A V-3 Szuperágyú és egy szomorú eset, mely John F. Kennedy bátyjának a halálához vezetett.

Vigyázat! 18+
_V_
Történelem
2018. június 16. 17:32

A V-3, azaz a "Vergeltungswaffe 3" (megtorlófegyver 3) egy a nácik által épített szuperágyú volt, melyet a szövetséges bombatámadások viszonzására építettek.

Története

1944-ben a németek úgy gondolták, hogy egyszerűbb lenne több irtózatosan nagy ágyú megépítése, minthogy repülőket gyártsanak a szövetséges bombázók elleni védelemre. Ezért tervezni kezdtek és arra jutottak, hogy több olyan ágyút kellene megépíteni, mellyel több, mint 150 kilométeres távolságból tüzelhetnének londonra, anglia fővárosára.

Az első ágyú megépítését Calaisnál, Észak-franciaórszágnál kezdték meg, és mint az fentebb olvasható, londont célozták meg vele. Igen, már úgy építették, hogy londonra célozzon, mivel mozgatni nem lehetett.

Az építkezésre viszont felfigyeltek az angolok, és tudták, hogy a németek valami nagyra készülnek. Az angol hírszerzés megtudta azt is, hogy bármi is épül ott, az nagyon vastag betonnal van burkolva, ezért Barnes Wallis bombatervezőhöz fordultak, hogy olyan bombát tevezzen, amely képes áthatolni a vastag betonon.

Nem sok idő kellett és Barnes előállt a "Tallboy" (magas fiú) nevezetű bomba terveivel, amely képes volt áthatolni több, mint 3 méter betonon is.

Nem is késlekedtek és azonnal gyártani kezdék a bombákat, majd több B-24-es bombázóból 1944. július. 6-án, 4600 méteres magasságból nyolc darabot dobtak a létesítményre. A pusztítás nagy volt, de úgy tűnt, hogy nem elég nagy és a bombák nem elég hatékonyak.

A szövetségesek úgy döntöttek, hogy nem további Tallboy bombákat vetnek be, mert túl nagy magasságból kell őket elengedni, hogy elég nagy sebességet szerezzenek, és így nem lehet elég pontosan a célba juttatni őket.

Illetve tudták, hogy a németek a légteret az uralmuk alatt tartják, és hogy beküldeni oda bárkit is alacsonyabb magasságba puszta öngyilkosság lenne, ezért egy úgynevezett "drónt" akartak alkalmazni, mely egy B-24-es bombázó volt, amit egy kísérő gép egy kezdetleges rendszerrel távolról irányított volna. Ez a küldetés a project "Anvil" nevet kapta.

A géppel viszont fel kellett szállni, mielőtt a kísérőgép átvehette volna az irányítást felette. Ezt a feladatot Joe P. Kennedy Jr. a későbbi amerikai elnök, John F. Kennedy bátyja és társa, a másodpilóta Wilford J. Willy kapta meg.

Feladatuk az volt, hogy emelkedjenek cirkáló magasságba, állítsák be a gép sebességét állandóra, majd ugorjanak ki belőle.

1944. augusztus. 12-én felszálltak a géppel, de sajnos már nem tértek haza. Váratlanul, mindössze 20 perccel a felszállás után Blythburgh felett az egész gép és a több tonnányi bombaterhe felrobbant.

A detonáció olyan hatalmas volt, hogy még a több, mint 150 méterre repülő B-17-es kísérő gép is súlyos károkat szenvedett. Joe Kennedy Jr. és Wilford J. Willy holttestét soha nem találták meg.

A robbanás okát sem tudták pontosan megállapítani, de a legnagyobb valószínűség szerint a bombák élesítéséhez használt elektromágneses szolenoidok túlmelegedhettek, ami idő előtti felrobbanáshoz vezetett.

A Calais-i létesítményt végül elhagyatottnak minősítették, melyet a normamdiai partraszállással bevonuló szövetségesek is megerősítettek.

A németek viszont nem adták fel, hogy működésbe hozzanak egy ilyen gigantikus ágyút, így 1944 decemberében Antverpenben és Luxemburgban megépítettek egy-egy rövidebb csőhosszúságú, 45 méteres ágyút az Ardenneki offenzíva támogatására.

A két ágyút végül sikerült is bevetni, sőt majd két hónapig használták őket, de a kilőtt lövedékek által okozott károkról nem készült feljegyzés. Így nem tudni, hogy mekkora pusztítást végeztek.

Felépítése

A hatalmas löveget úgy tervezték, hogy mélyen a földbe legyen süllyesztve és úgy 50 fokos szögben állva célozzon meg egy adott várost vagy egy nagy fontosságú hadi pontot. A csőhosszúsága az eredeti tervek szerint 130 méter lett volna.

A löveg legnagyobb érdekessége azonban nem is a mérete, hanem a működése, ugyanis a lövedéket nem egy robbanás repítette ki a huzagolatlan ágyúcsőből, hanem hat egymást követő pontosan összehangolt gyorsító robbanás.

A tervek szerint a hat robbanás több, mint 1500 méter/másodperces sebességre gyorsította volna a 140 kilogrammos lövedéket, hogy az akár 200 kilométeres távolságba repülhessen. Ez azonban nem valósult meg a rövidebb csőhosszúság miatt. Az Antverpenben és Luxemburgban bevetett ágyúkról készült feljegyzés szerint a lövedékek körülbelül 1000 méter/másodperces sebességgel hagyták el a csőszájat.