Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A nukleáris erőművekkel való ellátása az űrhajóknak új keletű egyben nagyszerű találmánynak gondolták, nem sok mindenben tévedtek!

Mint a korábbi cikkben írtam

, a nukleáris minierőművek (RTG) felhasználásának körét az iparban minél szélesebb körben akarták terjeszteni. Szó volt itt nukleáris trolibuszról, tengerjáróról, jégtörőről, és minden lehetséges módon. Szerencsére a legtöbbjük a tervezőasztalon maradt. Örülhetünk neki, mert a tervet kiötlők abból indultak ki, hogy hiba nem létezhet! Amit az ember előállít az hibamentesen működik akármeddig. (Vajon miből gondolták ezt?)
Az egyetlen értelmes felhasználási módra is rájöttek: az űrhajók energiaellátását biztosító RTG-re. Ez miért volt jó ötlet? Nos lássuk!
A távoli helyekre utazó űrhajók minél messzebb kerülnek a naptól annál kevésbé tudják napelem celláikkal az energiát biztosítani. Két megoldás van - 1 gigantikus méretű napelem cellákkal fellőni a műholdakat, 2 - RTG-kel ellátni őket, és máris nem kell a problémát kezelni.
Csak gondoljunk az olyan nagyszerű űrprogramokra mint Pioneer 10, 11, Voyager 1, 2, Galilei, Ulysses, Cassini, vagy a legutóbbi New Horizons műhold amely a Plútóig eljutott. Ezekben az eszközökben igen hasznosnak bizonyultak a hosszútávú RTG élettartamok, például a Voyager 1-et 1977-ben lőtték fel és várhatóan csak 2025-ben merül le az RTG-je ami igen csak elismerésre méltó hosszútávú üzem.
Ezekben a berendezésekben még az is nagyszerű ötlet volt, hogy nem kell gondoskodni a fennmaradó radioaktív melléktermékekről. Kint az űreben sugározhat amennyit akar, illetve az űrhajó műszerei felé elég egy sugárvédő burkolatot építeni és azokat sem zavarja. Mivel sosem térnek vissza a földre így teljesen gondozás mentessé válnak. A felhasznált radioaktív elemek pedig már sugárzásmentessé válnak mire eljutnának a legközelebbi csillagig. Általában alacsony a felezési idejük, a legnépszerűbb a Plutónium 238 ami 87,7 év de a legmagasabb Americium 432 évvel rendelkezik.
Mindenesetre jó távol van a földtől, hogy bármi galibát okozzon ha néhány 1000-10000 év múlva vissza is térnének valamiért.

Ekkor valamelyik okosnak kipattant a fejéből, hogy föld körül keringő navigációs és egyéb katonai műholdakba is milyen jó lenne az RTG-k használata. A tudósok szemfülesek voltak és rögtön érzeték, hogy a mostani űrtechnika nem 100%-os biztonságú. (Az ötletelőkkel szemben ők tudták, hogy az emberi tervek nem hibamentesek). Ezért kifejlesztettek egy mechanizmust, hogy ha a műhold meghibásodik, akkor az RTG-t kilöki egy magasabb pályára, ahol pár ezer évig elkering mire megszűnik a sugárzásveszélye. (Vajon mi a túróért van tele az űr szeméttel? A sok ilyen ötlet miatt. ) A műhold pedig visszatérve a föld légkörébe elég úgy ahogy van. Azonban arra nem gondoltak, hogy minél több technika van egy gépben annál több a hibalehetőség, így maga az RTG kilövő szerkezet is egy hiba forrás. De ennél tovább már nem gondolkodtak.

A szovjetek is előálltak a saját kis műhold parkjukkal és megpakolták az űrt 1965-1988 között . Ez volt a RORSA-t. 31 kémműholdat lőttek fel a BESZ-5 BUK RTG-vel. Az elv ugyanaz volt mint az amerikai műholdaknál, a visszatérés előtt parkolópályára lőtték az RTG-ket.
Az űrhajókba szánt RTG-nél azonban előálltak egy szenzációs ötlettel a szovjetek. Míg a Plutónium 238-at csak mesterségesen lehetett előállítani, ők lecserélték a természetben ugyan ritkán (0.7%), de előforduló Urán 235-el. Ez valószínűleg olcsóbb volt, viszont volt egy baromi nagy hátránya. Míg a Plutónium 238 87.7 év alatt feleződik, addig az Urán 235 - 700 millió év alatt!!!!! - Ennyi ideig kéne keringetni az RTG-t a föld körül. Mivel a pár ezer év még belefér, a millió év felett már biztos előbb utóbb lezuhan a tárgy vagy pedig ütközik valamivel az űrben. Nos a szovjet mentalitás szerint ez NEM PROBLÉMA!

Ennek fényében kezdték fellőni a Koszmosz felderítő műholdakat. Több figyelmeztető incidens is történt míg eljutottak a Koszmosz 954 lezuhanásához, ami nagy felháborodást okozott.
Az első ilyen volt az egyik RORSAT kémműhold a Koszmosz 367, amelyet 1970 október 3-án lőttek fel. 110 órával később már biztos volt, hogy nem éri el a tervezett pályamagasságot és ott ragadt kb. 900 km magasságban. Azóta is ott kering és egy szép napos délutánon valamikor le fog esni.
A második ilyen volt az egyik RORSAT kémműhold 1973. április 25-én, amely a fellövés után visszahullott és Japán partjaitól nem messze a tengerbe hullott. A mérések sugárszennyezést igazoltak a környéken.

A Koszmosz 954-et 1977 Szeptember 18-án indították útjára. 1977 decemberében az amerikaiak észrevették, hogy a műhold furcsa pályán mozog. A titkos szolgálatok felvették a kapcsolatot a szovjetekkel akik nagy huzavona árán elismerték, hogy elvesztették a kapcsolatot a műholdjukkal és tudja a fene mit csinál ott fent? Ekkor derült ki, hogy a süllyedő műholdról nem tudták katapultálni az RTG-t (ugye milyen jó, hogy kitalálták ezt a megoldást?).
Valami érthetetlen okokból ezután egyik fél sem tájékoztatta a lakosságot, hogy nem sokára 50 kg sugárzó Uránium hullik a fejükre. Egy igazi orosz rulett volt, hisz bár figyelték a műholdat kb. Miami-tól Kanada északi részéig lehetett számítani a becsapódásra.
Végül ez jött be, 1978 Január 24-én Kanada lakatlan területei fölött belépett a légkörbe, és majdnem 800 km-s sávban szórta szét áldásos anyagát. A Kanadai kormány azonnal mentesítő csapatokat küldött ki a területre, ahol mindössze 65 kg radioaktív fémet tudtak begyűjteni úgy, hogy a műhold indulási tömege 3800 kg volt. A Kanadai kormány 6 millió dollár kártérítést követelt, de végül a felében megegyeztek. A környéken a mai napig mérhető enyhe emelkedett radioaktív hatás.

De nehogy azt higgyük, hogy csak a szovjetek potyogtattak el RTG-ket, az Amerikaiak is bőven.
1 - 1964. április 21-én a Transit-5BN-3 visszahullott és Madagaszkár környékén tengerbe esett.
2 - 1968. május 21-én a Nimbus B-1 műhold fellövését megszakították és felrobbant, az RTG-t később a Santa Barbara-csatorna aljáról nyerték vissza, szerencsére sértetlenül.
3 - 1965. április 3-án a SNAP-10A műholddal 43 nap után megszakadt a kapcsolat. Jelenleg 1100 km magasságban kering ki tudja meddig. 1979 novemberében azonban valamivel ütközhetett, mert kezdett a darabjaira hullani, nem tudják hogy a reaktor sérült-e?
4 - A híres Apollo 13. Mindenki tudja, hogy a meg hiúsult hold kaland után visszatérve a földre zuhant minden fölösleges űrhajós berendezés, köztük egy SNAP 27 RTG, ami a légkörben elégett a holdkomppal együtt. (1970 április 17-én) Az RTG a Tonga árokba esett és ott még 2000 évig aktív marad. A későbbi mérések szerint a becsapódást túlélte és nem szivárogtatja a szennyező anyagát.
Ezen kívül még legalább négy Koszmosz műhold esett vissza a földre és arról ne is beszéljünk mennyi ilyen műhold kering még a fejünk felett.

9 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!