A Super Conqueror

_V_
Történelem
2019. július 10. 10:24

Bár a "Super Conqueror" név, mint hivatalos bejegyzés sosem létezett, az alábbi poszt tárgyát képző tesztalanynak használt Conqueror Mk.2-es harckocsit mégis ezzel a névvel illetik. Ez a név azonban csak egy internetes bejegyzés után vált elterjedté, amiben a szerkesztő ilyen néven illette ezt a célpontnak használt tankot.

Története

A hidegháború idején a nyugati országok felismerték azt a tény, hogy az oroszok elképesztő mennyiségű harckocsit képesek gyártani. Ennek az ellensúlyozására pedig valami költséghatékony és nagy mennyiségben gyártható fegyver kellett. Ebből kifolyólag lassan egyre elterjedtebbé váltak az irányítható anti-tank rakéták. 1957-ben az amerikai és angol erők egy-egy új rakéta kifejlesztésén dolgoztak. Az amerikaiak a T42 "dárda" rakétán, míg az angolok a ballisztikus sapka nélküli "Malkara" rakétán.

A Malkara és a T42 metszetrajza.

A fegyvereket persze tesztelni is kellett egy célponton. Erre a feladatra pedig az alábbi Conqueror harckocsit választották ki. A "hódítót" felszerelték 14 és 20 milliméteres páncéllemezekkel is, hogy a kumulatív működésű rakéták pusztító és átütőerejét jobban szemügyre vehessék. Ezek mellett a páncélosra tűzeltek még APDS, HESH és más egyéb lövedékekkel is. A legénységre ható erőket pedig bábúkon és élő nyulakon vizsgálták.

Ez elsőtől az ötödik képig a T42-es tesztelése látható, míg a hatodikon a ballisztikus sapka nélküli malkaráé.

A vizsgálat eredményei szerint egy-két kisebb csekélységtől eltekintve megfelelőnek bizonyultak a fegyverek . A tanulmány után még további fejlesztéseket alkalmaztak a T42 és a Malkara rakétán is, hogy a képességeiket a lehető legjobban kiaknázzák.

Ez a történet tehát csak egy "egyszerű" tanulmányról szól, melynek alanyáról, a Conqueror Mk.2-es harckocsiról ide kattintva olvashattok bővebben.

Forrás: Report No. T.R 2/2. “TRIALS AGAINST CONQUEROR TANKS WITH ADDITIONAL BALLISTIC PROTECTION PART 2 THE USE OF LARGE HOLLOW CHARGE WARHEADS”

Itt már kicsit megtépázva.

Valószínűleg azért kapta a "super" elevezést, mert a világháború ideje alatt néhány amerikai harckocsit, amit plusz páncélzattal szereltek fel, azt általában a "super" alnévvel illették. (Lásd: T26E1-1 Super Pershing.)

A torony a plusz páncélzattal helyenként az 500 milliméter feletti vastagságot is elérte a döntöttségének köszönhetően.

A frontpáncélzat a felszerelt lemezekkel elérte az effektíven 300 milliméteres vastagságot is.

A Malkara rendesen megpörkölte a tornyot...

A T42-es behatolásának helye belülről fényképezve.

Belső képek a T42-es behatolásairól. (A kumulatív sugár ereje könnyedén átégette a több, mint 30 centiméter vastag páncélt.)

Balra a Malkara(Round 6) és jobbra a T42-es(Round 1) behatolásának helye belülről.

A T42-es által keltett belső roncsolás mértéke a behatolási ponttól számítva. (Magyarázat a következő képen.)

Balra a T42-es és jobbra a Malkara által keltett roncsolás rajzolata. A csíkozott rész mutatja az becsülten halálos területet. A szaggatott vonal jelöli a repesszóródás által keltett sérülések határát. A vízzszintes és függőleges vonalak váltakozása pedig az égés által keltett sérülések határát jelöli.