Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Mindenekelőtt érdemes elolvasni a harckocsi elődjéről, a T.O.G. I-ről szóló cikket, hogy az előzményekkel is tisztában legyen az, aki még nem olvasta volna. 

Története

1940-ben, amikor a T.O.G. I építése már javában zajlott, az idős urakból álló tervezőcsapat el is kezdte tervezni a következő harckocsi típust, hogy az esetlegesen változó igényeket nyomban kielégíthessék. A tank első ránézésre nagyon hasonló tervezet lett, mint az elődje. Jobban szemügyre véve azonban látható, hogy egyes vonásaiban már szakított az első világháborús harckocsik formatervezetének egyes szokásaival. A lánctalp már nem ívelt fel teljesen a harckocsi oldalának pereméig, és a felfüggesztést is ellátták rugózással. (Ez a T.O.G. I-en nem volt. )A tank megépítését az elődjéhez hasonlóan a William Foster & Co. cégre bízták, akik a szupernehéz harckocsi fontosságának hiányában csak igen lassan készítették el az első és alap tesztekre kész harckocsit. Majdnem egy év telt el a rendeléstől az első tesztek napjáig. Bár még ekkorra is csak egy lőképtelen próbatoronnyal látták el, ami a menetteljesítmény felméréséhez szükséges súlytöbblet szimulálásához kellett.

A teszteken jól szerepelt a T.O.G. II. A mozgékonysága a méretéhez képest, csakúgy mint az elődjének, kiváltképp jó volt. Ráadásul idő közben javították a hajtáslánc hibáit is, melyek a gyakori lerobbanásokért feleltek. Az első próbák után félretették a tankot és csak 1942-ben tértek vissza a fejlesztésére. Ekkor már ellátták egy működőképes toronnyal, mely felépítményt eredetileg a Cruiser Mk. VIII Challenger harckocsikra terveztek, de kisebb átalakítások után megfelelőnek találták a képességeit, hogy a T.O.G. II-re kerüljön. Ezek után még 1943-ban elvégeztek a tankkal egy tesztsorozatot, amin jó eredményeket ért el. Azonban mindezek ellenére elégtelennek vélték és túl költségesnek, hogy sorozatgyártásba állítsák, így lassan teljesen feledésbe merült az utolsó szupernehéz angol tank, mígnem a bovingtoni harckocsi múzeum fel nem fedezte azt és kiállította. Így napjainkban is megtekinthető a valaha volt legnagyobb angol harckocsi.

(Terveztek még ez idő alatt egyébként egy rövidített változatot is, mely 1,8 méterrel lett volna rövidebb. Ezt a gépet T.O.G. II R. -nek hívták volna, de ez soha nem készült el. )

Felépítése

Alapjaiban szinte ugyan olyan felépítésű, mint elődje, a T.O.G. I-es, azaz hosszú, elnyúlott alakja lett, mely a lövészárkok áthidalását szolgálta volna. A meghajtása szintén ugyanaz maradt, csupán apróbb változtatásokban tért el elődjétől, melyek meghosszabbították a meghibásodásra hajlamos alkatrészek élettartamát. Az első ránézésre legszembetűnőbb változás a lánctalp kiképzése, mely már az akkori modernebb formatervezés irányvonalát követte. Továbbá eltűntek az oldalra tervezett önvédelmi ágyúk és a tank elejében elhelyezett mozsárágyú is. Utóbbi helyett egy Besa géppuska kerül beszerelésre. A páncélzatát a maximális 76-ról 114 milliméteresre növelték a fontosabb területeken. Bár még így is "papírtank"-nak számított volna, ha bevetik 1943-ban.

Értelmetlen volt tehát egy ilyen nagy méretű tank megépítése, hiszen a méretéből adódóan olyan hatalmas tömege volt az ilyen és ehhez hasonló nehéz és szupernhehéz harckocsiknak, hogy a súlytöbbletet mindenképpen a páncélvédettség rovására kellett csökkenteniük, hogy a gép egyáltalán mozgógépes legyen.

Adatok

Személyzet: 6 fő
-parancsnok
-irányzó
-két töltőkezelő
-vezető
-homlokgéppuskás/vezető segéd

Méret és tömegadatok

Hossza: 10,13 m
Szélessége: 3,12 m
Magassága: 3,05 m
Súlya: 81,3 tonna

Páncélzat

62-114 mm

Fegyverzet

Elsődleges fegyverzet: QF 17 pdr 76,2 milliméteres löveg.

Másodlagos fegyverzet: egy 7,92 milliméteres Besa és egy 7,62 milliméteres M1919A4 Browning géppuska.

Meghajtás

Motor: 12 hengeres Paxman-Ricardo dízel-elektromos motor.
Teljesítmény: 600 Le (450 kW)
Sebességváltó: Két English-Electric villanymotor, melyek erőelosztássról egy potenciométer gondoskodott. (Ugyanaz, mint a T.O.G. I esetében. )

Felfüggesztés: torziós rugózású
Hatótávolság: 80 km
Végsebesség: 13,7 km/ó


Források: Chamberlain, P; Ellis, C; British and American Tanks of World War II, 1969, Arco Publishing, The Tank Museum Online. 1 October 2017. Retrieved 16 April 2018. (E1951.49) (tankmuseum.org), wikipedia.org.

81 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!