Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Becenevén a "Grille".

Története

1942.május.6-án a Krupp vállalat egy javaslatot nyújtott be a Heereswaffenamt (Német Fővárosi Műszaki Fegyverek Fejlesztési Központja) Wa Prüf 4. tüzérségi részlegének egy a Panzerkampfwagen VI Tiger alvázán alapuló önjáró lövegről. Krupp megkapta az engedélyt a gép elkészítésére azzal a két feltétellel, hogy a löveg 360 fokban működtethető legyen és 1942. november. 1-re készen kell lennie az első prototípusnak.

Krupp azonnal neki is látott a munkának, de hamar gondokba is ütközött, ugyanis a harckocsihoz használni kívánt két különböző löveg olyan nagy és nehez volt, hogy nem tudták megoldni a forgatható zárt toronyban való alkalmazásukat, így aztán ennek a lehetőségét el is vetették. Helyette egy kazamata vázat terveztek a harckocsi alvázának hátulsó felére. Ez a megoldás persze kizárta a löveg 360 fokban történő forgathatóságát. A követelménynek azonban eleget kellett tenni, ezért aztán úgy alakították ki a grille vázát, hogy a löveget hátrafelé kilehessen húzni belőle, melyet ezt követően egy talapzatra szerelhettek volna rá. Ez lényegében a Geschützwagent egy "löveg-hordozó" harckocsivá tette eredeti rendeltetésével szemben. (Az ágyú 360 fokban történő működtethetőségét végül Heinrich Himmler törölte a megállapodásból. )

A Grille kezdetleges fa modelljeiről készült képek.

A fejlesztést mindemellett az sem gyorsította, hogy ebben az időben a kruppnak sokkal nagyobb figyelmet és nyersanyag ellátást kellett biztosítania a tigrisek fejlsztésére. Ennek következtében még az első prototípus sem készült el 1942. november. 1-re. Végül olyan sok csúsztatáson esett át a harckocsi megépítése, hogy az első félkész prototípus is csak 1944 nyarára készült el. Ekkora már viszont az újabb Tiger II-esek gyártása is beindult, így a Krupp úgy döntött, hogy ezeknek a gépeknek a részeit használja fel a Grille megépítéséhez. 1944. szeptember. 5-én a Harmadik Birodalom fegyverkezési minisztere, Albert Speer parancsba adta, hogy egy bemutatót kíván szervezni Adolf Hitlernek a gépről, amint az elkészül. Továbbá előrendelte havonta 2 darab legyártását.

Bár a harckocsi váza elkészült, a lövegek beszerelése már nem történt meg a háború végéig. A geschützwagent végül 1945-ben a Hannovertől úgy 50 kilométerre lévő Haustenbeck-i Henschel harckocsi tesztelő állomáson(panzerversuchsstation) találták meg a szövetséges csapatok.

Szövetséges katonák a Grille belsejében.

A Geschützwagen Tiger további sorsáról sajnos nem készült feljegyzés.

Felépítése

Fegyverzet

Két óriási löveget is terveztek beszerelni a grillébe. Az egyik a 17cm Kanone K72 (Sf) L/50 lett volna, míg a másik a 21cm Mörser 18/1 L/31. Azért ezt a két ágyút választották, mert ezek ugyanazt a závárzatot és visszarúgást csökkentő szerkezetet használták, így a grillében a cseréjük nem igényelt volna semmilyen átalakítást. Ez egyébként egyedülálló megoldásnak számít a második világháborús német harckocsifejlesztésben. Nem mellesleg az előbbitől függően a grillét típusnévvel is illették, mely a Grille 17 vagy a Grille 21 volt a lövegektől függően.

Amerikai katona szemléli a Mörser 18 závárzatát, míg lába mellett a 172 mm-es űrméretű Kanone K72 (Sf) lövegcsöve látható.

Az ágyúknak mindössze 5 fokos kitérésük lett volna jobbra és balra, mely igen kevésnek mondható, bár a feladatkörét tekintve nem is lett volna szüksége ennél többre. A grillét közelebbi és nagy távolságokban történő tüzérségi alkalmazásra is alkalmassá szerették volna tenni, így két különbözó optikát is beszereltek volna a lövegekhez. Egy Z.E. 34-et és egy Rblf.36-ot.

A lövedékek igencsak elképesztő méretűek voltak. A 17 cm-es Kanone K72 kétféle lövedéket tudott kilőni. Az egyik a 68 kg-os Sprenggranate(HE) lövedék volt, melyhez 29,15 kg-os indítotöltetet alkalmaztak. A másik lövedék ugyancsak egy HE(High Explosive) gránát volt 62,8 kg-os tömeggel és 30,5 kg-os indítótöltettel. Előbbinek nagyjából 28 kilométeres, míg az utóbbinak úgy 30 kilométeres hatótávolsága volt.

Amerikai katona a Grille 17 lövege és annak csőszájféke mellett.

A 210 mm-es Mörser 18/1 még az előbbin is túltesz a méreteit tekintve a maga 113 kg-os HE lövedékével, melyet a 15,7 kilogrammos indítótöltet közel 17 kilométeres távolságra is kitudta lőni. Ezt a mozsárágyút már jóval a harckocsi fejlesztése előtt sorozatgyártani kezdték, egészen 1939-től 1945-ig. A löveghez mindössze 3 darab lövedéket tudott volna szállítani magában a Grille, míg a 172 mm-es Kanone K72 esetében 5 darab gránátot. A további lövedékjavadalmazást a géptől külön szállítva oldották volna meg.

Bal képen a 17 cm-es Kanone K72, a jobb oldali képen pedig a 21cm Mörser 18/1.

A fegyverzethez kapcsolódóan érdemes még megemlíteni, hogy 1945-ben Kurt Arnoldt, a Henschel vezető mérnöke egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a Geschützwagen Tiger elképzelése eleve egy halott ötlet volt, mivel az óriási méretű lövegek egyszerűen olyan nagy visszarúgást keltettek tüzeléskor, hogy azt a harckocsi váza nem bírta volna elviselni.

Meghajtása

A grillébe egy a Tiger II-esekben is használt Maybach HL230 P30-as, V12-es vízhűtéses motort szereltek be. Ez mellé pedig egy Maybach OG 40 12 16 B váltómű került, melynek előre 8, míg hátramenetben 4 sebességfokozata volt. De hiába dolgozott ez a 23.000 köbcentis benzinüzemű motor a gépben, hiszen a teljesíténye közel sem volt elég ahhoz, hogy a grillét jó mobilitási képességekkel lássa el, mivel gép tömege a löveggel együtt a 60 tonnát is meghaladta volna. Így a fajlagos teljesítménye mindösszesen csak 11,5 lóerő/tonnát ért el.

A Maybach HL230 P30 motor.

1944-ben a gumírozott lánctalpak lehetősége gyakorlatilag fel sem merült, mivel olyan szűkösek voltak a nyersanyag források, hogy képtelenség lett volna gumibetétes lánctalpakat gyártani a harckocsik számára. Ezért aztán a többi német tankhoz hasonlóan ez is tiszta fém hajtókerekeket és lánctalpat kapott. Ettől még azonban korántsem volt szokványos, mivel nem egy, hanem kétfajta hajtókerék típust is rendszeresítettek volna a grilléhez. Átlagos használatra a királytigiseken használt 80 centiméteres Gg 24-800/300 hajtókerék típus került volna a gépre, illetve szállítás közben ezeket a párduc tankokon is látható kisebb Gg 24-600/300-asokra cserélték volna, hogy a grille magasságát csökkentsék.

Páncélzata

A prototípuson a frontpáncélzat 30, míg az oldalak és a hátsó rész 16 mm-esek voltak. Ezt az elképzelést viszont 1942-ben megváltoztatták, így ha sorozatgyártásba kerül, akkor elől 50, az oldalakon és hátul pedig 30 milliméteresek lettek volna a lemezek. Ez azonban nem feltétlenül jelentett jobb védelmet, mivel a vastagság növelése mellett a felhasznált fémanyag fajtáját is megakarták változtatni az úgynevezett "SM-Stahl"-ra (hengerelt szénacél)a költséghatékonyság érdekében. Ez a fém bár erősebb és szilárdabb volt, mint a sima öntött acél, de ridegebb is, ami azt jelentette, hogy ha esetleg egy HE gránát találja el a harckocsit, akkor az gyakorlatilag darabokra szakadt volna.

A háború vége felé a németek a nyersanyaghiány miatt egyre ridegebb acélokat gyártottak. A fentebbi képek, melyek párduc harckocsikon végzett lőtesztekről készültek, jól mutatják, hogy mit tesz egy HE gránát a rideg acéllal.

Adatok

Személyzet: 8 fő
-vezető
-parancsnok
-irányzó
-5 lövegkezelő

Méret és tömegadatok

Hossza:
-Grille 17: ~13 m
-Grille 21: ~11 m
(Löveg nélkül: 9,50 m)

Szélessége: 4,48 m

Magassága: (A lánctalptól függően. )
-3,29 m(Gg 24-800/300)
-3,09 m(Gg 24-600/300)

Tömege: 58-60 tonna a lövegtől és a lánctalpaktól függően.

Páncélzat

Prototípus: 16-30 mm
Sorozatgyártott(tervezett): 30-50 mm

Fegyverzet

-172 mm-es K72 L/50 löveg
Lövedékjavadalmazás: 5 gránát

-210 mm-es Mörser 18/1 L/31 mozsárágyú
Lövedékjavadalmazás: 3 gránát

Horizontális lövegkitérés: 5° mindkét irányba
Vertikális lövegkitérés: -2° és +48°

Másodlagos fegyverzet

2 darab 7.92 mm-es géppuska

Meghajtás

Motor: Maybach HL230 P30 V12
Teljesítmény: 690 le
Felfüggesztés: torziós rugózású

Hatótáv: 250 km (műúton)
Végsebesség: 45 km/ó előre és 18 km/ó hátramenetben.

Érdekesség

1945 januárjában felmerült egy ötelt, hogy egy a másik két lövegnél is sokkal nagyobb ágyút szereljenek bele a grillébe. Ebből egy kisebb versengés lett a Krupp és a Skoda között, melynek az lett az eredménye, hogy a Skoda 1945 áprilisára elkészített egy 300 milliméteres mozsárágyú prototípust. Persze mind ezt teljesen értelmetlenül, hiszen már a másik két löveg is túl nagy volt a grille vázának. Ha viszont elkészült volna, akkor ez a gép értelemszerűen a Grille 30-as nevet viselte volna.

A Grille 30-as tervrajza.

Forrás:

-Craig Moore: German Self-Propelled Artillery Guns of the Second World War.
-Joachim Engelmann, German Heavy Field Artillery 1934-1945.
-Gordon Rottman, German self-propelled guns.
-Peter Chamberlain, Thomas L.Jentz and Hillary L.Doyle, Encyclopedia of German tanks of WWII.
-Peter Chamberlain and Hillary L.Doyle, Profile AFV Weapons 55 German Self-Propelled Weapons.
-Panzer Tracts No.10 Artillerie Selbstfahrlafetten by Thomas L.Jentz and Hilary Louis Doyle.

31 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!