 26-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette Jányt a háborús bűntett miatt ellene emelt vád alól.

    ennek mi értelme?? már rég halott volt a faszi...
  • Gyuluska 2016. január 13. 12:21

    9
    Nagyapám és nagyanyám is volt ruszki fogságban, gulágban. Nagyapámnak ott fagyott meg a lába. Élete végéig sebes volt. Isten nyugosztalja, de a mai napig emlékszem, amikor az ottani dolgokról mesélt. Pedig az már vagy 30 éve volt.
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!