A verduni támadást már 1915 április óta tanulmányozták a németek.

A német trónörökös Vilmos herceg közvetlen karácsony előtt kapta azt a parancsot, hogy a Verduntól északra és a Maastól keletre való támadáshoz támadási tervet dolgozzon ki. A trónörökös Falkenhayn hadműveleti céljánál többet akart elérni.

Falkenhayn fő célja az volt, hogy anglia kardját, a francia hadsereget anglia kezéből "kiverje". Ehhez az ellenség minden rendelkezésre álló erejét lassanként és egymás után a támadás helyére akarta vonni és felőrölni.A trónörökös azonban magát a várat is, rövidített eljárással, minél hamarább el akarta foglalni. Ezért a Maasnak mind a két partján egyszerre akart támadást kezdeni.

Falkenhayn a Verdun elleni támadásra azért határozta el magát, mert az angolokra akart döntő csapást mérni, de az angol hadsereget magát nem tudta megtámadni. Falkenhayn számítása szerint ugyanis az entente az 1916-ban megindítandó támadásra kb. április hóra készül el. Az entente-ot a németeknek még április előtt kellett megtámadniuk, hogy tőle a kezdeményezést elragadhassák. Az angolok Flandriában voltak. Itt azonban a talaj - és időjárási viszonyok miatt a csapatoknak május hó előtt nem lehetett támadniuk. Május előtt tehát csak a francia haderő támadható. A franciák ellen elért döntő csapás azonban az angolokat is találta, mert hisz a francia hadsereg „Anglia legjobban használható kardja”.

Verdun gyengén volt védve, mivel a legtöbb tüzérségi löveget eltávolították a közeli erődökből, de a jó hírszerzés, valamint a rossz időjárás miatt késő német támadás, időt adott a franciáknak, hogy a XXX. hadtest 72. és 51. hadosztályát a helyszínre vezényeljék.

A csata 1916. február. 21-én kezdődött, a németek 9 órán át tartó tüzérségi csapásával. Az ágyúzást a fronttól 10 km távolságból végezték. A csapás során 1200 löveget használtak és több mint egymillió lövedéket lőttek a franciákra. A németek még a 420 milliméteres mozsárukat is bevetették, a "Kövér Bertát"

Egy francia katona így emlékezett a tüzérségi tűzre:

„Semmi sem olyan fárasztó, mint a folyamatos, elképesztő tüzérségi bombázás, amit átéltünk tegnap este a fronton. Az éjszaka a robbanások fényétől olyan fényes, mint a nappal. A föld úgy mozog és rázkódik, mint a zselé. És akik ott vannak a fronton, nem hallanak semmit, csak a robbanásokat, sebesült barátaik nyögéseit, a sérült lovak üvöltését, saját szívük dobogását, nap nap után, éjszaka éjszaka után. ”