


Az 1980-as évek elején, amikor még Kína és Amerika jobb viszonyt ápolt egymással, úgy döntöttek, hogy egy közösen fejlesztett harckocsit hoznak létre, melyből mind a két fél profitálhat.
Kína, bár nagy ország, de mégis nehézségei voltak a harckocsifejlesztésekkel és azoknak utánpótlásával, ezért 1956-ban az oroszoktól megvásárolták a T-54A közepes harckocsi licenszét. Ezt követően itt-ott változtatásokat eszközöltek a felépítésén, úgy mint a páncélvastagságon és 1959-ben megkezdték a sorozatgyártását. Ez a tank azonban már a megjelenésekor is elavultnak volt mondható, de kína nem kívánt újabb fejlesztésbe kezdeni, egészen az 1980-as évekig.
Amerikai oldalról a Cadillac Cage Textron(1994 óta Textron Marine & Land Systems) míg kínai oldalról a CMC (China National Machinery & Equipment Import & Export Corporation in China) vállalat foglalkozott a fejlesztéssel. A CMC szolgáltatta a harckocsi vázát és a Cadillac Cage Textron szolgáltatta a tornyot, a páncélzatot, a fegyverzetet, az elektromos rendszereket, és a hajtásláncot.
Végül valamilyen okból 1988-ban kína elvesztette az érdeklődését a harckocsival kapcsolatban és kihátráltak a fejlesztésből. Ezt követően a Cadillac Cage még folytatta a Jaguar megépítését, mellyel aztán 1989-ben el is készültek. Mindössze két darab prototípust gyártottak le, de már teljesen hiába, mivel egy ország sem mutatott érdeklődést a harckocsival kapcsolatban, így a fejlesztést végült teljesen leállították.
(Sajnos a jaguárral kapcsolatban sok dolog a mai napig titkosított, ezért például a páncélzatról gyakorlatilag semmit sem lehet tudni. Így ez most kimarad a felsorolásból. )
A Type-59-ben használt 500 lóerős V12-es motort lecserélték egy 750 lóerős Detroit Diesel 8V-92TA motorra. Ez mellé egy Allison XTG-411 váltót szereltek be, ami előre 4, míg hátramenetben 2 sebességfokozattal rendelkezett. A felfüggesztés szinte teljes egészében az eredeti maradt annak ellenére, hogy a Cadillac Cage Textron ennek a cseréjét is fontolgatta még a tervezés kezdeti időszakában.
A 100 milliméteres szovjet D10-T ágyút is lecserélték egy fejlettebb amerikai 105 milliméteres M68-as lövegre, ami már képes volt kilőni az M735-ös APFSDS lövedéket is, ezzel a korában átlagosnak mondható tűzerőt kölcsönözve a jaguárnak. A fő löveg mellé még beszerelésre került egy 7,62 mm-es koaxiális géppuska, illetve a harckocsi tetejére egy 12,7 milliméteres M2HB géppuska is.
A fentebbiek mellett még különböző védelmi és támadó rendszereket is beépítettek, mint a digitális tűzvezérlő rendszert, mely képes éjjel és hőlátó üzemmódra is, illetve az NBC-t, azaz a nukleáris, biológiai, és vegyi támadás elleni védelmet. Természetesen az optikákat és a túlnyomást csökkentő berendezéseket is újabbakra cserélték.
Mindent összegezve, a jaguár egy a korában nem túl kiemelkedő, de nem is elmaradott harckocsi volt. A páncélzata a 41,7 tonnás tömegét tekintve nem lehetett kimagaslóan ellenálló, a fegyverzete és a mobilitása pedig ugyancsak alig volt átlagosnál többnek mondható.
A két elkészült prototípus további sorsa ismeretlen.
Gyártó ország: Kína/Egyesült Államok
Személyzet: 4 fő
Hossza löveggel: 9,6 m
Hossza löveg nélkül: ~6 m
Szélessége: 3,13 m
Magassága: 2,62 m
Súlya: 41,7 tonna
Elsődleges: 105 mm-es M68 löveg
Másodlagos: Egy 12,7 mm-es és egy 7,62 mm-es(koaxiális) géppuska
Motor: Detroit Diesel 8V-92TA
Teljesítmény: 750 Le
Végsebesség: 55 km/ó(műúton)
Hatótáv: ~500 km
Forrás: military-today.com, tanknutdave.com, fighting-vehicles.com.
tepi 2019. augusztus 7. 13:02
11