Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Mindenről az ember tehet!

Az egész történet ott kezdődik, hogy a háborítatlan Ausztrál kontinenst az ember felfedezte 1606-ban. A holland hajósok még nem tudták később milyen pusztító hatása lesz az emberi beavatkozásnak.
1788-ban érkezett a 11 hajóból álló flotta, ami elhozta az igazi dögvészt a kontinensre. Bár 1000-1500 fő köztörvényes bűnözőt deportáltak a lakatlan vidékre és egy önálló települést hoztak létre számukra, mégsem ez okozta a gondokat. Ugyanis hoztak magukkal tenyésztés céljából nyulakat. Pontos számuk nem ismert, de pár tucatnál nem volt több. Mivel Európában a nyúl szőrme kereskedelem és a nyúl hús igen felkapott volt nem is csodálkozhatunk a tettükön. A nyulakat ketrecekben szaporították eleinte, majd néhány gazda a bőséges helykínálat miatt szabadon engedte őket a farmján. Hát itt kezdődött az elképesztő fordulat.

Szapora mint a nyúl

Ez a mondás nem véletlenül van. A nyulak rengeteg élelmet találtak és rendkívül kedvező helyzetben voltak. A könnyű homokos terepen csak úgy túrták a lukakat és nekiálltak szaporodni. Az európai nyúl szaporítási aránya 80% körül van, és 4-6 hónapos korában már ivarérett. Ehhez kell hozzátenni, hogy évente 3x is kölykeznek. Eleinte csak pár kölyökkel számolhatunk, de később ez növekszik. Így egy nyúl 1 évben 3-12 kölyköt hoz a világra, és az első generáció az év vége felé szintén szaporodni fog.
Ez egy igen szép demográfiai robbanást okozott az állományban. Általában Európában a természetes vadászó állatok ritkítják az állományt. Viszont Ausztráliában alig volt olyan állat ami elfogta és megette a nyulakat.

Az első aggasztó újságcikk még nem is Ausztráliából, hanem a közeli Tasmán szigetekről érkezett. (Egyrészt hogy kerültek oda?) Az 1827-es újságcikk ezerszámra kóborló nyúl hordákról beszél, és hogy lezabálják a termést.
Azonban a kontinens csak titkolta a problémát, hiszen a hatalmas területen jól elszóródtak az állatok, a homokos területeket meg szerették, amik a tenger közelében voltak. Azonban a probléma utolérte az embereket. 1857-ben kiadtak egy hivatalos vadászati kötelezvényt a nyulakra, hogy ritkítsák az állományt, de ez nem volt igazán erős határozat. Bíztak a természetes vad állományban, amely majd kordában tartja a nyulakat. Igaz arról már nem volt tudomása az akkori embernek, hogy ezek a vadállatok szinte eltűntek, hisz az eredeti zsákmányállatai kipusztultak annál fogva, hogy a nyulak felették előlük az élelmet. Így elindult egy dominó hatás. Kipusztult a növényzet a nyulak miatt, ami miatt az eredeti növényevők kihaltak, vagy ritkultak. A vadászó állomány ezzel arányosan csökkent, a nyulakat meg nehezen kapták el, mert futásban jók voltak. A dominó eldőlt, és a szaporulatnak semmi nem állt az útjában. Még az időjárás sem álltak az útjukban, hisz a kontinens déli részén igen enyhék voltak a telek.

Az 1860-as évek után már olyan aggasztó volt a helyzet, hogy az évente 2 millió kilőtt, levadászott, csapdázott nyúl fel sem tűnt az állományban. Sőt nem hogy kevesebben lettek, hanem még többen.
Ekkoriban rendkívül kártékony állatnak tartották a nyulat, amely még az ember élelem termelési szokásait is akadályozta. Tulajdonképpen mindent felzabáltak. Egyedül az 1890-es évek hoztak enyhülést, amikor a nyúl szőrme kereskedelem fellendült. Illetve újból igény volt a nyúlhúsra.
A 1900-as évekre már körbeírták milyen károkat okoznak a rágcsálók. Gyümölcsfákat irtanak ki, elsivatagosítják a területeket, hisz még a gyökerét is kirágja jobb híján a növénynek. A föld erózióját jelentősen növeli és a föld felső termőrétegét olyan súlyosan károsítják, hogy akár 100 év is mire regenerálódik.
1887-ben kiadtak egy 25000 font értékű hirdetményt. Amely szerint az nyeri el a pénzt, aki hathatósan tudja korlátozni a nyulak népességét. 1901-ig 1456 javaslat érkezett, de ezek nem voltak hathatósak. A legtöbbjük mérgezéssel, robbantással, levadászással volt tele. De ez hatalmas emberi és anyagi erőforrásokat igényelt. Más után kellett nézni. Az első hatásosabb dolog a foszforos csali volt. Ami megmérgezte az állományt, és egy idő után a fel nem használt anyag el is bomlott. De rendkívüli tűzveszélye miatt elvetették. Ekkor elővették a vadászgörényeket és a sasokat, sólymokat. Ezek hathatósan vadásztak és igen dagadtra zabálták magukat, de épp ez volt a gond. A degeszre zabált sas már nem igazán akar vadászni. Nem volt túl hatékony ez sem. Ekkor jött a mechanikai védelem. Kerítéseket építettek, de nem akármilyeneket. Több ezer km hosszúságúakat, hogy hatalmas földrészeket vágjanak el a kártékony állatok elöl. Ez is csak ideig óráig volt jó. A nyulak egy idő után üregeket vájtak a kerítés alá,majd vígan szaladtak tovább.
Még Louis Pasteur is kapott az alkalmon és csirke kolerával támadta a nyulakat. Ez sem jött be. 1907-ben egy új baktérium törzzsel fertőzték meg a nyulakat, de nem volt elég hathatós ez sem.

Az első jelentős áttörést 1950-ben érte el Frank Fenner a myxoma vírussal. És tulajdonképpen innen számítható a nyúlvilág bukása. A myxoma vagy Myxomatosis kizárólag az európai nyulakra hatott, így az ausztrál faj potenciális célpont lett. A vírus radikálisan avatkozik be. Eleinte kisebb daganatok jelennek meg a nyulakon, néha vakságot okoz. Majd általános fáradtság lép fel illetve láz. Ekkor már könnyű prédává válnak a ragadozók szemében, de ha mégsem esnek áldozatul, akkor a másodlagos bakteriális fertőzésben 14 napon belül elhullik az állat. A megoldás nagyon jókor jött.

1950-re a nyúl populáció ugyanis elérte a 600 milliót!

Akkor amikor egész Ausztrália lakossága épphogy 8 milliót tett ki. Ettől függetlenül a tudós óvatos volt, és egy kis helyen tette próbára a vírust. Ausztrália dél-keleti részén Gunbarban engedtek szabadon néhány fertőzött nyulat. A hatás drámai volt. Úgy hullottak rövid időn belül a nyulak mint a chemotoxal befújt legyek. A nyúlállomány drámaian 99%-al csökkent. Az emberek örvendeni kezdtek, és már azon gondolkodtak a többi területen is kipróbálják, amikor kiderült hogy a vírus már felütötte a fejét a helyszíntől 50 km-re. Ugyanis nem számoltak a szúnyogokkal, amelyek vért szívva, továbbították igen gyorsan a vírust. Robbanásszerűen elterjedt a vírus az egész kontinensen, tulajdonképpen megállíthatatlanul. Kicsúszott az emberi kontroll alól. A dráma 1 év alatt lejátszódott és az eredmény borzasztó volt. Több mint 500 millió nyúltetem bűzlött az egész kontinensen. Ettől persze megijedtek az emberek. Mire a tudósok beoltották magukat a vírussal, hogy így prezentálják emberre veszélytelen. A helyzet nem volt megnyugtató de egyben megoldódni látszott.

Lassan 1991-re újból 200 millió fölé növekedett a nyúl populáció. Ezt megvizsgálva kiderült, hogy a nyulak genetikája reagált a halálos vírusra, így 1960-as évekre 75%-ra majd 1990-re 50%-ra csökkent a hatékonysága a halálos kórnak. Jelenleg 2017-ben már csak 35%-on áll.
Emiatt és az újból növekvő nyúlszám miatt újabb biológiai fegyvert vetettek be. Az RHD-t, ami a nyulak speciális vérzéses betegsége. Ez megint egy nagy rést ütött a hatalmas szaporulaton. De a legújabb kutatások szerint bár lassuló tendenciával de növekszik a nyúl szaporulat ismét.
Úgy tűnik egyelőre ez a két biológiai fegyvert elégségesnek tartják a kártékony állatok kezelésére.

Az egész ügynek volt egy európai szála is. Paul-Félix Armand-Delille bakteriológus mintát rendelt a myxoma-ból és a nyulait beoltotta 1951-ben. De ahogy Ausztráliában így itt is elszabadult a kontroll alól a vírus. 1 éven belül ledarálta Franciaország nyúlállományát, majd Európa több részét is durván megritkította. A nyúl kereskedelem teljesen összeomlott az 50-ed részére esett és sok cég tönkrement, mindössze pár nyúl miatt. Ráadásul a nyúlállományt karbantartó Ibériai hiúz a tápláléka elvesztése miatt majdnem kihalt. Armand Delille-t elítélték 1955-ben és 5000 Frank büntetést kapott az ökokatasztrófáért. Európában ezután kifejlesztették a vakcinát a myxoma ellen, amit be is oltatnak a tenyésztett nyulak részére. Ausztráliában azonban ezt a szert betiltották.

A konklúzió - ahová az ember a lábát beteszi, ott fű nem terem. Az ember felelőtlen tettei és azok kezelése ebből is látszik milyen kiszámíthatatlan következményekkel jár. Illetve igen megrázó, hogy egy vírus milyen pusztítást tud végezni. Csak képzeljük el, ha az emberre rádobnak egy ilyen vírust. Ami csak ár hat, és az első években 99%-osan halálos. Dermesztő jövőkép. .. .

10 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!