Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A Yahi nép vége a modern ember kapzsiságának áldozata lett.

Az egész azzal kezdődött, hogy 1848. január 24-én James W. Marshall aranyat talált Sutter's Mill-ben, és bár nem volt akkor még facebook, de a híre rendkívül gyorsan terjedt, mint a futótűz. Mindenki meg akart gazdagodni, és ezért tömegek indultak a lakatlannak hitt területre. Rövid időn belül Kaliforniába 300000 ember települt be.
San Francisco amely 1848-ban még csak 1000 fős lakossággal dicsekedett, 1-2 éven belül már 25000 fős lakosú várossá duzzadt. A kikötőkben veszteglő hajók száma csak növekedett, ugyanis a legénység nagyrészt azonnal dezertált és a vadonba indult aranyat kutatni.
1850-re viszont kiderült, hogy az aranyláz kihűlt. Kevés aranyat találtak és az is hamar elfogyott. A pénzéhes kutatók ezután döntöttek úgy, hogy a szárazföld belseje felé veszik útjukat, hogy hátha több szerencsével járnak, tulajdonképpen ez vezetett a Yahi indiánok kipusztulásához.

A Yahi indiánok egy négy tagból álló népcsoporthoz tartoztak azon a területen a Yana közösséghez. A népcsoportjaik pedig az Észak, Közép, Dél Yana és a Yahi-k voltak. Nagyon egyszerűen éltek, a vadregényes tájon vadászatból halászatból tartották fenn magukat. Kezdetleges (de precízen megmunkált) szerszámaik, fegyvereik voltak. Körülbelül 6000 négyzetkilométernyi területen élt nagyjából 3000 fő az aranyláz előtt, a természetük békés volt, és kis sátrakban laktak, kisebb csoportokban szétszórva különböző vadászterületeken. A csoportoknak külön dialektusuk is volt.

Az arany után mohón kutató emberek viszont megzavarták az ottani természetes táplálékláncot. A sok ember levadászta a szarvasokat, a maradék pedig egyszerűen odébb állt, elmenekült. Az arany mosása pedig a patakok vizét szennyezte, így a Yana-k fő táplálékforrását a lazacot eltüntette. Hamar hatalmas éhínség ütötte fel a fejét, mert sem lazac, sem szarvas nem maradt. Viszont az aranyásók máshonnan biztosították az élelmüket jó pénzért. A Yana-knak nem volt pénzük, sem értékük ezért ők nem tudtak élelmet vásárolni, és amúgy is rossz szemmel nézték a területükön randalírozó idegeneket.
Ezek természetesen konfliktushoz vezettek, ami oda fajult, hogy fegyveres konfliktusok alakultak ki az indiánok és az arany után kutatók között. A harc egyenlőtlen volt, a modern lőfegyverekkel szemben az indiánok íjakkal voltak felfegyverezve. A sok konfliktus miatt a Yana-k ellen vérdíjat tűztek ki, egy skalp 50 centet ért, egy fej 5 dollárt, ez meghozta az embervadászathoz a kedvet.

A Yahi-k ellen Robert Anderson vadász szervezett két rajtaütést is. 1865-re már épphogy 400-ra csökkent Yahi népességre súlyos csapást mért, amikor a támadásokban 70 embert öltek meg válogatás nélkül. A népesség tovább csökkent amikor az éhezésben és betegségekben újabb 100 ember veszett oda. A kiszenvedett népre 1866. augusztus 6-án egy 17 fős telepes csapat támadott rá súlyos emberveszteséget okozva, az év további részén több ilyen rajtaütést szerveztek. 1867-ben az alig 70 főre csökkent népességből 33-at lemészároltak, így a Yahik barlangokba menekültek. 1871-ben a sorsuk megpecsételődött, amikor 4 Cowboy rájuk talált a Kingsley-barlangban és a maradékukat is lemészárolták és ezzel pontot tettek az ügy végére, a területet elfoglalták.

1911 Augusztus 29-én egy magányos indián jött le a hegyekből és ment be a városba. Nem nagyon beszélt, és a nevét sem árulta el. Ezért elnevezték őt Ishi-nek.
A kaliforniai egyetem professzora vette magához Alfred Kroeber és tanította meg angolra. Mint kiderült azért nem beszélt, mert a Yahi hagyomány szerint egy harmadik félnek kell bemutatnia egy idegen embernek, hogy tudjanak beszélni. Két idegen nem igen áll szóba egymással náluk. A nevét pedig azért nem árulta el, mert csak azok használhatják akik ismerik őt, vagy egy ismerőse bemutatta már valakinek. De mivel az összes Yahi családtagja és ismerőse meghalt, ezért nem volt aki bemutassa az ő nevét egy idegen embernek. Ezért sosem árulta el azt. Ezért nevezték őt el Ishi-nek, mert Yahi nyelven - embert jelent, ezt ő elfogadta. Mr Ishi lett a neve.
Kroeber professzor próbált minél többet megtudni a kihalt Yahi-król, hangfelvételeket készített, és lejegyzetelt mindent amit Ishi úr mondott. Kiderült, hogy kb. 1860 körül született, és gyerek volt amikor a népirtás megkezdődött. Deer Creek varázslatos táján nőtt fel, ahol egy igen kicsi falucskában éltek a maradék Yahi-val. Többségüket betegség és éhezés vitte el. Szép lassan egyesével fogyott a falu lélekszáma.
1908-ban földmérők felfedezték az elhagyatott falut, ami miatt menekülniük kellett újból. Ishi családja szétrebbent, a nővére és a nagybátyja eltűnt, de később megtalálta az anyját, és egyedül éltek a vadonban elrejtőzve. Amikor az anyja is meghalt Ishi még 3 évet élt egyedül, majd úgy döntött lemegy a hegyről, úgy gondolta az éhezésnél még az is jobb ha a fehérek megölik.
Szerencséjére nem így történt, Kroeber felkarolta és támogatta az élete végéig. Sajnos Ishi az európai emberek betegségeire fogékony volt az immunitás hiánya miatt, ezért állandóan betegeskedett.
Ishi 1916. március 25-én halt meg tuberkulózisban .
Az egyetemen a barátai tiszteletben akarták tartani a Yahi hagyományt, hogy a test csak egyben temethető, természetesen ezt nem vették figyelembe, és felboncolták az utolsó Yahi indiánt. Végül az agyát eltették, és a többi testrészét elhamvasztották.

7 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!