Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Azaz a THOR projekt!

A nukleáris hadviselésben az volt a rossz, hogy idővel aki akart ki tudott fejleszteni egy atombombát. Még egy szegény elmaradt ország is - lásd Észak-Korea.
Miután erre rájöttek a nagyhatalmak (na nem a környezetvédelem miatt), kitalálták, hogy ezt a nemzetközi téren szabályozni kell egy "atomstop"-al. Az atomcsend egyezményt 1963 Augusztus 5. -én írták alá a nagyhatalmak. De ez nem volt elég. Felmerült az űrből indítható atomtöltetek kérdése, ezért létrejött az űr védelmi egyezmény, amely kimondta, hogy a földön kívül (vagyis az űrben és más égitesteken) nem helyeznek el tömegpusztító fegyvereket. Ez az egyezmény 1967 Október 10. -én lépett érvénybe.
Közben a védelmi fegyvereket tovább fejlesztették és létrehozták az anti-ballisztikus rakétákat. Ennek egyik fajtája volt, amely megelőző csapásként a felső légkörben megatonnás nukleáris robbanással hatástalanította a kilőtt rakétákat. Persze hullottak volna a műholdak is. Ezt is szabályozni kellett, ezért 1972-ben egy egyezménnyel korlátozták a telepítésüket.
Az amerikaik nem férhettek a bőrükbe és mindenképp ki akarták játszani az atom egyezményeket.

Ekkor született meg a THOR projekt! De mi hívhatjuk stílszerűen: Isten nyilának!

A lényeg az volt, hogy ha nukleáris fegyvert nem lehetett telepíteni az űrbe akkor ki kell találni egy olyan fegyvert ami nem nukleáris de a hatása hasonló. Ekkor valamelyik eszesnek felcsillant az elméjében a hulló meteorit. Amelyik ha eléri a földet tetemes méretű pusztítást végez - lásd Tunguzka.
A terv egyszerű volt, feljuttatni egy nehéz tárgyat és az ellenség fejére ejteni. Persze kilométeres nagyságú lövedékről szó sem lehetett. Kellett egy használható terv.
Több kritériumnak kellett megfelelnie egy ilyen lövedéknek. Nagy kinetikus energia, nagy sebesség, és hőállóság a légköri súrlódás miatt. Ekkor került képbe a Volfrám. A leghőállóbb fém, 3380 fok feletti az olvadáspontja, és 19,26 g/cm3 a sűrűsége. Ez kibírta volna a légköri súrlódást és nem porlad el.
A terv az lett, hogy tucatnyi 6 méter x 30 cm-es rudakat készítenek belőle, amelyet kis irányító szerkezettel igazítanának a cél fölé a többit a gravitáció elintézi. (óóóóó, hát mi csak elejtettük. .. .)
A rúd tömege közel 25-30 tonna volt, és a sebessége zuhanás közben elérte 10-11 km/s értéket, ami valóban egy űrből érkező meteor sebessége. A becsapódáskor létrejövő kinetikus energia ehhez mérten magas volt 10-15 tonna TNT-vel vetekedett. Nem tűnik soknak, de nem létezik olyan bunker vagy földalatti épület ami ennek ellenállna. Főleg a rúd forma, és a felhevült (kb 2500 fokos) test miatt. Tulajdonképpen egy nagyméretű RPG-hez hasonlított.

Minthogy minden süllyesztőbe került projektnek ennek is meg volt a gondja. A nehéz rudakat körülményes volt feljuttatni. Ezenkívül a légkörbe érkezés után a súrlódás miatt hamar elégtek az irányító berendezések, vagyis egy idő után tényleg csak zuhantak és ki tudja hol csapódtak be? Elég volt egy erősebb szél és már irányt is tévesztett.
Végül ezt is betették egy fiókba, pedig a tervek készen voltak. A legvalószínűbb a terv bukásának, hogy irgalmatlan magas költségekbe került volna az üzemeltetése, és fenntartása. Így a 2000-es évek óta nem is foglalkozott vele az amerikai kormány.

3 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!