Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
 
Eredeti nevén: "Rufus"

A mag

A Démoni mag egy 6,2 kg-os és 89 mm átmérőjű szubkritikus állapotú plutóniumból álló gömb volt, mely a nem megfelelő kezelésének a következtében több halálesetet okozott.

A mag megegyezett a Nagaszakira ledobott "Fat Man" nukleáris bombában lévővel. Illetve ez lett volna a harmadik japánban ledobott bomba magja, de mivel Japán kapitulált, így a magot nem építették be egy bombába, hanem a Washington állam béli Hanfordból átszállították a Los Alamosi kutató laboratóriumba, hogy vizsgálatokat végezzenek el rajta.

A mag két fél gömb alakú plutónium-gallium ötvözetből állt, melyet középen egy fém gyűrűvel választottak el, hogy a két fél ne érintkezhessen egymással, így megőrizve a szubkritikus állapotát körülbel 5%-al a kritikussá váló állapot alatt. Ezt követően a magot úgy lehetett volna kritikus, illetve szuperkritikus állapotba hozni, hogy egy neutrontükörrel körülzárják azt, melyet meg is tettek, igaz nem szándékosan.

Az első baleset

1945. augusztus 21-én megtörtént az első baleset. A 24 éves Harry Daghlian fizikus egyedül vizsgálta a gömböt, mely során volfrám téglákat helyezett a mag köré, amik neutrontükörként szolgáltak, hogy a kritikussá válás határait mérje. Az egyik téglát azonban ráejtette a magra így elég jól körbezárva azt, s beindítva a kritikussá válás folyamatát, mely során a mag nagy energiájú sugárzást bocsátott ki magából. Harry tudta, hogy baj történt, így gyorsan lepakolta a volfrám téglákat a mag körül, de már késő volt, több, mint 200 rad neutron és 110 rad gamma sugárzást kapott. Nem sokkal a baleset után már hányni kezdett és megjelentek az égési sérülések a kezén és a teste többi részén. A baleset után 25 nappal elhúnyt a fiatal fizikus. De sajnos nem volt teljesen egyedül, mivel vele volt még a teremben a 29 éves Robert J. Hemmerly biztonsági őr is, aki körülbelül 8 rad neutron és 0.1 rad gamma sugárzást kapott. Hammerly még 33 évet élt a baleset után, mígnem 1978-ban leukémiában elhúnyt. Azt nem tudni biztosan, hogy a leukémiát a fiatalkorában történt sugárzás okozta-e, de nagyban valószínűsíthető.

Harry Daghlian és a volfrám téglákkal körülrakott mag.

A második baleset

1946.május 21-én Louis Slotin fizikus és hét másik ember volt a gömböt vizsgáló teremben. Slotin hasonlóan Harry Daghlian munkájához azt vizsgálta, hogy milyen közel lehet tenni a neutrontükröket a maghoz, hogy az a kritikus állapothoz a lehető legközelebb kerüljön. Ezeket az értékeket szcintillációs számláló segítségével mérték. Slotin ehhez a kísérlethez nem volfrám téglákat, hanem két berellium fél gömböt használt. Az egyiket a mag alá helyezte, míg a másikat felette tartva és egy csavarhúzót alatta mozgatva tartotta távol a teljes lezáródástól. Bár a biztonsági előírás szerint ékeket kellett volna használnia, de a kíváncsiságtól hajtva ezeket félretette és csak a csavarhúzót használta a fedő mozgatásához.

Louis Slotin és a csavarhúzós megoldása, amivel a berellium gömböt tartotta a mag felett.

A csavarhúzó egyszercsak kicsúszott a résből és a két félgömb berellium lezárta a plutonium-gallium magot, ezzel beindítva a kritikussá váló folyamatot. A sugárzás ereje olyan gyorsan megemelkedett, hogy a levegőt 1-2 másodperc alatt ionizálta maga körül, ami lilás színnel világítani kezdett. Slotin persze másodpercek alatt eltávolította a fedőt, de már késő volt, ezt ő is tudta. Az eset után csak annyit mondott, hogy "Nos. .. ez megteszi" - célozva ezzel a tényre, hogy olyan erős sugárzást kapott, amibe hamarosan bele fog halni.

Slotin nem tévedett, percek alatt jelentkeztek a tünetek és azonnal kórházba is szállítottak, de hiába való volt minden, 9 nappal az eset után belahalt a sugárdózisba.

Slotin és a teremben tartózkodó hét másik ember névsora és a baleset utáni sorsuk:

A két baleset után

A mag a második baleset során olyan kritikus állapotot ért el, hogy a sugárzása még jó ideig magas maradt, ezért nem végeztek vele további kísérleteket, helyette beolvasztották azt és az Able és Baker magokat hozták létre belőle, melyeket a Charlie hadműveletben használták volna fel nukleáris tesztek során. De végül a tesztekre nem került sor, mivel a korábbi, Crossroads hadműveletben olyan mértékű sugárzás szabadult fel, amire nem számítottak. A magokat eztán ismét beolvasztották és ismeretlen megnevezésű újabb magokat hoztak létre belőle.

Mind ezt követően pedig az addig "Rufus"-nak nevezett gömb úgy híresült el, mint a "Démoni mag".

27 hozzászólás

  • _V_ szeptember 30. 18:06

    3
    Igazán*
  • Szabó Sasa #1 szeptember 30. 18:23

    4
    @blaise21: csak óvatosan a " mai fejjel...." hisz az isten állatkertje k@rva nagy,a kerítés meg alacsony...
    Elég csak egynéhány orosz indíttatású itteni posztot megnézni.
    Viszont az tényleg elgondolkodtató,hogy ezek a kutatók vajon nem e tánciskolába jártak a fizika óra helyett.
  • jk88 #4 szeptember 30. 19:39

    5
    @Szabó Sasa: Ha jártak is fizika órára, ezt a részét a fizikának még csak akkortájt "találták fel", kb. ők. :D
  • Szabó Sasa #5 szeptember 30. 19:49

    6
    @jk88: igaz,de azért egy " enyhén" sugárzó anyagot nem ál neki az ember egy csavarhúzóval cseszegetni.
    Csak " svéd cserediákok" merazok mindent kibírnak,sőt mindent is .Azok nem b@szakodtak volna vele ,irány a MÉH - telep.
  • OVI szeptember 30. 19:57

    7
    Na. Végre. grat zsir yougod
  • _V_ #7 szeptember 30. 20:12

    8
  • Grenadírf4ls szeptember 30. 21:27

    9
    aki kísérti a sorsot, .....
  • EEdem #1 szeptember 30. 23:14

    10
    @blaise21: nem mert közelében sem vagyunk ilyeneknek, de nekik köszönhetjük mellesleg, hogy általános iskolában már megismerhetted azt, amiben Maria Curie pl belehalt. Manapság meg abba halnak bele, hogy fellővi magát megnézni, hogy lapos-e a föld.
  • Inhouse október 1. 09:43

    11
    Egyébként, ha nem kapták volna le róla gyorsan, akkor mi történt volna?
  • _V_ #11 október 1. 10:02

    12
    @Inhouse: Nukleáris láncreakció. DE ! Ebben elvileg túlnyomó részt a plutonium 239-es izotópja volt, annak pedig a kritikus tömege úgy 10 kg. Ez meg csak 6,2 volt. Szóval... Elvileg nem lett volna képes fenntartani a saját tömege által ezt a folyamatot. Például uránium 235-ből sem tárolhatnak egy tömbként 50-55 kg-ot már, mert beindulhat benne a maghasadás. Részletesebben sajnos nem ismerem még ezeket a dolgokat. :/
  • Pepejoe október 1. 10:21

    13
    Szerintem felrobbant volna de mivel nem igazi bomba volt, nem hasznosult volna az összes anyag, sőt, bőven nem, tehát jól széthajította volna a környéken, kérdés, hogy az épület hogy bírta volna.
    Úgy sejtem, hogy nem maradt volna bent a cucc és tele lett volna minden apró kis darabkákkal, amiket csodás kihívás összeszedni. :)
    Egy sima A bombánál sem hasznosul az összes hasadóanyag legjobb tudomásom szerint mert csak annyi idő van a láncreakció beindulására, amíg egyben van a bomba, tehát a tükör gyanánt szolgáló alkatrészek a helyükön vannak. Ha a bomba már széthullott, kb. ennyi volt. De javítson ki valaki hozzáértő.
  • _V_ #11 október 1. 10:41

    14
    @Inhouse: "239Pu has the smallest critical mass. (...)Using appropriate triggers, neutron reflectors(...) this critical mass can be reduced by more than twofold."

    Szóval igen, felrobbant volna. A neutron tükrök segítségével elvileg képes lett volna rá.

    Azért az milyen, hogy egy 24 éves fizikus kezébe adtak egy atombombát, hogy "nesze, játsz vele".
    Hihetetlen. :D
  • _V_ október 1. 10:41

    15
    Bár a 35 éves Slotin még elképesztőbb... Eszem megáll.
  • pushup október 1. 10:58

    16
    amikor nézet a filmekben, hogy extraszuper hipermodern laborokban bohóckodnak, átlátszó monitorokkal, világítós padlókkal, megafaszom, a való életben meg ugye...

    érdekes pl, hogy az amerikaiak első láncreakciós kísérlete a földön egy kupacba halmozott radioaktív anyaggal kezdődött. semmi üvegfal, robotmanipulátor, ilyesmi.

    BTW innen származik az atomerőművek biztonsági rendszerének neve: SCRAM
    merthogy a kupacba hányt radioaktív anyag fölött volt egy kötélre lógatott grafit tömb, amit baj esetén a kötelet baltával elvágva belepottyantottak volna a kupacba
    Safety Cut Rope Axed Man (biztonsági kötélvágó baltás ember)
  • jk88 #6 október 1. 11:00

    17
    @Szabó Sasa: Az mondjuk igaz, hogy ilyesmit nem baszogatunk csavarhúzóval, pláne ha még nem értjük teljesen a fizikát mögötte.
    Az viszont igaz, ha szóltak volna a recycling matadoroknak, ők elhárították volna a veszélyt pillanatok alatt sérülés nélkül. :D
  • jk88 #16 október 1. 13:52

    18
    @pushup: Szép történet, csak kár, hogy hoax. :) A grafit egy moderátor, vagyis nem gátolja, hanem segíti a maghasadást, így nem sok értelme lett volna gebasz esetén a radioaktív cucc fölé lógatni.
    Valójában Safety Control Rod Activation Mechanism. És "csak úgy" vizsgált radioaktív anyagoknál nem használták (tehát a fenti magnál sem), csak reaktorokban, igaz, kezdetben volt példa a manuális mozgatásra.
    Az elnevezés inkább arra utal, hogy "scram the rods into the pile", vagyis hogy gyorsan küldjék be a reaktorba a szabályzó rudakat, ill. szlengként használták, hogyha meg kell nyomni, akkor "scram", vagyis gyorsan el kell húzni a területről.
  • _V_ #18 október 1. 13:55

    19
    @jk88: Amúgy mégis mi volt annak az értelme, hogy az RBMK reaktorokban grafit volt a szabályozó rudak végén ? Amik amúgy Bór-ból voltak, ha jól emékszem ? Tehát... mi ? Erre még nem találtam választ, csak mindenhol tényként közlik.
  • Inhouse #19 október 1. 14:03

    20
    @_V_: Mondták a Csernobiles filmben, hogy miért volt szükség rá...de már nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy a személyzet nem tudott róla, hogy ott van!
  • Inhouse október 1. 14:04

    21
    Én azt sem tudom felfogni, hogy egy sugárzás hogy marad benne valami tárgyban emberben, hogy az is tovább sugároz...
  • _V_ #20 október 1. 14:10

    22
    @Inhouse: Hmmm, láttam, nem is oly rég, de nem emlékszem rá. :/ Talán azzal lehet növelni a reaktor teljesítményét, hogy minél több van bent a grafitból ?
  • Inhouse október 1. 14:10

    23

  • _V_ #21 október 1. 14:13

    24
    @Inhouse: Képzelj el egy atomhalmazt. :) Mondjuk úgy, mint egy zsák cukrot. Na, ebbe a zsák cukorba belelősz sörétessel egy másik adak cukrot. Sok részecske áthalad, de sokat felfog a többi cukor. Szóval, vannak részecskék, amik megrekednek. De amúgy igen, tényleg érdekes, hogy a gamma sugárzás, ami gyakorlatilag tesz a legtöbb létező anyagra és áthalad rajta, az is megragad elég nagy mennyiségben ruhában, emberben, bármiben.
  • _V_ #23 október 1. 14:14

    25
    @Inhouse: Mia ? lol
  • _V_ október 1. 14:36

    26
    Azért olyan jó látni, amikor ilyen sok tetsziket kap egy posztom. :)
  • jk88 #19 október 2. 23:12

    27
    @_V_:
    Van ugye a reaktortér, ami lényegében egy üres "hordó". ezen belül alakítják ki a "magot", ami az RBMK-1000 esetében egy 14 x 8 méteres tér. Ezt töltik meg 25 x 25 centis grafit tömbökkel (hosszuk 20 és 60 centi között változik), amiken egy 11 centis furat van hosszában, ezeket teszik egymásra, kb. mintha egy csomó kéményt raknának egymás mellé.
    Az így kialakított függőleges csatornák egy részébe az üzemanyagot tartalmazó rudak kerülnek, a többibe a szabályozó rudak. Végül az egész cuccot feltöltik vízzel, ami ugye a hűtés/gőzfejlesztés miatt kell. Viszont a víznél tudni kell, hogy csökkenti a láncreakciót.
    Ez a láncreakció csökkentő tulajdonság az, amit a szabályozórudak grafit hegyével (kicsit túlzás "hegyének" nevezni, 4.5 méter hosszan volt ilyen a rúd vége) próbáltak ellensúlyozni. Ugyanis amikor a szabályozórúd teljesen ki van húzva, akkor a grafit hegy nélkül a rúd csatornájába betódulna a víz, ami csökkentené a láncreakciót - amit viszont pont, hogy növelni akarunk, ha kihúzunk egy szabályozó rudat.
    Tehát a grafit hegynek két funkciója volt: egyrészt nem engedte betódulni a vizet a szabályozórúd helyére, amivel romlott volna a láncreakció, és még javította is a láncreakciót, mivel grafitból készült.

    A probléma azzal volt, hogy amikor megszaladt a teljesítmény, a reaktorban gőzbuborékok keletkeztek, amik a vízzel ellentétben nem gátolják a láncreakciót. Ebbe a "nem gátolt" térbe tolták aztán be a grafitot, ami aztán még tovább növelte a láncreakciót, ami elég volt ahhoz, hogy a reaktorban az összes víz egy pillanat alatt elforrjon, és az így keletkezett hatalmas nyomás 3 emelet magasra repítse az egyetlen biológiai védművet (ami a reaktortér 1000 tonnás fedele).
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!