Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.

Az első bejegyzésemen felbátorodva ismét egy, a blogomról "átírt" iromány (majdcsak szóltok, ha nem jön be):

Az űrhajósok élete a romantikus elképzelésekkel szemben meglehetősen cudar. Nagyon sok munkát kell elvégezniük a szűkre szabott fent töltött időben, a szoros napirend az életüket egy álló stresszé formálja. A stresszet pedig – és ezt azért könnyű belátni – oldani kell, és ennek oldására talán a legkézenfekvőbb megoldás az alkohol.

Nyilván az összes űrügynökség tiltásokat felsoroló jegyzékében szinte biztos, hogy az alkohol az egyik első helyet foglalja el, csakúgy, mint mondjuk a KRESZ-ben. Szemben azzal a kommunizmusban hirdetett propagandával, hogy a szovjet-magyar népnek megbontatatlan barátsága (aztán mégsem volt az annyira), az oroszoknak a barátsága az alkohollal, na az megbonthatatlan.

Ne legyenek illúzióink, az orosz űrhajósok sem képeznek ez alól kivételt.

Orosz asztronauták vs. alkohol


Az első „kísérő” a legendárium szerint 1971-ben állt Föld körüli pályára a „Szojuz–7” fedélzetén, ahol az elbeszélések szerint az egyik űrhajósnak előtte volt előző nap születésnapja, és az ünneplés a föld körüli pályán is folytatódott. Az ehhez feltétlenül szükséges üveg örmény konyakot kollégái az indulás előtt a vérnyomásmérő mandzsettájába rejtettek.

Az ellenőrök ezután bekeményítettek, és tucatnyi rejtekhelyet tártak fel az űrhajókon, ahol feltűnésmentesen el lehetett (volna) rejteni némi snapszot. Az űrhajósok kiválasztásával foglalkozó főbizottság társelnöke, Vjacseszlav Rogozsnyikov például azt nyilatkozta, hogy minden űrhajósnak megvoltak a maga trükkjei és titkos zugai. „Szigorúan tilos volt, de aztán mégis volt mindig alkohol a fedélzeten” – mondta – „Nem tudom, hogyan”. Azért lehet, hogy elképzelései azért voltak erről.

Igor Wolk űrhajós, a Szovjetunió hőse már más szemszögből látta a problémát, és – utólag – mesélt is róla, hogy hogyan sikerült megkerülniük az ellenőrzéseket. 1984-ben, a Szojuz küldetés előtt beszerzett két vödör savanyú uborkát és pár üveg vodkát. Az űrhajók üléseit pontosan az űrhajósok súlyához igazítják, nyilván az indulás előtt még pár héttel. Ekkor kezdődött nekik az intenzív koplalás időszaka, szó szerint kenyéren és vízen éltek, hogy az indulásig ledobják magukról a súlykülönbözetet. „Minden csempészárut műanyag zacskókba csomagoltunk, amiket aztán az űrruhával együtt egyszerűen magunkra vettünk. Általában a savanyúságot rögzítettem először a hasamra”.

Persze az üveges piát így nehéz lett volna szállítani. Ehhez a fedélzeti dokumentációt kellett kissé manipulálni. „Ezek vastag dossziék voltak. Kiszedtünk belőlük jó pár oldalt, annyit, hogy az üvegek beférjenek. Olyan másfél liter alkohol fért el ott, ügyelni kellett arra, hogy ne lötyögjön. ”

A nemrég elhunyt űrveterán, Georgij Grecskó, aki 134 napot, 20 órát, 32 percet és 58 másodpercet töltött a Föld körüli pályáján, egy másik módszer híve volt. Az űrhajósoknak speciális izomfejlesztő ruhákban kellett naponta legalább 2 órát tornázniuk, hogy az izmaik le épüljenek le. Ő a felszállás előtt ezekbe a ruhákba rejtette el az üvegeit.

„Egy nap találtunk egy üveget az izomfejlesztő ruhák között Természetes stimuláns B felirattal. Persze konyak volt benne. Gyorsan kimatekoztuk, hogy lefekvés előtt mindenki nyolc és fél grammot ihat majd belőle. Aztán a felét sem tudtuk meginni, mert a súlytalanság miatt nagyon nehéz volt kipiszkálni az üvegből. Ráadásul miután kijött az üvegből, még habzott is a folyadék. ”

De ezzel még nem ért a történet végére. „Nagyon meglepődtünk, amikor a minket követő csapat visszatért a Földre, és elmondták, hogy miután persze ők is megtalálták, minden nehézség nélkül ittak a stimuláns B-ből. Az egyikük ugyanis felmászott a mennyezetre, a szájába készítette az üveget. A másikuk őt lendületesen meglökte a padlózat felé. Amikor padlót ért, a konyak – engedve a tehetetlenségi erőknek – a szájába zúdult. Aztán persze helyet cseréltek. ”

Hogy miért nem tartják be az űrhajósok az űrben elrendelt alkoholtilalmat? A válasz egyszerű; a tiltás egyszerűen káros. Alekszander Lasutkin űrhajós, aki 184 napot töltött Föld körüli pályán, nyíltan beszélt erről: „Miután a fedélzeten lévő levegő összetétele egy technikai probléma okán leromlott, még a földi állomás orvosai is azt tanácsolták, hogy igyunk kis mennyiségű alkoholt, hogy ellensúlyozzuk a negatív következményeket. Az persze rejtély maradt, hogy ők honnan tudtak a fedélzeti piáról. ”

A Szovjetunió kétszeres hőse, Valerij Rjumin ezt csak megerősíteni tudja: „Mindenki, aki fent volt, megmondhatja: Egy korty konyak az űrben oldja a feszültséget, és jótékony hatással van a testre. ” Mondandóját egy beismeréssel folytatta: „Tizenkét üveg konyakot vettem jóval az indulás előtt. Ezeknek a tartalmát csavaros kupakokkal ellátott műanyag zacskókba öntöttem. A legnehezebb rész persze az volt, hogy hogyan fog mindez az ellenőrök mellett a fedélzetre jutni. De a repülőmérnökömmel szerencsére még a gyárban tesztelhettük az új űrállomást, és itt éltem is a lehetőséggel. ”

Végül az állomás több helyén összesen hat liter konyakot rejtett el. „Valójában ez nem is olyan sok, ha figyelembe vesszük, hogy hat hónapos küldetés várt ránk. Két vendégexpedíció is meglátogatott minket, további hat űrhajós. Természetesen jó házigazdák voltunk, lakomával és itallal köszöntöttük látogatóinkat„ – mesélte az egykori űrhajós. – „Egy üdvözlő korty cipó (Bul'ka) 20 milliliter volt. Ez semmi a Földön. De ott az űrben a cipó egy varázslatos elixír: Ha valakinek nehéz napja volt, és nehéz kísérleteket végzett és nem tudott aludni, akkor a cipó maga a megváltás volt. Általánosan elfogadott vélemény, hogy az örmény konyak működik az űrben a legjobban. ”

Vajon Farkas Bertalan is kapott Rjumin konyakjából 1980-ban, a Szaljut-6-Szojuz-35 űrkomplexum fedélzeten? :)


Amerikai asztronauták vs. alkohol

Mielőtt Neil Armstrong 1969-ben megtette első lépéseit a Holdon, Buzz Aldrin fogyasztott először bort a leszállóegységben, egy improvizált egyházi áldozás részeként. Ezáltal a Hold felszínén elfogyasztott első folyadék történetesen bor volt. A NASA viszont úgy döntött, hogy a szertartás egyházi jellege nem egyeztethető össze az űrprogrammal, így ezt a hírt nem osztotta meg a világgal.

„A bort abba a kehelybe töltöttem, amit a templomunk nekem adományozott erre az alkalomra. Mivel a Hold gravitációja csak hatoda a földinek, a bor először kicsit kilöttyent, majd lassan leült a kehelyben. ” – mesélte a holdbéli (valóban első-) áldozásáról Buzz Aldrin.


Űrwhisky

A NASA és az Ardbeg's Islay egy közös programot is futtatott a Nemzetközi Űrállomáson 2011 és 2014 között űrwhisky néven, melynek célja a whisky ízbeli változásának a tanulmányozása volt mikrogravitációs körülmények között.

A programban az Ardbeg Distillery 2011 októberében egy injekciós üvegnyi whiskyt küldött a Nemzetközi Űrállomásra egy teherűrhajóval. Ugyanannak a whiskynek egy másik fioláját a Földön tartották összehasonlítás céljából. A program végén összehasonlították a két mintát és Dr. Bill Lumsden, az Ardbeg desztillációs és whiskykészítési igazgatója megállapította, hogy az űrwhisky ízei „észrevehetően különböznek” a földitől.


Űrsör

A fenti reklámfogást a Ninkasi sörfőzde is másolásra érdemesnek tartotta, ők 2014-ben sörélesztőt küldtek az űrbe – ennek árával legalább finanszírozva az űrprogramot.

A visszatérő sörélesztőt azóta is „Ground control” sörük főzéséhez használják fel, így annak az űrkomponens-hígítása lassan vetekszik a homeopátiás cukorkákéval, de mindegy, ez a nép hülyítése helyett legalább tényleg sör maradt némi hozzáfűzött legendával. Egészségükre!


Hazatérés után

Hazatérés után egyébként a legnagyobb problémát az űrhajósoknak a gravitáció visszatérése okozza. A hosszú űrbéli expedíciók során megszokják, hogy a súlytalanságban a tárgyakat ahová teszik, azok ott is maradnak. Pavel Vinogradov nevetve mesélte: „Egyszer, nem sokkal a visszatérésem után, kértem a feleségemtől egy pohár vizet, majd miután megittam, gondolkodás nélkül egyszerűen csak elengedtem a poharat. ”

A bejegyzés eredetije a blogomon.

3 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!