Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Általában a havi 50%-nál nagyobb árszínvonal-emelkedést nevezzük hiperinflációnak. A pénz értéktelenné válik, nem látja el vagyontartási, értékmérő és csereeszköz szerepét.

A legtöbb hiperinflációt az indítja el, hogy az államnak nincs elegendő bevétele. A költségvetési hiányt általában hitelekből fedezik, de ha egy állam nem tud hitelt felvenni, például mert a hitelezők túl kockázatosnak tartják, akkor kénytelen növelni a pénzkibocsátást, magyarul pénzt nyomtatni. Ha a jegybank megfelelő (arany-, áru- vagy egyéb) fedezet nélkül nyomtat pénzt, akkor az elértéktelenedik, ami inflációt okoz. Emiatt az adóbevételek reálértéke csökken, a hiány tovább emelkedik, ezért az állam kénytelen még több pénzt kibocsátani, ami tovább gerjeszti az inflációt. A folyamat öngerjesztő, a végeredmény hiperinfláció.
A 20. századi első hiperinflációját Németország területén a Weimari Köztársaságban láthattuk.
A pénzromlás mértéke elérte a havi 3,25 millió százalékot (az árak 49 óránként duplázódtak). Németországot a győztes hatalmak kártérítésre kötelezték, de mivel nem fizetett, megszállták az ipari központjait. A kieső bevétel pótlására kezdett a kormány fedezet nélkül pénzt nyomtatni, ami végül hiperinflációba torkollott.
A magyar hiperinfláció
A világtörténelem legnagyobb áremelkedése Magyarországon volt a második világhábOrú után. A havi infláció megközelítette a 41900 billió (4,19 x 1016) százalékot, az árak 15 óránként duplázódtak. 1946. augusztus 1-jén a pengőt leváltotta a forint, ekkor 400 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengő ért egy forintot. A gyors drágulás a vesztett hábOrú, a kifosztott államkassza és az elégtelen termelés törvényszerű következménye volt, ugyanúgy, mint a mind magasabb címletű pénzek kibocsátása s a nyomasztó pénzhiány enyhítésére a "bankóprés" beindítása. Az infláció ütemét jellemzi egy akkori középvezetési beosztásban lévő ember elbeszélése is: a talicskányi egynapi fizetését munka után sietve hazatolta, de felesége egy óra múlva már csak két tojást kapott érte. Az árak alakulására példaként egy korabeli háztartási naplóból idézünk: 1 kilogramm kenyér ára 1945 augusztusában 6 pengő, októberben 27, novemberben a hó elején 80, a végén 135, december első felében 310, második felében 550, 1946 januárjában hó elején 700, a végén 7000, május elején 8 000 000, a végén 360 000 000, júniusban 5 850 000 000 pengő volt. 1946. augusztus 1-jén jött a forint. A pengő és a forint átváltási aránya: 400 ezer kvadrillió pengőért (4-szor 10 a huszonkilencediken) lehetett egy darab új egyforintos érmét kapni.
Jugoszlávia
1993-1995 Jugoszlávia. A délszláv hábOrú kellős közepén 1994 januárjában 313 millió százalékkal emelkedtek az árak Jugoszláviában, azaz naponta 64,6 százalékkal drágult minden.
A jugoszláv hiperinfláció fő oka a hábOrú volt, mely a térség minden országát érzékenyen érintette. A hábOrú mellett rengeteg kormányzati hiba vezetett a világtörténelem harmadik legnagyobb áremelkedéséhez.
Zimbabwe
2008 novemberében az afrikai országban 79,6 milliárd százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, szinte naponta duplázódtak.
Az infláció lelassult azóta, de nem állt meg.

4 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!