Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
1978. Július 11 - én Spanyolországi Tarragona közelében ragyogó napsütés volt, ekkor még senki sem sejtette, hogy ez a nap felejthetetlen lesz az ott nyaralók és az egész világ részére!

Július 11. -én reggel Francisco Imbernón Villena teherautósofőr megkezdte a műszakját az Enpetrol La Pobla de Mafumet-ben található olajfinomítójánál. A nagy állami vállalat (amely most REPSOL néven fut) elég kicsinyes és spórolós volt. Mindenféle értelmetlen és veszélyes megszorításokat alkalmaztak a profit növelése érdekében. Ezek közé tartozott például a propilént szállító tartálykocsik 10-20%-os túltöltése, mert szerintük az még belefér. Persze a kivitelezők szerint ez őrültség, de a cég csak legyintett. Eddig sem volt gond ezután sem lesz. Januártól havi 5 teherautó (összesen 32) utazott le így Puertollano-ba és nem történt semmi most sem fog!

A dolgozók lassan hozzászoktak ezekhez az ügymenetekhez, de Villena aznap reggel már azzal szembesült, hogy az autópálya díjat sem hajlandók kifizetni, így a régi tengerparton futó N-340-es autóúton kell végigzötyögnie a több mint 600 kilométert. Nem örült neki, ezért még a telephelyen felhívta a diszpécsert mégis, hogy gondolják ezt? Az elutasító válasszal a zsebében dél körül Villena beült a Pegaso típusú teherautójába, amire egy Fruehauf tartálykocsit akasztottak és 23 tonna propilénnel útnak indult. A tartályba maximum 19 tonnát lehetett volna tölteni, de ez az információ a sofőrhöz el sem jutott így hát kicsit mérgelődve, de gyanútlanul elindult. Hőség volt aznap és 35 fok körüli meleget jósoltak, ami miatt a tartályban tovább nőtt a nyomás.

Így érkezett 14 óra 35 perckor a Los Alfaques kempinghez. A beszámolók több verziót is mondanak, és mindegyik önállóan is megállja a helyét az események sorában.
Több autós arról számolt be, hogy már menet közben fehéres füst szállingózott a tartálykocsiból, ami a túlnyomás miatt elképzelhető volt. Valószínűleg a tartályban elhelyezett túlnyomás szabályozó szelepek sem működtek jól (mert karbantartásra sem volt pénz), ellenkező esetben nagyobb erővel szabadult volna meg a túlnyomástól a tartály ugyanis a belsejében már 16 bár nyomásnál is több volt. A sofőr talán észrevette a szivárgást ezért megállt pont a kempingnél amikor megtörtént a robbanás.
Más beszámolók szerint a teherautó az egyik kerekével valamire ráfutott, ami miatt durrdefektet kapott, majd a sofőr elvesztette az uralmát a ficánkoló jármű felett és berohant a kemping területére, ahol felborult. A kempingben levő emberek tétlenül nézték a megsérült tartályból kiszivárgó fehér felhőt, amely a kempingezők egyik nyílt sütőjétől berobbant. Mind a 23 tonna propilén azonnal felrobbant, és teljesen letarolta a kempinget.

A robbanás méretére jellemző volt, hogy kb. 20 méter átmérőjű és 1.5 méter mély krátert vágott magának a talajban és egy több tíz méter magas tűzgolyót alkotott. 300 méteres körzetben nem maradt semmi. A közelben levő diszkó épületét egyszerűen a földdel tette egyenlővé.
A teherautó szétszakadt apró darabokra, csak a nehezebb összefüggő részek mint a motor, futómű egyes darabjai repülték el egyben és távolabb súlyos károkat okozva. Például a sofőr a fülkével együtt majdnem 400 métert repült előre. A tartály kétfelé szétszakadva 200 métert repült. A környéken több házban is súlyos károk keletkeztek a lehulló törmelékek miatt.
Közel 1000 fokos tűzgolyó semmit nem kímélt, mindent lángra lobbantott. Embereket, autókat kisebb gázpalackokat amelyek újabb robbanások forrásaivá váltak. Azonnal meghalt 157 ember, a túlélők pedig lángolva rohantak a tenger felé, vagy amerre tudtak. A legtöbbjük csak fürdőruhában volt, így nem védte őket semmi és súlyos égési sérüléseket szenvedtek.

Az első döbbenet után, a sértetlen túlélők visszarohantak a családtagjaikat keresve, és önállóan szervezték a mentést. A tűztengerré váló kemping kétfelé szakadt. Az emberek egy része az északról Barcelonából érkező mentőegységek kezébe került, míg a déli részen levők Valenciából érkező mentők segítették. A betegek átlagosan 90%-os égési felülettel rendelkeztek. Sajnos a hirtelen orvosi ellátás elégtelen volt, és sok beteget nem kezeltek. A sokkos állapotok miatt, mire a kórházba értek már nem volt vérnyomásuk egyeseknek. Míg a barcelonai Francisco Franco Kórházba 58 beteg érkezett ebből 4 halt meg út közben, addig a Valenciai La Fe kórházba 82 beteg érkezett és ennek a fele meg is halt út közben. A kórházi ápolás ellenére néhány nap alatt 217-re emelkedett az áldozatok száma, és a következő hónapokban további emberek haltak bele a sérüléseikbe. Így összesen 270 ember lelte halálát a katasztrófában.

A legtöbb holtest teljesen megégett és az azonosításuk nehézkessé vált, hisz egy strandon ritkán hordanak az emberek azonosításra alkalmas tárgyakat. Így történt, hogy egy halott francia család (2 felnőtt, 2 gyerek) csak évek múlva térhetett haza, ahol eltemették őket. Egy másik 3 fős család, amelyek Kolumbiából származtak, sose sikerült érdemben azonosítani, így azóta is Tortosa melletti temetőben nyugszanak.

A baleset után a Cisternas Reunidas fuvarvállalat elfogadta a felelősségét a baleset okozásában, viszont részben a sofőrre hárította az okokat, hogy Villena-nak saját döntése volt, hogy nem az autópályán halad. Viszont sok fültanú jelentkezett, hogy hallották a sofőrt vitatkozni a diszpécserrel, amiért nem kapott autópálya felhajtásra pénzt.
A további vizsgálat megállapította, hogy a tartályban nem volt robbanást megelőző nyomáskioldó szelep, ennek az oka pedig az volt, hogy nem ilyen anyag (propilén) szállítására gyártották 1973. December 13 - án egy Bilbao-i műhelyben. Eredetileg ammóniát szállítottak vele, ami miatt a tartály szerkezete tovább gyengült a sok mikroszkopikus repedéstől, amit az ammónia maró hatásának tulajdonítottak. A szerkezet nyomásállósága hiányos volt, ezért sosem lett volna szabad propilént szállítani vele. Az már csak tetézte a bajt, hogy az Enpetrol rendszeresen túltöltötte ezeket a gyenge tartályokat. Valószínűleg csak idő kérdése volt, mikor szakad szét a tartály. Enpetrol a túltöltést akadályozó berendezéseket kispórolta a rendszerből, illetve sosem adott tájékoztatást a sofőrök részére, hogy milyen anyagot szállítanak és mekkora nyomáson. Úgy gondolták, ha egy sofőrnek van 20 évnyi munkatapasztalata az mindenre elegendő és elfogadható.

A tragédia után Spanyolországban megtiltották minden veszélyes anyagot szállító jármű áthaladását lakott területen. A bíróság az Enpetrol 4 alkalmazottját és a Cisternas Reunidas fuvarvállalat 2 alkalmazottját tartotta bűnösnek. 1-4 évig tartó börtönbüntetésre ítélték őket, de végül négyüket mégis felmentették, illetve a többiek ítéletét felfüggesztettre változtatták. Az igazi bűnösöket, a vezetőket akik elrendelték a spórolást sose fogták perbe. A két vállalat összesen 13,23 millió eurónyi büntetést és kártalanítást fizetett akkoriban ki.

Utóélet: 6 hónappal a tragédia után a Los Alfaques kemping újból megnyitott, de folyamatos kínlódássá vált a fennmaradás. Főleg az internet elterjedése után. Hisz bárki rákeresett a Los Alfaques-re, kizárólag csak a tragédia képei jöttek elő. A kemping kedvező ajánlatai meg se jelentek. Az üzemeltető végül a bírósághoz fordult, hogy a Google szolgáltatót kötelezze a tragédia képeinek hátrasorolásában. A bíróság elutasította a keresetet és az amerikai székhelyű céghez és az ottani bírósághoz irányította őket. Ezután feladták a küzdelmet.

Megjegyzés: 2 videót töltöttem fel. Az egyik a helyszínen készült megrázó videó, a másik egy játékfilmből való, amit a katasztrófa eseményei ihlettek.

6 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!