Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Lágymányosi-tó valahol ott, ahol ma az ELTE TTK, a BME épülete és az Infopark is van.

Az ELTE-n tanuló diákok egy része valószínűleg ismeri a történetet, hogy az ELTE TTK, a BME épülete és az Infopark helyén régen bizony egy tó volt. Egy, az 1930-as években készült térképen láthatjuk, hogy azokban az időkben a ma már teljesen megszokott épületek helyén bizony még más volt. Pontosabban fogalmazva a Duna egy lekerített része, egy holtág helyezkedett itt el.
A térképen látható szaggatott vonalakkal jelölt híd a mai Petőfi híd. 1933-ban kezdték el a Horty hidat (ez volt 1945-ig a Petőfi híd neve) és azokban az időkben kezdték el feltölteni ezt a területet. Először még az 1838-as nagy dunai árvíz után gondolták ki, hogy a területet át kell alakítani, folyószabályozási céllal.

A Horthy Miklós híd megépülésével párhuzamosan 1930-ban megkezdték az Összekötő vasúti hídtól északra eső rész feltöltését a mai Infopark helyén. A feltöltéshez az öböl déli részéből kikotort iszap adta az anyagot, ami így az ottani téli kikötő használhatóságát is javította.

Az újabb változtatást ezen a részen, az akkori nevén József Műegyetem megépítése okozta. Ez volt tehát az első igazi lépés az átalakítás felé. Ekkor, az egyetem környékén 72.000 m²-nyi területet a tó északi részéből töltötték fel. A feltöltéshez szükséges földet a Lágymányosi kikötő déli részének kotrásával nyerték ki. Kettős hatást értek így el: egyrészt feltöltötték a holt ágat, másrészt pedig a tervezett téli kikötő is hasznos területté vált. Az öbölben a kikötő funkció mellett, jelentős szerepet kapott a sportolás is.

A Lágymányosi öböl története szervesen kapcsolódik Budapest legfiatalabb városrészének Lágymányosnak a történetéhez, hiszen fejlesztése, beépítése a városrészhez hasonlóan csupán a 19. század derekán kezdődött meg.

A területet az 1838-as árvíz után kezdték átalakítani árvízvédelmi, a folyószabályozást elősegítő céllal. Első változást a Gellérthegytől délre húzódó töltéspart megépítése okozta, amellyel kihasították a tölcsérszerűen kiszélesedő Dunából a Lágymányosi tó öblét.
1870-ben épült meg az ún. Kopaszi párhuzammű, amelynek az összekötő vasúti híd alatt létesült medencéjét a kor követelményeinek megfelelő, az áruk ki és berakodására alkalmas, vágányzattal is ellátott téli kikötővé kívántak berendezni.

Ugyancsak a térség fejlődésének kedvezett, hogy 1937-re megépült három déli Duna híd, ezáltal könnyebben megközelíthetővé téve a területet. A Boráros téri híd megépítésével párhuzamosan 1930-ben megkezdték a Lágymányosi tó az összekötő vasúti híd felé eső északi részének feltöltését.
Ez évtizedekig nagyon hasznosnak bizonyult, míg nem az 1950-es évek után fokozatosan elkezdett romlani a terület állaga. Lelkes kerületi polgárok, természetvédők és önkormányzati képviselők kezdeményezésére a terület egyik gazdája a XI. kerületi Önkormányzat 1993-ban a Kopaszi gát és a Lágymányosi öböl környékét, helyi jelentőségű, védett területté nyilvánította.


Szöveg: wikipedia/ www.lobu.hu/ www.keruletunk.ujbuda.hu

Képek: Fortepan/ Budapest Főváros Levéltára/ Magyar Királyi Honvéd Légierő/ UVATERV/ ARCHIV FÜR ZEITGESCHICHTE ETH ZÜRICH/ Lissák Tivadar/ BRFK Bűnügyi Technikai Osztály/ www.ilyenisvoltbudapest.hu

12 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!