Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.

Ma reggel csöngettek. Amikor kinyitottam az ajtót, egy jól öltözött párt láttam kint ácsorogni. A férfi szólalt meg elsőként.

John: Helló, én John vagyok, ő pedig Mary.

Mary: Helló! Meg szeretnénk önt hívni, hogy csókolja meg Hank fenekét velünk!

Én: Bocsánat, de miről beszélnek? Ki az a Hank, és miért kéne nekem megcsókolnom a fenekét?

John: Ha megcsókolja Hank fenekét, akkor kap tőle egymillió dollárt; de ha nem, akkor kiveri magából a lelket.

Én: Micsoda? Miféle bizarr, maffiaszerű zsarolás ez?

John: Hank egy emberbarát milliárdos, aki ezt a várost építette. Az egész város az ő tulajdonában van. Bármit megtehet, amit csak akar, és ő egymillió dollárt akar adni önnek, de nem teheti mindaddig, amíg maga meg nem csókolja Hank fenekét.

Én: Ennek nincs semmi értelme. Miért…

Mary: Milyen alapon vonja kétségbe Hank ajándékát? Nem akar egymillió dollárt kapni? Nem éri meg, hogy cserébe megcsókolja Hank fenekét?

Én: Hát, esetleg; amennyiben ez nem törvényellenes, csakhogy…

John: Akkor tartson velünk, és csókoljuk meg Hank fenekét!

Én: Maguk gyakran csókolgatják Hank fenekét?

Mary: Ó, hogyne, állandóan.

Én: És odaadta az egymillió dollárt?

John: Nem, a pénzt csak akkor kapjuk meg, amikor elhagyjuk a várost.

Én: Akkor miért nem költöznek el most, azonnal?

Mary: Addig senki sem hagyhatja el a várost, amíg Hank nem mondja, máskülönben nem jár a pénz, és Hank kiveri az emberből a lelket.

Én: Ismernek valakit, aki Hank fenekét megcsókolta, elhagyta a várost, és megkapta az egymillió dollárt?

John: Az anyám évekig csókolgatta Hank fenekét. Tavaly elhagyta a várost, és biztos vagyok abban, hogy megkapta a pénzt.

Én: Beszélt az anyjával azóta?

John: Természetesen nem, Hank ezt nem engedi.

Én: De miért gondolja, hogy Hank tényleg odaadja a pénzt, ha senkivel sem beszélt, aki megkapta az egymillió dollárt?

Mary: Hát, az emberek azért kapnak valamit tőle, mielőtt elhagyják a várost. Lehet, hogy fizetésemelést, vagy nyernek a lottón, esetleg találnak 20 dollárt az utcán.

Én: Mi köze ehhez Hanknek?

John: Hanknak vannak bizonyos „kapcsolatai”.

Én: Sajnálom, de ez inkább valami fura szerencsejátéknak tűnik.

John: Csakhogy itt egymillió dollárról van szó, ezt csak nem hagyná ki! És ne feledje, ha nem csókolja meg Hank fenekét, akkor kiveri magából a lelket!

Én: Esetleg ha találkozatnék Hankkel, és személyesen vele beszélhetném meg a részleteket…

Mary: Senki sem láthatja Hanket és senki sem beszélhet vele.

Én: De akkor hogyan csókolják meg a fenekét?

John: Néha csak úgy csókot dobunk, és Hank fenekére gondolunk. Máskor pedig Karl fenekét csókoljuk meg, aki ezt továbbítja a nevünkben.

Én: Ki az a Karl?

Mary: Az egyik barátunk. Ő tanított meg minket mindenre Hank fenekének csókolgatásáról. Nem kellett mást tennünk, csak néhányszor meghívtuk vacsorázni.

Én: És maguk csak elhitték, amikor elmondta, hogy létezik ez a bizonyos Hank, aki azt kívánja, hogy a fenekét csókolgassák, és hogy ezért megjutalmazza önöket?

John: Szó sincs róla! Karl kapott egy levelet Hanktől évekkel ezelőtt, amiben Hank elmagyarázott mindent. Itt a levél másolata, nézze csak:

Karl íróasztaláról

Csókold meg Hank fenekét, és egymillió dollárt kapsz tőle, amikor elhagyod a várost.
Alkoholt csak mértékkel igyál.
Verd ki a lelket azokból, akik nem olyanok, mint te vagy.
Étkezz rendesen.
Hank személyesen diktálta ezt a levelet.
A Hold éretlen sajtból van.
Minden, amit Hank mond, helyes.
Mosd meg a kezed, mielőtt kimész a fürdőszobából.
Ne igyál alkoholt.
Virslit zsemlyével egyél, de ízesítés nélkül.
Csókold meg Hank fenekét, különben kiveri belőled a lelket.
Én: Hiszen ezt Karl levélpapírjára írták!

Mary: Hanknél nem volt papír.

Én: Gyanítom, ha utánanéznénk, kiderülne, hogy ez Karl kézírása.

John: Természetesen, Hank diktálta a levelet.

Én: Mintha azt mondták volna az előbb, hogy senki sem láthatja Hanket.

Mary: Manapság már csakugyan nem, de évekkel ezelőtt Hank még beszélt néhány emberrel.

Én: Mintha azt is mondták volna, hogy Hank emberbarát. Miféle emberbarát az olyan, aki kiveri a lelket valakiből, csak mert különbözik?

Mary: Hank így kívánja, és bármi, amit mond, az helyes.

Én: Ezt meg honnan veszi?

Mary: A lista 7. pontja kimondja: „Minden, amit Hank mond, helyes”. Ez nekem elég is.

Én: Talán Karl barátjuk csak úgy kitalálta ezt az egészet.

John: Az lehetetlen! Az 5. pont szerint „Hank személyesen diktálta ezt a levelet”. Ráadásul a 2. pont kimondja, hogy „Alkoholt csak mértékkel igyál”, a 4. hogy „Étkezz rendesen”, a 8. pedig hogy „Mosd meg a kezed, mielőtt kimész a fürdőszobából”. Köztudomású, hogy ez így mind helyes, tehát a többinek is igaznak kell lennie.

Én: Csakhogy a 9. pont azt mondja, hogy „Ne igyál alkoholt”, ami kissé ellentmond a 2. pontnak, és a 6. szerint „A Hold éretlen sajtból van”, ami egyáltalán nem igaz.

John: Semmilyen ellentmondás sincs a 9. és a 2. pont között. A 9. csak világosabbá teszi a 2. pontot. Ami a 6. pontot illeti, maga még sosem járt a Holdon, tehát nem tudhatja.

Én: A tudósok nagy valószínűséggel megállapították, hogy a Hold kőzetből áll…

Mary: Csakhogy ezek a tudósok nem tudják, hogy a kőzet a Földről vagy a világűrből származik-e, ezért lehet akár éretlen sajtból is.

Én: Nem vagyok szakértő, de azt hiszem, azt az elméletet, ami szerint a Holdat a Föld „fogságba ejtette”, már nem veszik komolyan, és különben is, ha nem tudjuk, honnan származik a kőzet, még nem jelenti, hogy sajtból lenne.

John: Aha! Most beismerte, hogy a tudósok tévednek is, de mi tudjuk, hogy Hanknek mindig igaza van!

Én: Tényleg?

Mary: Tényleg, a 7. pont mondja ezt ki.

Én: Ön szerint tehát Hanknek mindig igaza van, mert a levélben ez áll, amit Hank maga diktált, és tudjuk, hogy Hank diktálta, mivel a listán ez olvasható. Ez körkörös logika, ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy „Hanknek igaza van, mert azt mondja, hogy igaza van”.

John: Végre kezdi már érteni! Olyan nagy öröm számunkra, amikor valaki végre megérti Hank gondolatmenetét.

Én: De én… na, mindegy. És mi van ezzel a virslivel?

Mary: (elpirul)

John: Virslit zsemlyével, ízesítés nélkül együnk. Így óhatja Hank. Minden más helytelen.

Én: Mi van akkor, ha nincs zsömlém?

John: Zsemlye nélkül nem ehet virslit. A virsli zsemlye nélkül helytelen.

Én: Ízesítés nélkül? Még mustárt sem ehetnék hozzá?

Mary: (végtelenül megdöbben)

John: (kiabál) Hogy mondhat ilyet?! Bármiféle ízesítés helytelen!

Én: Szóval egy nagy halom savanyúkáposztára szeletelt virsli szóba se jöhetne?

Mary: (befogja a fülét) Egyáltalán nem figyelek oda erre… Lalalalalala…

John: Ez undorító. Csak valami elvetemült gonosztevő enne ilyesmit…

Én: Pedig finom. Én, ha csak tehetem, ezt eszem.

Mary: (elájul)

John: (elkapja Maryt) Ha tudtam volna, hogy maga is közéjük tartozik, nem pocsékoltam volna az időmet. Amikor Hank majd kiveri magából a lelket, én is ott leszek, és hahotázva számolgatom majd a pénzemet. Megcsókolom Hank fenekét a maga nevében is, maga zsemlyétlen, szeletelt virslis, savanyúkáposzta-zabáló!

E szavakkal John a közelben parkoló autójukhoz vonszolta Maryt, és elhajtottak.

3 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!