Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Verne Gyula fantasztikus regényei elképesztőek voltak. Így volt ez az 1865-ben megjelent Utazás a Holdba történetével, ahol egy ágyúval lőnek ki embereket a holdra. Senki nem gondolta, hogy 100 év múlva ezt valaki megpróbálja kivitelezni!

Gerard Bull az 1950-es években olyan rakéta és rakéta elhárító rendszereken dolgozott mint az ICBM, ABM és a CARDE rakéta elfogó program. Azt nem tudni, hogy Verne hatására vagy nem de el kezdte érdekelni az űrágyú.
Azt vetette fel a hadseregnek, hogy a költséges rakéták helyett egy ágyúval juttassák fel a műholdakat és más eszközöket. A kormányzat belement és Barbadoson kijelöltek erre egy teszt területet és adtak 700 000 dollárt. Ez lett a HARP projekt ( High Altitude Research Project)
Az első ágyukat itt tesztelték sikerrel és a lövedékeket a tengerbe lőtték. A méretei pedig az elsőnek 20.5 méter hosszúság, majd 41 méter. A kalibere pedig 16 hüvelyk volt (406 mm).
Ezután áttelepültek Yuma városa közelébe. 1966 November 18. -án a fegyver egy 180 kg-os Martlet 2 lövedéket 180 km magasságba repített ami világrekordnak számított 2018-ig. A lövedék sebessége elérte a 2.1 km/s sebességet.
A projektet itt leállították a Vietnámi háború miatt. Bár már közel 10 millió dollárt költöttek rá.
Bull nem keseredett el, a 70-es 80-as években újabb ágyúkat tervezett. Ilyen volt a GC-45-ös ágyú, ami 40 km távolságba lőtt ki egy közel 50kg-os lövedéket 1 km/s sebességgel. A hadsereget nem érdekelte jelentősen, ezért Bull eladta Dél Afrikának és Iraknak. Ezért azonnal börtönbe zárták az indok mint tiltott fegyverkereskedelem volt.
A szabadulása után valahogy Szaddam Husszein köreibe jutott, és pénzért cserébe a fejlesztette az Iraki Scud rakétákat. Ez volt a Babilon projekt. Ez a döntés végzetesnek bizonyult, ugyanis Izraelnek egyáltalán nem tetszett, hogy olyan rakétát fejleszt ami eléri őket. Rövid úton a MOSZAD ki is végezte Bull-t 1990 Márciusában Brüsszelben, biztosra mentek hisz ötször lőtték fejbe,
Így ért véget az űrágyú projekt.

A történet érdekessége, hogy mint Verne, mint Bull ugyanabba a hibába estek. A képzeletbeli és az igazi ágyú is irgalmatlan gyorsulással lőtte ki a lövedéket. A Verne féle ágyú 300 méter hosszú volt és legalább 11,2 km/s sebességgel kellett a lövedéknek mozognia ahhoz, hogy a holdig jusson. A számítások szerint az utazókat (mert utasok voltak a Verne lövedékben) legalább 42 g gyorsulás ért. Ez bizony halálos mind emberre mind tárgyakra. A 21.századi űrhajók pár percig 6-8 g-vel gyorsulnak, amit az ember még kibír.
Bull ágyúja ugyanezzel a hibával küzdött. A műszerek sose bírták volna ki a kezdeti gyorsulást. Bár a Martlet 3a lövedéket üvegszálból gyártották és 3600 g-t is kibírt, de a benne levő dolgok kilapultak. A másik probléma az űrméret volt. Keskeny volt egy ember kilövéséhez. Ezért vetették el végül a HARP projektet!

4 hozzászólás

  • ArkaChopa szeptember 6. 05:54

    1
  • blaise21 szeptember 6. 08:04

    2
    Érdekes téma, köszi a posztot!
    De... nem gondoltak bele, hogy milyen ember, vagy műhold lesz képes ekkora gyorsulást túlélni? XD Mert egy bolond van, de voltak, akik leokézták, pénzt adtak rá, stb. Meg "a GC-45-ös ágyú, ami 40 km távolságba lőtt ki egy közel 50kg-os lövedéket 1 km/s sebességgel". 50 kg picsa súly egy műholdhoz képest, és a 40km pedig a Föld-Hold távolság kb 1/10.000 része. Erre adtak sok millió dollárt? Néha nem értem az embereket...
  • nagimiklos szeptember 6. 20:27

    3
    A 200 km már a keringési palyák alsó határa, és a magyar masat-1 nevű műhold csupán 1 kg-os. Ha bírnák a műszerek a gyorsulást, akkor akár működhet e is.
    Szerintem.
  • Pepejoe szeptember 7. 23:14

    4
    A kutatás erről szól. Ha megvan az eszköz, lehet ráfeküdni arra, hogy a cucc fel is érjen oda egészben. Nyilván azt gondolták, hogy a technika fejlődésével megoldható lesz, hogy a műszerek kibírják amit kell. Szerintem most már megoldható lenne.
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!