
Hosszú kísérletezés után Sahin rájött, hogyan tudja utánozni ezt a mechanizmust: magukat a spórákat ragasztja rá az apró műanyagcsíkokra, ezek okozzák a HYDRA-szalagok összehúzódását.
De hogy lesz mindebből energia? A HYDRA-szalagokból álló szerkezetet a kutatók szobahőmérsékletű víz fölé helyezik, a mesterséges izmok a párolgás hatására összehúzódnak, ezzel meghúznak egy hozzájuk erősített zsinórt. Ennek a másik végére pedig egy elektromágneses generátort kötöttek, amely a zsinór mozgási energiáját elektromos energiává alakítja. A szalagok tágulásával egyúttal kis kapuk is kinyílnak, ezeken át távozik a párás levegő, amitől a szalagok visszahúzódnak, és a ciklus kezdődik elölről.
Annak ellenére, hogy élő anyagról van szó, Sahin szerint kifejezetten hosszú élettartamú a HYDRA, mert a spórák a természetben évtizedekig, vagy akár évszázadokig képesek nyugvó állapotban maradni, és különösebb sérülés nélkül reagálni a páratartalom változásaira.
A motor egy-egy ciklusa átlagosan 50 mikrowatt teljesítményt eredményez. Ez egyelőre nem sokra elég, de ahhoz képest már ez se rossz, hogy vízpárán kívül más nem kell hozzá. Sahin szerint azonban a jelenleg használt szalagok csak a spórák energiapotenciáljának egyetlen százalékát használják ki, és már kísérleteznek ennél sokkal hatékonyabb anyagokkal is.
jk88 2015. június 19. 13:20
10