Az oroszok úgy gondolták a beton a T-34-en hatásos a kumulatív lövedék ellen!

A háború során a páncélos járművek elleni hatásos fellépés egyik eszköze volt a kumulatív lövedék, a többi az a szimplán lőjük szét a rohadékot kategóriába tartozott. A kumulatív lövedék amikor eltalálja a páncélt egy nagy erejű keskeny izzó fém sugarat koncentrál kis helyre. Az acélt egyszerűen átégeti, a harckocsi belsejében pedig az izzó repeszek a többi lőszerrel érintkezve hatalmas pusztítást végeznek. Általában a saját űrmérete háromszorosát tudja átütni, de a legnagyobb előnye, hogy a távolságtól független az átütőereje. Ugyanakkora a hatása 300 méteren mint 1000 méteren.

A orosz hadiipar bár öntötte a harckocsikat, rájött hogy eme lövedékek ellen is fel kell készülni. 1942 őszén 68 db T-34 harckocsit készítettek fel.
Még több páncélt raktak a T-34-re, majd kiegészítő páncélt 70-150 mm távolságra az eredetitől. A kiegészítő páncél 10-16 mm-es falvastagságú acéllemezek voltak. Feltételezték, hogy ez majd megvédi őket.

A tesztek hamar meghozták az eredményt. A teszt abból állt, hogy kiküldték a harctérre az összes próbadarabot. Az eredmény lesújtó volt. A németek 75 mm-es páncéltörővel az összes tankot kilőtték.
Ekkor kezdtek el gondolkodni más megoldáson. 1943-ban N.F. Ciganov őrnagy kísérleti jellegű betonkazettás előtét páncélt tett a T-34-re. Úgy gondolta a kumulatív hatást majd ez felfogja. Később a hideg környezetre is gondolva a betont lecserélte jégbetonra. Azaz kaviccsal, homokkal és faforgács keverékével töltötte fel a kazettákat, amelyek az erős mínuszokban vízzel öntöztek. Amely így már tényleg betonszilárdságú lett. Az eredmények elég biztatók voltak, pl. - a 80 mm vastagságú jégbeton 300-400 méterről biztosan megvédte a tankot a 75 mm-es páncéltörő lövedéktől. Ez jó teljesítmény volt ahhoz képest, hogy az 50 mm-es Pak38-as 1 km távolságból simán átütötte a T-34-es páncélját.
A teszteket azonban abbahagyták, mert okafogyottá vált, illetve a hatalmas többlet súly miatt további fejlesztésekre lett volna szükség. A németek nyersanyaghiánnyal küzdöttek és ritkult a kumulatív lövedékek használata. 1942 teléig egyáltalán nem használták, majd 42-43 téli időszakában a sérülések aránya alig 2% volt. Később egy rövid időre emelkedett egészen 7%-ig.

Azonban nem csak az oroszok kísérleteztek ilyen páncéllal. A Shermanokra is bőven szereltek, sőt rákenték, illetve különböző más módszereket is kipróbáltak, egészen a fa, faforgácson keresztül a műanyag páncélig.

33 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!