Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.

Története

1939 júliusában az Angol Különleges Járművek Fejlesztési Bizottsága (British Special Vehicle Development Committee) egy szupernehéz harckocsi fejlesztésén kezdett el dolgozni. A tervező csapatot kivétel nélkül első világháborús tervezők alkották. Innen származik a harckocsi neve is, a T.O.G. , mely a "The Old Gang", azaz Az Öreg Banda rövidítéséből származik. Ezt a becenevet az ifjabb tervezők adták az idős tervezőcsapatnak, akik nem vették sértésnek ezt és előszeretettel használták magukra, illetve a fejlesztésükre. A tervezőcsapat több mint húsz főből állt, köztük olyan neves mérnökökből, mint Sir Albert Gerald Stern, aki az első világháború idején az angol harckocsi fejlesztési részleg vezetője volt és több tank, köztük a Mark I-es tervezésében is részt vett. Illetve Sir Eustace Tennyson d'Eyncourt, az első világháború idején anglia vezető haditengerészeti mérnöke, továbbá Harry Ricardo motor tervező, s Walter Gordon Wilson sebességváltók fejlesztésével foglakozó mérnök.

A harckocsi tervei mondhatni gyorsan elkészültek, alig pár hónap alatt, hiszen nagy tapasztalattal rendelkező tervezők dolgoztak rajta. Illetve, mint ahogy az látható is lett a tankon, egészen hasonló volt a kialakítása az első világháborús harckocsikéhoz. Ennek az volt a fő oka, hogy olyan harcokra számítottak az első nagy világégésből tanulva, ahol a csatatereken a lövészárkok játsszák az egyik legnagyobb szerepet. Ennek okán lett a harckocsi kiképzése hosszúkás és magas "ívelt" lánctalp kiképzésű. Ez a formaterv adta a leghatékonyabb gázló képességet a lövészárkokon keresztül hiszen a tank eleje nem dőlt bele az árokba, amikor a hátulja még a magas talajon állt. A magasra ívelt lánctalp pedig azt a célt szolgálta, hogy ha be is dől a tank eleje egy árokba, akkor is könnyedén ki tudjon jönni abból.

A harckocsi megépítésvel a William Foster and Co. céget bízták meg, akik majdnem teljesen készen is lettek a tankkal 1940 decemberére. Bár a tank alváza teljesen egyedi volt, a torony a már sorozatgyártásban lévő Matilda II-es harckocsiról származott. Csak a behemót két oldalán elhelyezni kívánt egy-egy önvédelmi ágyú állása nem került beszerelésre. A teszteket megkezdék a harckocsival, melyeken meglepően jó mozgékonyságról tett bizonyosságot. Ez meg is lepte a tervezőket, hiszen nem számítottak rá, hogy egy ilyen szupernehéz harckocsi ilyen jó menettulajdonságokkal fog rendelkezni. Természetesen ez nem vonatkozott a végsebességére, mivel az csupán 14 kilométer/óra volt. A harckocsi tömegéhez képes azonban mégis meglepő volt az a mozgékonyság, amellyel rendelkezett. Megtervezésénél fontos szempont volt még, hogy 100 méteres távolságból ellenálljon a páncélzata egy 45 mm-es harckocsiágyú lövedékének, illetve a 105 milliméteres tüzérségi lövegeknek. Ez sikerült is, de a tömegét tekintve ez nem volt nagy teljesítmény. ..

Voltak azonban gondok is, méghozzá a meghajtássával, ugyanis a lánctalpak forgatását a német VK 45.01 (P) prototípushoz hasonlóan kettő villanymotorra bízták. Ezekhez a motorokhoz egy 600 lóerős Paxman-Ricardo dízelmotor szolgáltatta az energiát. Az energia elosztását egy a két generátor után beszerelt potenciométer (magyarázat a poszt végén) biztosította a villanymotoroknak. Ez a meghajtás még kiforratlan és megbízhatatlan volt. A terepen végzett tesztek második órájában már le is robbant a gép motorhiba miatt. Ennek okán a harckocsit vissza is szállították a gyárba, ahol teljes áttervezésre került a meghajtása. A villanymotoros hajtást hidropneumatikusra cserélték. Ezek a változtatások azonban a szupernehéz harckocsi szükségességének hiányában csak nagyon lassan haladtak, mivel a legfontosabb feladat a kisebb csapatok könnyű és közepes tankokkal való ellátása volt a nyugati fronton. A harckocsi így csak 1943-ban lett kész, amikor már idejétmúltnak találták a felépítését és a fegyverzetét, illetve mint kiderült; a második világháborús csataterek egészen máshogy alakultak, mint az első világháborúban. Így a gépet a Surry megyei Chobham cég telepére szállították, ahol a további történetét homály fedi. Sajnos nem tudni, hogy pontosan mi történt a harckocsival, de a legnagyobb valószínűség szerint feldarabolták és beöntötték a fémanyagot, hogy több másik kisebb tankot gyártsanak belőle.

(Érdemes megemlíteni, hogy ennek a tanknak a megépítésvel egy időben megtervezték a következő, s már kiforrottabb típust, a T.O.G. II-es szupernehéz harckocsit. Erről majd a következő posztban olvashattok. )

Adatok

Súlya: 81 tonna
Hossza: 10,1 m
Szélessége: 3,1 m
Magassága: 3 m

Személyzet: 8 fő (parancsnok, irányzó, töltőkezelő, vezető, és a kiegészítő lövegek esetén további 4 lövegkezelő)

Páncélzat: 76-62 mm

Fegyverzet

Elsődleges fegyverzet:
-egy 40 milliméteres QF 2 pdr harckocsiágyú.
-egy 75 milliméteres Howitzer löveg a harckocsi frontjába építve.

Másodlagos fegyverzet(tervezett): 4 darab 40 mm-es QF 2 pdr löveg a tank oldalaiban kialakított önvédelmi állásokban.

Meghajtás

Motor: Paxman-Ricardo diesel 12TP
Teljesítmény: 600 le
Sebességváltó: Két English-Electric villanymotor, melyek erőelosztásáról egy potenciométer gondoskodott.
Végsebesség: 14 km/ó

Kiegészítés a potenciométerről

A potenciométer egy áramköri elem. Funkcióját tekintve rezisztív feszültségosztó, melyet általában 3 kivezetéssel látnak el. A kivezetések közül kettő között egy ellenálláspálya található, a harmadik pedig egy csúszkán keresztül érintkezik ezzel az ellenálláspályával. A csúszka az ellenálláspályán, annak végpontjai között, hibamentes működés esetén az elektromos kontaktus megszakadása nélkül szabadon elmozdítható.

Ha az ellenálláspálya két végére feszültséget kapcsolunk, akkor a harmadik kivezetés és a másik két láb valamelyike közötti feszültséget felhasználva a potenciométert változtatható feszültségosztóként használhatjuk, ha pedig a harmadik lábat a másik kettő valamelyikével közvetlenül összekötjük, akkor a potenciométer változtatható ellenállásként alkalmazható. -wikipédia

Források: militaryfactory.com, web.archive.org, Fletcher, David (1989). The Great Tank Scandal: British Armour in the Second World War - Part 1, paxmanhistory.org.uk, tanks-encyclopedia.com.

Nagyon sajnálom, de alig vannak képek a gépről. Viszont különös módon egy elég jó minőségű archív felvétel igen.

18 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!