Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
"ez a fiú csak paródia, az apja igénytelen paródiája. Gyorsan pergő változatban játssza le - sokszorosan megkicsinyítve - az apja életét.(...) Pedig ezerszeresen az ő fia. Nemcsak az életét adta neki, hanem a halálát is." (Kosztolányi Dezső- 1910)

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia. 1848. december 15-én született Debrecenben. Petőfi Sándor erről így emlékszik meg naplójában:

" Született Zoltán fiam december 15. 1848, déli tizenkét órakor, Debreczenben, a Harminczad-utczában, Ormós szabó házában az utczára nyiló kapu melletti szobában. Szeptemberben beállván katonának, feleségemet szüleihez vittem Erdődre, de az ottani lakás később az oláhlázadás miatt nem lévén eléggé biztos, Debreczenbe szállitám őt, hol zászlóaljammal feküdtem. Igy érte szegény fiamat az a szerencsétlenség, hogy Debreczenben született. Debreczenben és ami több: pénteki napon. ”

Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.Szendrey Ignác amikor megtudta, hogy unokája született, tanyát, földbirtokot vett a családnak Debrecen határában. .. . Petőfi közben parancsnokaival és Mészáros Lázár hadügyminiszterrel is konfliktusba keveredett. 1849 februárjában lemondott tiszti rangjáról, elvesztette századosi fizetését. Ebben a zavaros helyzetben Arany Jánosék magukhoz vették a fiatal anyát és a gyermekét.
Petőfi eltűnése után, 1850 júliusában az özvegy férjhez ment Horváth árpád egyetemi tanárhoz. Zoltán szeretetteljes, őszinte, meleg otthonban nevelkedett. 1858 őszén íratták be a pesti piarista gimnázium első osztályába. A Magyar Tudományos Akadémia ezerforintos nagydíját Petőfi Sándor összes költeményének ítélték oda. A pénzt Zoltán örökölte. Nevelőapja úgy tartotta tisztességesnek, hogy gondnokot nevezzenek ki a fiú mellé, aki a vagyonára ügyel. Így lett Petőfi fiának a gyámja a költő öccse, Petrovics István.
Zoltánnal a gondok a gimnázium felső osztályaiban kezdődtek. Magántanulóként jól vizsgázott, de amint az iskola rendes tanulója lett, romlottak eredményei. 1864-ben otthagyta az iskolát és nagybátyja birtokára ment gazdasági gyakornoknak. Hosszas unszolás után a szarvasi gimnázium tanulójaként magánvizsgát tett. Minden tantárgyból kitűnő eredményt ért el. Sajnos a könnyelműségre hajlamos ifjú hamar beleunt a tanulásba. Rendszeresen mulatozott Hetényi István vándorszínésszel. A tivornyázás sokba került, így elitták Zoltán apanázsát, mindenét zálogba tették, amit csak lehetett. Szorult helyzetéből gyámja mentette meg ki, rendezte adósságait. "Hálából" Zoltán megszökött Szarvasról.
A következő állomás a nagykőrösi gimnázium volt, ahol nagyon gyenge bizonyítványt kapott, emellett felrótták hanyagságát és a laza erkölcsét is. Az érettségire már a szegedi piarista főgimnáziumban készült. Hamarosan azonban itt is korhely cimborákra akadt, akikkel a kocsmákat járta. Közben megfázott, súlyos beteg lett. Nagybátyja sokadik alkalommal rendezte kifizetetlen számláit, de magatartása miatt a gimnáziumból eltanácsolták.
A nagyapjához került, ahonnan hamarosan megszökött és harminc forintos fizetésért - édesapja nyomdokait követve - beállt segédszínésznek a debreceni színházhoz.
1867. április 20-án Zoltán Csákóról Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgatónál színésznek állt mindössze 30 forint havi fizetésért. 1868-ban Kocsisovszky Jusztinnál lépett fel Szegeden. Azonban gyakorta átaludta a próbákat, az igazgató csupán azért nézte ezt el neki, mert Petőfi Sándor fia volt. Gyenge képességei és fátyolos hangja miatt rendre csak kisebb szerepeket kapott, csupán egyszer, a Brankovics Györgyben a fiatalabb fiút alakítva jutott nagyobbhoz.

A versírással is próbálkozott, egy tucatnyi műve maradt csak fent.

De meguntam már e hitvány életet!
Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret;
Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül,
Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.
De nincsen is a világon senki sem,
Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
Mint dobog fel az teérted, szép leány,
Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!
És még te vagy, hű barátom, ki szeret,
Ki fönntartja én bennem még a hitet;
Ne volnátok, ma megásnám síromat,
Eltemetném velem együtt kínomat.

(Búdal. Csákó, 1864. november 28. )

Jól beszélt franciául, fordításból tartotta fent magát.
1686 áprilisában állítólag szerelmi ügyei miatt vette nyakába az országot és afféle garabonciás diákként kóborolt. A nélkülözések miatt sokat betegeskedett. 1869 tavaszán Petrovics István nem vállalta tovább a gyám szerepét. Négy év alatt ezerszáz forintot költött Zoltánra. Az új gyám lakást szerzett Pesten a fiúnak, pénzt viszont nem adott neki. Szanatóriumba küldte, de a gyógyulásból nem lett semmi, mivel nem változtatott életmódján. Bécsben egy orosz herceggel dorbézolt. Egy szál ruhában tért haza Pestre.
Gyenge szervezete nem bírta el az életmódjával járó megpróbáltatásokat, és megbetegedett.
Szállásadója értesítette a rokonokat, hogy Zoltán nagybeteg. 1870. november 5-én halt meg tüdőbajban, anyja halála után két évvel. Hátramaradt vagyonát - 234 forint 40 krajcárt -szegény sorsú, jó magaviseletű, tehetséges tanulók megsegítésére fordították.


Ma a kerepesi temetőben nyugszik - közös sírban Szendrey Júliával.

Gyászjelentését halála előtt két évvel ő maga készítette el Pusztacsákón. 1870. november 6-án délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, édesanyja koporsójában. Földi maradványait a Petőfi Társaság 1908. október 24-én exhumáltatta és a Petőfi-család közös sírjában helyezték el, ugyanabban a sírkertben.

„Egymás után pihennek a hitves és gyermek. Zaklatott élet után örök pihenőt találtak. A költő fia csendesen nyugszik Julia mellett ;egyik sem szenved többé. Megtisztult emlékük abban a fényben tündökölve daczol a mulandósággal, melyet reájuk Petőfi költészete vetett. ”

(1908-as, korabeli újságcikk, az újratemetéskor. )

Források:

A Petőfi-család temetése - Kultúra - 1908. november - Huszadik Század - Sajtócikkek a múlt századból

A Petőfi-társaság kegyelet, a nemzet és főváros áldozatkészsége egy sírba gyűjtötte mindazok megszentelt hamvait, kik a Petőfi kedvesei voltak, nagy szívéhez legközelebb állottak. Az ő családtagjai örökéletét költeményei bizosítják. Az édes szülék, kedves Pistika, a feleségek felesége s a lelke szép kis ága szimbolumokká lettek... - www.huszadikszazad.hu

(Miklós Elemér)

Családok sorsa - történelem távlatából. @[338675729150:274:Magyar Elektronikus Könyvtár].

4 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!