Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
A 60-70-es években a nukleáris energia felhasználását ész nélkül éltették!

A tudósok és a pártvezetés Szovjetunióban hamar rájöttek, hogy szinte korlátlan energiát tudnak biztosítani a nukleáris erőművek. (Tegyük hozzá Amerikában szintén hasonló elánnal ünnepelték a technológiát, csak néhány baleset után visszavettek a tempóból. ) A Szovjetek a gigászi pusztítóerővel bíró nukleáris bombák ereje mellett a korlátlan és rendkívül olcsó áramtermelést látták a szemük előtt lebegni. Úgy gondolták - mi baj lehet? - Csernobil még meg sem épült! Így el kezdték kifejleszteni a saját mini - kvázi hordozható - nukleáris áramforrásaikat. Ezek a közel 1 méter magas generátorok (rövidítve RTG) egyszerre biztosítottak hőt és elektromos energiát. A felhasználásuk az űrkutatásban (lásd pl. :Pioneer 10,11 - de később lesz ezekről egy cikk) illetve a távoli elhagyatott helyeken a gondozásmentes energiaellátás volt a céljuk. A 70. -es években kb. 10 típust fejlesztettek és 1500 példányt építettek. A legnépszerűbb a Beta-M volt, ami Stroncium bomlásából származó hőt alakította át. A teljesítmény elég csekély volt, mindössze 230 W hő és 10 W elektromos energia. Persze voltak ennél erősebbek is amik akár 100 W elektromos energiát is biztosítottak.

Így jutottunk el oda, hogy mire is akarták ezt a töménytelen mennyiségű mini erőművet használni? Nem tudni pontosan ez volt az eredeti cél, de a lényeg, hogy a Szovjetunió el volt szigetelődve. Ezért hamar felértékelődött az északi tenger jeges világa mint lehetséges hajózási útvonal. A gond az volt, hogy mindössze 2 hónap volt amíg jégmentes volt az északi átjáró és 100 nap amíg a nap bevilágította a tájékot, utána teljes sötétség. A jéggel szemben a jégtörők (persze nukleáris) megoldást nyújtottak, de a tájékozódás GPS rendszer hiányában problémás volt.
Ezért automata világítótornyokat fejlesztettek ki. A világítótornyok automaták voltak, ha sötét lett azonnal feloltották a helyzetjelző fényeiket, és a közelben hajózók részére rádiós helyzetmeghatározási segítséget nyújtottak. Mondhatjuk a korát megelőző modern technika volt. Na de ide akármilyen energiaforrást nem lehetett alkalmazni. A hideg és embertelen távoli környéket senki nem látogatta, és nem is akarta. Ekkor jött jól az RTG berendezések. Minden világítótornyot egy ilyen RTG-vel szereltek fel, amik 10-30 évig működtek gondozás mentesen. Elképesztő jó ötletnek tűnt! Ünnepelték is! Egyes becslések szerint az északkeleti átjáró környékén 381 ilyen tornyot építettek, de mások szerint az 1000-et is elérhette a tényleges számuk Oroszország mentén. Mindenesetre mind az 1500 példány felhasználásra került.

Ez így szép és jó volt mindaddig, míg eljött a Szovjetunió felbomlása. A gondozásmentes RTG-ket még kevésbé figyelték és ennek leginkább a fém és kincsvadászok örültek. A világítótornyokból rendre eltűntek a kis erőművek. Azt nem tudni, hogy tisztában voltak-e a berendezés mivoltával, de a legtöbb helyen fel volt tüntetve a rádióaktív sugárzás figyelmeztetés. Azt is tudni kell, hogy ezek a berendezések folyamatosan sugároznak a környezetükbe. Közvetlenül mellette 2 mSv a szintje annak ellenére, hogy még ólomburkolata is van. 1 méterre már csak 0.1 mSv ami egy szimpla mellkasröntgennek felel meg. Tehát ennyire veszélyes megközelíteni védőfelszerelés nélkül. Az RTG nukleáris sugárzásának semlegessége kb. 900-1000 év alatt történik meg.
A 2000-es években azért reagált erre az Orosz hatóság, egyrészt mert ezek nukleáris fegyvernek is prímán használhatóak másrészt csak kint van a szabadban 1500 ellenőrizetlen sugárzó anyag. El is kezdték lecserélni ezeket napelemekre (?). De nagyon sok RTG egyszerűen eltűnt, vagy később megbontva megtalálták valahol, ahol komoly sugárszennyeződést okozott. Sajnos ezzel kapcsolatban halálozás is előfordult, lehet a tolvajok voltak az áldozatok, de lehet ártatlan résztvevők.
Volt olyan eset, hogy a tolvajok megbontották az RTG-t, majd 200 méterre a világítótoronytól a jégre dobták (rájöhettek nem egészséges). Az RTG ezután szépen átolvasztotta a jeget és elsüllyedt. Később ezt egy hozzá nem értő csapattal begyűjtették. A sugárzás még a jég felszínén is 0.3 mSv volt, képzelhetjük milyen volt a közelében. És a mentőcsapat felszerelés nélkül dolgozott.
Egy másik esetben roncstelepről került elő a szétbontott RTG amely bőszen ontotta a sugárzást, nem mérték fel de a közeli lakosságot komoly sugárterhelésnek tették ki.
Az esetek többségében a tolvajok a vízbe dobták a sugárzó berendezést. (Hogy örülhettek a halak?)
Mindenesetre felfigyeltek a jelenségre és külföldi támogatással megkezdődött a gyors felszámolása az RTG-knek. 2007.ben a Grigoriev jelentés szerint még mindig 582 RTG üzemelt. 2012-re már 1007 RTG került leszerelésre, vagy begyűjtésre és a költségek elérték a 13 millió eurót.

Azóta már teljesen másképp gondolnak a nukleáris felhasználás jelentőségére. Valószínűleg senki nem kalkulált a semlegesítések oltári nagy költségeivel amikor ezeket kitalálták. Akkor olcsó volt, de a teljes költségpalettát nézve már nem biztos, hogy gazdaságos az üzemeltetésük.

6 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!