Az oroszok nagyon lelkesedtek a nukleáris hatalom és energia iránt. Ezért mindenféle dologra használták ezt az energiát. A korábbi posztok erre mutattak rá :

Nos történt, hogy fellendült a 60-es években a földgáz és az olaj kitermelés a Szovjetunió különböző tagországaiban. Üzbegisztánban, Bukhara-ban is hatalmas gáz lelőhelyre leltek, azonban hiba csúszott a kútfúrás után a kitermelésbe. A kútfej megsérült, és hatalmas erővel szabadult ki a nagynyomású gáz. Természetesen nem kellett sok hozzá, és belobbant. A lángok elérték a 70 méter magasságot, és naponta 14 millió köbméter gáz szabadult ki, ez 1064 napig tartott (Ez 14.896 milliárd köbméter - 14.896 köbkilométer - irgalmatlan mennyiség) A hő olyan nagy volt,hogy 250 méternél közelebb senki sem tudott menni, még a gépek is megolvadtak egy idő után. A környék katasztrófa sújtotta lett, mindent vastag korom borított be, az állatok elmenekültek.
Próbálkoztak vízzel eloltani a lángokat, de nem sikerült. Ekkor 1966-ban kitalálták, hogy csak egy megoldás van: a nukleáris csapás!

A terv az volt, hogy fúrnak messziről egy ferde alagutat, amely 1532 méter mélyen megközelíti a korábbi kút béléscsövét. Így a remények szerint elzárja a kiáramló gázok útját.
A tesztet 1966. Szeptember 30. -án végezték el. Egy 30 kt erejű nukleáris töltetet robbantottak fel amely elfojtotta a gázkitörést. 23 másodperccel a robbanás után a fáklya kialudt.
A hivatalos közlemény szerint szeizmikus megmozdulások voltak a környéken, szó sem volt atomrobbantásról. Mindezt az emberek megnyugtatására tették.
Ez volt az első ilyen teszt, és annyira sikeresnek ítélték, hogy még másik négy helyen is kipróbálták a későbbiekben. "Pamuk", "Cráter", "Fákel" és "Pirit" néven. Amelyből a Fákel és Pirit teljes kudarc volt, így abba is hagyták a kísérletezést.

A Fákel (fáklya) robbantásról annyit lehet tudni, hogy 1972. július 9-én történ, Ukrajnában, Krestishche városában. Ezen a területen is hatalmas gázmező lelőhely volt. 17 kutat fúrtak a területen, ebből az egyik sérült meg. A 400 bar-os nyomáson kiszabaduló gáz több 10 méter magas volt, és a helyiek szerint éjszaka is nappali világosság terült el a környéken. A közeli városban az elektromos áram használatát be is tiltották a magas gázkoncentráció miatt.
Ebben az esetben is nukleáris megoldást alkalmazták, egy ferde alagutat fúrtak és belehelyezték a töltetet. A robbanás 1972 Július 9. -én történt, és 3.9 kt erejű volt. Úgy gondolták elég mélyre fúrtak, mert az Urta-Bulak esetében abból a mélységből nem szivárgott fel nukleáris szennyeződés. Ebben viszont tévedtek, a robbanás bár kisebb volt, mégis a felszínre tört és egy hatalmas gombafelhőt képzett. A fáklya egy rövid időre kialudt, de utána újból fellángolt.
Természetesen a robbanás magával rántotta a szennyező anyagokat is, a környék házai súlyosan megrongálódtak. Ez a hatóságokat nem hatotta meg, 5 órával később már visszatelepítették az embereket, már ha volt még házuk. (Csak a szovjetunió bukása után tudták meg, mi történt)
Végül 1973 nyarán nagynyomású beton injektálásával elfojtották.
Bár nincs adat az emberekre milyen hatással volt a robbantás, de a környéken feltűnően megnőtt a rákos megbetegedések száma.

Ezek után felhagytak végleg ezekkel a kísérletekkel, bár a mexikói gázkitörésnél az amerikaiakkal megosztották a tapasztalataikat, és javasolták nekik a nukleáris megoldást, de ők ettől elborzadva más tervet választottak.