Az alábbi poszt fő tárgyaként a Tiger H1 közvetlen elődeiről, a VK 45.01 (P) és (H) változatáról lesz szó.

Története

Az 1940-es évek elején a németeknek be kellett látniuk, hogy az addig használt Panzer tankok már nem olyan hatékonyak az újabb szovjet harckocsikkal szemben. Ezért a német vezetés 1941. május. 21-én parancsba adta egy nehéz harckocsi kifejlesztését, mely nem lehetett több 45 tonnánál (innen a 45-ös szám a tank nevében). A fejlesztés a "Tigerproject" nevet kapta. A harckocsi alvázának kifejlesztésével a Henschel & Sohn és a Porsche céget, míg a torony legyártásával a Kruppot bízták meg.

Dr. Ferdinand Porsche az egyik előző fejlesztéséből, a VK 30.01-es prototípusból merített sok ötletet. Ez egy közepes harckocsi lett volna, de végül nem jutott tovább a fejlesztése az alváznál, melyből kettő darab készült el. Azonban jó alapot adott a kialakítása a VK 45.01-es fejlesztéséhez.

A VK 30.01-es. Ez a fejlesztés volt az alapja a későbbi VK 45.01 (P)-nek. Dr. Ferdinand Porsche, a gép tervezője. (1875. szeptember. 3. - 1951. január. 30. )

A Henschelnél Dr. Erwin Aders vezető mérnök dolgozott a harckocsi alvázának megtervezésén. Hasonlóan Dr. Ferdinandhoz, ő is az egyik régebbi tervét vette alapul, a VK 36.01-et. Ez is egy közepes harckocsi lett volna, mint a VK 30.01. Illetve hasonló okokból, mint a vetélytársa, ez sem lett több, mint egy alváz. Mind kettő fejlesztése azért lett abbahagyva, mert a háború elején még tökéletesen ellátta a feladatát a Panzer IV-es harckocsi, így a leváltását szügségtelennek látták az újabb T-34-es és a KV-1-es orosz harckocsik megjelenéséig.

A VK 36.01 (H), mely fejlesztés a VK 45.01 (H)-nak adott alapot és Dr. Erwin Aders (1881. május. 7. - 1974. január. 6.

(Érdemes megjegyezni, hogy az imént említett két fejlesztés (VK 30.01, VK 36.01) nem tekinthető a Tiger H1 közvetlen elődjének, mivel ezek közepes harckocsinak készültek, melyek helyett később megalkották a Párduc harckocsicsaládot. De ez egy másik történet. .. )

Dr. Porsche és Dr. Aders tehát egymással versengtek. Ezzel párhuzamosan a Krupp vállalat kifejlesztette a harckocsira szánt tornyot. Természetesen a céggel mind kettő másik gyártó folyamatosan együttműködött, hiszen a Krupp csak egy fajta tornyot gyárthatott, de ennek mind a Henschel, mind a Porsche által fejleszett alvázra illeszkednie kellett. A határidő szoros volt, a prototípusoknak készen kellett lennie Hitler születésnapjára. Ebből adódóan viszont a Kruppnak nem volt ideje kifejleszteni egy teljesen új löveget is a toronyba, így az egyik légelhárító löveget, a Flak 18-at (Flugzeugabwehrkanone 18) vették alapul. Több módosítással ebből alkották meg a KwK 36-os (Kampfwagenkanone 36 L/56) harckocsiágyút. Elektromos elsütőszerkezettel látták el, valamint csőszájfékkel és hidraulikus lengéscsillapítókkal csökkentették a hátrasiklást. Az volt Hitler elvárása, hogy a löveg képes legyen 1000 méterről is megsemmisíteni egy T-34-es harckocsit. Ezt viszont jócskán felülmúlta az ágyú teljesítménye, mivel még 2000 méterről is hatékonyan átütötte a T-34-es első páncélját.

Kampfwagenkanone 36 L/56 vágatrajz.

Eközben, 1941 júliusában Porsche már le is adta 100 darab alváz legyártására vonatkozó rendelését. Porsche tehát biztos volt abban, hogy az ő fejlesztése nyeri majd el a Führer tetszését. A gyártást meg is kezdték az akkori legnagyobb és legmodernebb német harckocsi gyártó üzemben, a Nibelungenwerkben, mely akkoriban a Steyr-Daimler-Puch tulajdonában volt. A száz alvázból mindössze öt darab készült el 1942 márciusára, s ebből kettő darabra szereltek tornyot. Természetesen több tesztet is elvégeztek a Döllersheimi próbapályán torony nélkül, a tornyot helyettesítő nehezékkel, és valódi toronnyal is. A tesztek siralmasak voltak. A harckocsi a felépítménytől, azaz a súlytól függetlenül is folyamatosan lerobbant. A kezdetben gyártott Type 101-es motorral ellátott darabok legfeljebb öt percig bírták, mielőtt valamilyen meghibásodás bekövetkezett. Ezt persze próbálták orvosolni több-kevesebb sikerrel. A harckocsi azonban végeredményben mégis szörnyen lassú és szervízigényes volt.

A rögtönzött, tesztelésre szolgáló torony pótlék a Porsche tigrisen.

Mindeközben Dr. Aders sem tétlenkedett a Henscelnél, aki 1942 áprilisára szintén elkészült a saját VK 45.01-es prototípusával. Bár az általa tervezett gép alváza és meghajtása hagyományos felépítésű lett, (nem úgy mint a Porsche által tervezett) de ez a gép is borzalmasan szervízigényes volt. A szűkös határidő miatt azonban nem tudtak ők sem jobb minőségű gépet előállítani.

A Henschel tigris tesztelése torony nélkül. (A helyszín ismeretlen. )

1942. április. 20-án aztán eljött Adolf Hitler 53. születésnapja, melynek alkalmából bemutatták neki a két gépet a Kelet-poroszországi főhadiszállásán, a Rastenburg város mellett lévő a Wolfsschanze (Farkasverem) közelében. A gépek a teszteken szörnyen rosszak voltak. Szinte folyamatosan lerobbantak. Míg a VK 45.01 (P) a meghajtás bonyolultsága miatt hibásodott meg folyamatosan, addig a VK 45.01 (H) motorjának hűtése olyan rossz volt, hogy egyfolytában veszélyes szintre hevült. Másnap egy 1 kilométeres szakaszon összemérték a gyorsulásukat, melyből meglepő módon a Porsche által tervezett gép jött ki jobban annak ellenére, hogy rosszabb volt a harckocsi fajlagos teljesítménye a vetélytársáénál. A mozgékonyságukat is összemérték, melyből már a Henschel gépe jött ki jobban. Hitler nem volt elragadtatva, de mivel nem volt más gép és nagy szükségük volt egy nehéz harckocsira, így döntenie kellett és a költséghatékonyabb és jobb mozgékonyságú Henschel gépére esett a választása. Akkora szükség volt a nehéz tankokra, hogy Hitler rögtön parancsba is adta 1500 harckocsi legyártását. Henschelnek azonban nem volt nagy tapasztalata a sorozatgyártásban, ezért mivel ekkora Porsche már legyártatott 10 alvázat, így Hitler beleegyezett a további 90 darab legyártásába.

A bemutatás napján. Ha jól megnézzük a képet, akkor láthatjuk Adolf Hitlert a löveg vége alatt.

Később a VK 45.01 (H)-ből kisebb módosításokkal megalkották a méltán híres Tiger H1-et, mely olyan harckocsizók vezetésével, mint Otto Carius vagy Michael Wittmann, beírta magát a történelembe. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy mind a mai napig egy Tiger harckocsival tartják a legtöbb ellenséges egység megsemmisítésének rekordját. Ezt a rekordot Kurt Knispel harckocsizó ász tartja igazoltan 168 ellenséges tank elpusztításával. Egyes becslések szerint ez a szám elérheti a 220-at is, de ez nem igazolt.

A Porsche által tervezett gép is hasonló hírnevet szerzett magának, bár igaz, hogy ezeket a gépeket szinte teljesen megváltoztatták, mivel nem tudtak elegendő tornyot biztosítani a tigriseknek. Így egy kissé más megoldást eszközöltek és a Hitler által rendelt 90 darab Porsche tank csupasz alvázából Ferdinand páncélvadászokat építettek. (A 150010-es alvázszámútól a 150100-as számúig. ) Ezekből a páncélvadászokból 45-45 darab a 653. és a 654. nehéz páncélvadász-osztályhoz (németül: schwere Panzerjäger-Abteilung(sPzJägAbt)) került és kurszknál vetették be őket.

A 653. nehéz páncélvadász-osztály egyik Ferdinand páncélvadásza.

Illetve egy darabot a fentebbi alvázszámúakból, pontosabban a 150013-as számút parancsnoki járművé alakították (Panzerbefehlswagen VI (P)). Kicserélték a két Type 101-es motort és Maybach HL 120-as motorokra cserélték a jobb megbízhatóság érdekében. Illetve megnövelték az első páncélzatot +102 milliméterrel. Kapott még rádiót és Zimmerit borítást is. Ezt a harckocsit Hauptmann R. Grillenberg parancsnok és csapata kapta meg, akik a 653. nehéz páncélvadász-osztálynál szolgáltak. A harckocsi 1944 júliusában a kurszki tankcsatában megsemmisült.

Az átalakított VK 45.01 (P). A "vörös hármas" - ahogy a legénysége hívta.

Ezek mellett megépült még egy jármű a VK 45.01 (P) alapjaira, a Bergepanzer Tiger(P), mely egy vontató jármű volt. Illetve tervben volt az úgynevezett "Rammtiger" is, melyet a megmaradt alvázakból akartak volna megépíteni. Ez egy löveg nélküli romboló jármű lett volna, de végül nem került összeszerelésre egy darab sem.

Felépítésük

(A fejlesztésre való tekintettel a toronyról a két alváztól függetlenül olvashattok. )

VK 45.01 (P)

Ennek a gépnek egyáltalán nem volt átlagos a meghajtása. A tankot két Type 101-es motor hajtotta. A két motor egymás mellett volt elhelyezve, csakúgy mint a két Siemens-Schuckert 500VA generátor, amit meghajtottak. Ezek a generátorok pedig egy-egy Siemens 230 villanymotort hajtottak meg, s végül ezek adták át a nyomatékot a tank farában elhelyezett váltóműnek, mely pedig a lánctalpakra adta át a mozgató erőt. Ennek a megoldásnak az volt az előnye, hogy jobban bírta a meleg környezetet, mint a hagyományos meghajtású gépek. Egyes források szerint Dr. Porsche kifejezetten az afrikai frontra szánta ezeket a tankokat, s ezért is döntött ez mellett a meghajtás mellett. A két motor és a váltó miatt viszont a tornyot csak elől tudták elhelyezni, ami rossz hatással volt a súlyelosztására, s ez meg is letszott a mozgákonyságán, illetve a terepező képességén. Továbbá, mint ahogy azt már fentebb is olvashattátok, szörnyen megbízhatatlan volt a bonyolultsága miatt.

Páncélzata elől 102, míg az oldalán és hátulján 82 millimétér volt. Ezzel pontosan a kétszeresére növelték az előző fejlesztésen, a VK 30.01-es alvázon alkalmazott páncélvastagságot, melyen 51/41/41 mm volt. Ebből kifolyólag bár eredetileg 45 tonna lett volna a súlyhatár, a tank a fejlesztés végére majdnem 60 tonnát nyomott.

VK 45.01 (H)

A Dr. Aders által tervezett gép, melyből később a Tiger H1-lett, légyegében egy teljesen hagyományos harckocsi volt. Hátulra került egy Maybach HL 210 P45 dízel motor, melyből a kardántengelyt előre vezették a tank elejében elhelyezett osztóműig. Ez egy már bevált szokás volt a németeknél. Az alvázának kialakítása inkább kocka volt, szemben a Porsche által tervezett gép téglalap alakú alvázával. Ezzel sok fémanyagot megtakarítottak, hiszen kisebb volt a felülete. A páncélzata megegyezett a VK 45.01 (P) páncéljával.

Ennek a tanknak volt még egy érdekessége; az úgynevezett Vorpanzer (előpáncél). Ez egy hidraulikával mozgatható páncéllemez volt a harckocsi eleje előtt. A H1-es tigrisre ez a szerkezet nem került rá. Túl bonyolultnak tartották a gyártását és szügségszerűtlennek.

A hidraulikával mozgatható Vorpanzer a harckocsi elején.

A torony

A Krupp által tervezett és gyártott torony, mely helyet adott a KwK 36-os lövegnek, elől és oldalt hengerelt homogén acél páncélzattal volt ellátva. A löveg závárzatát még egy 90-150 milliméteres vastagságú lövegköpeny védte, mely öntött homogén acélból készült. Ez a lövegköpeny, nem csak a závárzatot védte, hanem majdnem az egész torony elejét, mivel úgy lett kialakítva, hogy befedje a torony elejének nagy részét, ez által még jobb védelmet biztosítva. A KwK 36-os löveghez egy Turmzielfernrohr TZF 9b irányzékot szereletek be. (Ezt később a Tiger H1-en kicseréltél az újabb 9c változatra. ) Ez az irányzék talán az addigi legjobb volt, amit harckocsiba szereltek. Sokkal jobb volt, mint bármely amerikai, angol, vagy orosz tanknak az irányzéka. Ez hatalmas előnyhöz juttatta a harckocsizókat. Egy háború után készült angol teszt szerint 1 kilométerről 100%-os pontossággal tudtak eltalalálni egy 41x46 cm-es célpontot. Ez az eredmémy természetesen a löveg pontosságának is köszönhető volt. A belső kialakítás már nem volt ennyire kitűnő. .. Gyakorlatilag csak a töltőkezelő tudott kényelmesen elhelyezkedni. Sem az irányzónak, sem a parancsnoknak nem állt a rendelkezésére túl nagy férőhely. (Bár még így is sokkal jobbak voltak, mint például a szovjet T-34-es harckocsik, amikben olyan nehéz volt a mozgás, hogy találat esetén még elhagyni is csak nagy erőfeszítések árán tudták a tankot. Ebből kifolyólag a halálozási arány elérte a 97%-ot is a találatott kapott T-34-es harckocsikban. )

A KwK 36-os löveg tervrajza felül és a toronyba való beépítésének tervezete alul.

A torony forgatásáról egy hidraulikus motor gondoskodott, melynek a teljesítménye a fő motor fordulatától függött. A legalacsonyabb forgatási sebessége, azaz 6°/mp, egészen pontosan 600 fordulat/perces motorfordulat mellet volt, míg a legmagasabb 12°/mp-es teljesítményt 3600-as percenkénti fordulat mellett érte el. Ezt azonban a Tiger H1-es harckocsikon a motor kímélése érdekeben a leszabályozták 1750 fordulat/percre, mely mellett 8°/mp-es forgatási sebességre volt képes.

Egy a második világhábrorú után a németek által készített felépítési fénykép és rajzolat.

Ferdinand

Mivel épp szükségessé vált egy páncélvadász, amibe beleszerelhetik az új 8,8 cm-es Pak 43/2 L/71 (Panzerjägerkanone 43/2) lövegeket, így pont jól jött az a 90 darab használaton kívüli alváz, amely a VK 45.01 (P) gyártásából visszamaradt. A motorteret hátulról előre áthelyezték, és a küzdőteret hátul alakították ki. Az alvázra egy kazamata-szerű páncéldobozt helyeztek el, melynek minden oldala enyhén döntött volt. Ebben a dobozban kapott helyet a hatalmas Pak ágyú, melyet kettő töltőkezelő és egy irányzó üzemeltetett. Érdekes tény, hogy mivel a motorokat a küzdőtér és a vezető, illetve a homlokgéppuskás közé helyezték el, így ők csak rádión tudtak kapcsolatot tartani egymással. Ez valószínűleg lassíthatta a célra állást bizonyos esetekben, hiszen a harckocsinak nem volt forgó tornya, és ha a löveg vízszintesen már nem tudott tovább fordulni, akkor az egész harckocsit el kellett fordítani, hogy a löveget célra állíthassák. De hogy a rádiós összeköttetés mind ezt milyen mértékben lassíthatta, arról nem készült feljegyzés.

Ferdinand felépítési rajzolat.

A felépítmény és az alváz páncélzata mindenhol hengerelt homogén acélból készült, kivéve a lövegköpeny belső felén lévő závárzatot védő "kúpos" kiképzésű páncélt, mely öntött acélból készült. (Ez azért fontos tényező, mivel a hengerelt páncélzatnak nagyobb a tömörsége, mint a sima öntött acélnak. ) A felépítmény szemből 200, míg oldalt 85 és hátul 80 milliméter volt. Az alváz 100 milliméteres első felét kiegészítették még 100 milliméternyi hengerelt acéllal, így 200 milliméteresre növelve annak vastagságát. Mind ezzel még további 5 tonnával növekedett a harckocsi tömege az amúgy is tulzóan sok, 60 tonnához képest. Bár kapott új motorokat, de ez is csak a legnagyobb jóindulattal volt elégségesnek mondható. Még műúton is alig tudott 30 km/órát elérni. Nem mellesleg pedig nagyon megbízhatatlanná tette a váltóművet a nagy megterhelés.

Ferdinand páncélvadászok összeszerelés alatt a nibelungenwerkében.

Adatok

VK 45.01 (P)

Személyzet: 5 fő
-vezető
-parancsnok
-irányzó
-töltőkezelő
-homlokgéppuskás/vezetősegéd

Méret és tömegadatok

Hossza(löveggel): 9,54 m
Szélessége: 3,40 m
Magassága: 2,90 m
Súlya: 60 tonna

Páncélzat

Alváz:
-eleje: 102 mm
-oldala: 82 mm
-hátulja: 82 mm

Torony:
-eleje: 90-200 mm
-oldala: 82
-hátulja: 82

Fegyverzet

Elsődleges fegyverzet: 88 mm-es űrméretű KwK 36 L/56 löveg

Másodlagos fegyverzet: 2 darab 7,92 mm-es MG 34 géppuska

Meghajtás

Motor: 2 darab 10 hengeres Porsche Type 101
Teljesítmény: 306 le/darab (288kW)

Felfüggesztés: Hosszirányú torziós rugók
Hatótáv: 105 km
Végsebesség: 35 km/ó

VK 45.01 (H)

Személyzet: 5 fő
-vezető
-parancsnok
-irányzó
-töltőkezelő
-homlokgéppuskás/vezetősegéd

Méret és tömegadatok

Hossza: 6,316 m
Hossza löveggel: 8,45 m
Szélessége: 3,56 m
Magassága: 3,0 m
Súlya: 54 tonna

Páncélzat

Alváz:
-eleje: 102 mm
-oldala: 82 mm
-hátulja: 82 mm

Torony:
-eleje: 90-200 mm
-oldala: 82
-hátulja: 82

Fegyverzet

Elsődleges fegyverzet: 88 mm-es űrméretű KwK 36 L/56 löveg

Másodlagos fegyverzet: 2 darab 7,92 mm-es MG 34 géppuska

Meghajtás

Motor: Maybach HL 210 P45, 21,35 literes, V12-es dízel üzemű motor.
Teljesítmémy: 650 le (485 kW)

Kiegészítés

Ferdinand

Személyzet: 6 fő
-vezető
-parancsnok
-kettő töltőkezelő
-homlokgéppuskás/vezető segéd
-rádió kezelő

Méret és tömegadatok

Súlya: 65 t
Hossza(löveggel): 8,14 m
Szélessége: 3,38 m
Magassága: 2,97 m

Páncélzat

Alváz:
-eleje: 200 mm
-oldala: 80 mm
-hátulja: 80 mm

Felépítmény:
-eleje: 200 mm
-oldala: 85
-hátulja: 80

Fegyverzet

Elsődleges fegyverzet: 8,8 cm-es Pak 43/2 L/71

Másodlagos fegyverzet: 7,92 mm MG 34 géppsuka (Csak az Elephantokon volt. )

Meghajtás

Motor: 2 darab Maybach HL 120
Teljesítmény: 300 le/darab (600 Le, 442 kW)
Felfüggesztés: hosszirányú torziós rugók

Hatótáv: 150 km műúton
Végsebesség: 30 km/ó

Érdekesség

A Ferdinand páncélvadászok a kurszki tankcsatában elképesztő teljesítményt értek el. Több mint 822 ellenséges harckocsit és több, mint 100 egyéb járművet semmisítettek meg mindössze 40 páncélvadász elvesztése árán. (320-at a 653. és 502-őt a 654. nehéz páncélvadász-osztály. ) Ennek a 40 harckocsinak a többsége sem ellenséges tűz miatt pusztult el, hanem mert a saját legénysége felrobbantotta visszavonulás közben, hogy nehogy az ellenség kezére kerüljön. A csata után a megmaradt 50 darabból 48 Ferdinandot Elefant páncélvadásszá alakítottak. Ez röviden azt jelenti, hogy önvédelmi géppuskával, több páncélzattal, és jobb kilátást biztosító kupolával látták el őket.

További kiegészítés a fentebb említett páncélfajtákról

A hengerelt homogén páncélt (RHA) számítják 1 egész tömörségűnek, azaz ez az viszonyítási alap (természetesen ez függ a használt anyagoktól is, de nagy általánosításban így számítják) mely érték mellett az öntött homogén páncélzat (CHA) körülbelül 0.92-0.95-ös értéket ér el. Példának vegyünk egy 100 milliméteres páncéldarabot, mely ha öntött acélból készül, akkor csak ~95 milliméternek felelne meg. A sima öntött homogén acél mellett érdemes megemlíteni az edzett homogén acélt, melyet hőkezeléssel jobb minőségűre edzenek, de ennek megvan az a hátránya, hogy bár keményebb lesz, de ez mellett törékenyebb is, így a nagy kinetikus energiájú lövedékek egyszerűen széttörhetik azt.

Források

-Don Hollway - Porsche Panzers (1996 - Der Porsche Sprecher)
-Thomas Anderson - Tiger (2013)
-Chris Bishop - The Encyclopedia of Weapons of World War II (1998)
-Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle - Germany's Tiger Tanks D.W. to Tiger I: Design, Production & Modifications (1999)
- Karlheinz Munch - The Combat History of German Heavy Anti-Tank Unit 653 in World War II (2005)
-Ogorkiewicz, Richard M. : Technology of Tanks, o. 359-361

Egyéb források: tankmuseum.org (E2017.689), panzerbasics.com (Vorpanzer study, visualised by Liejon's 1/35 model. ), thirdreichruins.com (Geoff Walden - Wolfschanze), Tiger I information center - Tiger History.