A történet középpontjában az Alaszkához tartozó Aleut-szigetcsoport egyik kicsi tagja, a Kiska-sziget áll. Bár első ránézésre jó hadászati pontnak tűnhetett az amerikaik és a japánok számára, de a lakott területek távolsága, illetve a helyi állandó viharos és zord időjárás miatt mégsem volt az.
1942. június. 7-én, éjjel 1 órakor a japánok mégis elfoglalták egy alig 500 fős sereggel. Ez azonban az amerikaiknak szúrta a szemét, és bár különösebb jelentősége nem volt, azért mégis szerették volna a saját fennhatóságuk alatt tudni a kis szigetet. Ezért 1943 tavaszán bombázásnak vetették alá azt. Majdnem 430 tonna bombát dobtak le, de mivel a sziget felett állandó volt a sűrű felhőzet, így a bombázások eredményességéről nem tudtak megbizonyosodni.
Mindeközben a japánok is több csapatot vezényeltek oda, mely parancsról tudomást szerzett az amerikai hírszerzés. 1943 nyarán végül elfogyott az amerikaik türelme a nekik semmi gondot nem okozó elfoglalt szigettel kapcsolatban és határozatot hoztak az elfoglalására.
Augusztus 15-én majdnem 100 hadihajóval és 35.000 katonával kezdték meg a támadást. A szövetséges csapatok körbevették az egész szigetet és a partokról befelé haladtak. A köd olyan sűrű volt, hogy szinte semmit sem láttak az amerikai és kanadai katonák. A harc két napig tartott. A sűrű köd aztán kicsit felszállt és a katonák döbbenten eszméltek rá, hogy mindvégig saját társaikat lőtték.
Az esetnek egyes források szerint majdnem 100 halottja, illetve úgy 300 sebesültje volt.
Természetesen több hajó is megsérült a vak harcokban, köztük a USS Abner Read, mely hatalmas károkat szenvedett.
Később kiderült, hogy a japánok három héttel az amerikai csapatok érkezése előtt kivonultak a szigetről, így csak aknákat, bunkereket, és roncsokat hagyva maguk után.
Így történt hát, hogy az amerikaiak két teljes napon át lőtték egymást.
Sheldon 2018. július 15. 10:22
15