Francia és német lovagvilág [1000-1300]

Nyugat-Európa két középkori állama

"Történelem" rovat születésnapjára: 2018.04.14. Képek három könyv illusztrációiból - David Nicolle, Angus McBride, Ian Heath, Christopher Gravett, Graham Turner munkássága alapján.

Rövid betekintés a lovagkorba:

A középkorban a lovagok a legjobban felszerelt és tökéletesen képzett harcosok voltak, akik a királyi haderő nehézlovasságát alkották. Páncélzatukat és fegyverzetüket a lovassági feladatok határozták meg. A lovagi tornákon királyi államon belül és a keresztény királyságok között folyamatosan alakult és formálódott a középkori haditechnika fegyverzete és páncélzata, aminek a fő próbatételei a hadütközetek voltnak. Így alakította ki a lovagi intézmény a tökéletes technikájú nehézlovasságot.

A keresztény Európában a lovagvilág minden királyságban más színezetű volt. Nagyban meghatározta az állam kialakulásának története és a kulturális hatások. A Szent Romai Birodalomban lovag másodlagos fegyverei közé számított a germán múltra visszatekintő harci bárd míg a Magyar Királyságban a keleties jellegű fokos balta volt közkedvelt. Nyugat-Európában a lovasság lovas-íjász nemét nyílpuskás lovasok alkották, míg Közép-Európában magyaroknál nehéz és könnyű páncélzatú lovas-íjászok keleties jellegű - összetett, merev erőkaros íjak - fegyverzetűek voltak. A lovagi kultúra elsődleges, fő fegyvere a kétélű nehéz kard, amely rengeteg változata ismert és külön megrendelésre készítették.

A nemesi származású ifjak már a születésüktől fogva lovagi neveltetésben részesültek. Hétéves korukig a gyermekekről édesanyjuk gondoskodott a hűbérbirtok várában, kastélyában, majd a hetedik év betöltésével a királyi udvarban vagy más várakban szolgáltak apródként 7 éven keresztül. Ez idő alatt elsajátították az úgynevezett lovagi ismereteket: lovaglásra, gyakorlóbábú elleni dárdaöklelésre, birkózásra, ökölvívásra, íjászatra, vadászatra, futásra tanították őket. Az ő feladatuk volt a szolgált lovag háztartásában szükséges férfimunkák elvégzése, de neveltetésükből az elméleti tanulmányok sem hiányozhattak. Tizennégy éves korában az apród fegyvernökké léphetett elő a ranglétrán, urának jobb kezévé vált. Újabb hét éven keresztül ők viselték uruk gondját a kastélyban, a lovagi tornákon és a csatatéren is. Fiatal korban a lovagi felszerelés megszerzése elsődlegesen a fegyverzet és másodlagosan a páncélzat volt, ez az örökség, vásárlás, adomány, elnyerés útján jutottak hozzá. Az apródként és fegyvernökként eltöltött hosszú tanulóidő végét a lovaggá ütötték.

Az európai keresztény államok nehézlovasság hadi-technológiája a „kelettel” szemben lemaradással indult – ez alól kivétel a magyarok, oroszok és bizánci romaiak – amit a keresztes hadjáratok elejére behozott majd később meghaladta azt.

Nincs hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!