Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Talán minden idők legszomorúbb légi balesete.

Az Aeroflot 593-as járata 1994 március 23. -án indult Moszkvából Hongkongba 63 utassal. Egy új Airbus A310-es 1992-ben vásárolt repülőgéppel utaztak, amely újdonság volt a pilóták számára akik természetesen alapos kiképzést kaptak erre a típusra. A rutinszerű ingajárat sem volt különös egyikük részére sem.
Azonban másnap hajnali 00:53 perckor minden előjel nélkül a repülőgép eltűnt a radarokról Mezsdurecsensz környékén. Hajnali háromkor, amikor már bizonyos volt, hogy a gép nem érkezik meg Hongkongba elkezdték a kutatást. A hegyekkel tarkított környéken megtalálták a porrá zúzott repülőgép roncsait, és felkutatták a fekete dobozokat, hogy kiderüljön mi is okozta a váratlan balesetet.

A fekete dobozok vizsgálata még el sem kezdődött amikor váratlan felfedezést tettek, a pilótafülkében a két pilóta holttestén kívül még két ismeretlen gyerek és egy felnőtt holttestét fedezték fel.
A hangrögzítők nyomban meg is válaszolták az égető kérdést, hogy mit kerestek ott? Egyben megdöbbentő válasz volt.
Éjfél környékén Yaroslav Kudrinsky kapitánynál jelentkezett a lánya, hogy nem tud aludni, és beülhet az apja mellé? A kapitány örömmel engedélyezte, hogy családtagjai munka közben lássák őt. Ezért a közeli ismerősük Vladimir Makarov, Kudrinsky lánya Yana és a fia Eldar beléptek a fülkébe és helyet foglaltak.
A kapitány meglepő ötlettel állt elő, beállította az autópilótát és megengedte, hogy a lánya beüljön a kapitányi székbe. Az autópilóta lassú fordulóra volt állítva, hogy a lánya azt higgye ő vezeti a gépet, de erre ő hamar rájött, hisz a kormányszarvak mereven ellenálltak a gyerek keze általi forgató erőnek.
Ekkor Eldar ült az ülésbe, aki szintén észrevette, hogy a kormányszervek csak látszólag követik az utasításait, de azért élvezetesnek tartotta, hogy kézben tartja a nagy repülőt. Így ő benne is maradt az ülésben, miközben a többiek beszélgettek.
Teltek a percek míg Eldar egyszer csak felkiáltott, hogy - miért fordul a gép? - Kudrinsky kapitány rögtön odalépett és látta, hogy a bedőlés megnőtt, és másodpercenként 2.5 fokkal növekszik. Próbálták értelmezni a helyzetet a másodpilótával. A műszerfal koordinációs panelján az előre mutató jel váratlanul jobbra egy ívet vett fel.
Igor Piskaryov másodpilóta meg is jegyezte, hogy ez egy olyan repülési modul, amelyet a repülőterek körüli kőrözéskor szoktak használni. Na de ők az orosz vidék felett távol mindentől repültek, sehol egy repülőtér. Ez annyira összezavarta őket, hogy 9 másodpercig semmit nem csináltak. Ez alatt a repülőgép túllépte a kritikus 45 fokos bedőlést. Az automatika gyorsítani kezdett és egyben emelni a gép orrát, hogy ne veszítsen a magasságából. Ez akkor erővel történt (+4.5 g terhelés), hogy a gépen mindenki a falakhoz préselődött és mozdulni sem bírtak. A pilótafülkében ugyanez volt a helyzet, Piskaryov alig érte el a kormányszarvakat, Eldar pedig meg sem bírt mozdulni. Az apja hiába mondta neki, hogy forgassa a kormányt ellenkező irányba, semmit nem tehetett.
Végül a helyzetet az automatika oldotta meg, a legmeredekebb bedőlésnél amikor már nem tudta a magasságot tartani, egyszerűen kikapcsolt és leadta az orrát a gép. Ettől viszont az eddig préselő erő 0-ra csökkent, sőt inkább súlytalanság lépett fel. Eldar-t azonnal kirángatták a székből és Kudrinsky kapitány elfoglalt a helyét.
A meredek zuhanásból meredek emelkedésbe húzták fel a gépet, amely nyíl egyenesen haladt felfelé, amitől elvesztette a sebességét, átesett majd újból zuhanni kezdett. Mint egy hullámvasúton utaztak fel és le.
A végső zuhanásból még ki tudták húzni a gépet, csak azzal nem számoltak, hogy a környező hegyek itt nagyon magasak 1500 méter felettiek. Így alóluk ez a életfontosságú magasság elfogyott és becsapódtak a talajba. Mindenki meghalt. 63 utas 12 fő személyzet.

A vizsgálatok több fontos dologra derítettek fényt.
A gép lezuhanásához több dolog vezetett. Yana amikor beült a pilótaszékbe mindössze pár másodpercig fogta a kormányt majd elengedte, ő tulajdonképpen semmit nem is csinált.
Eldar viszont kikapcsolta a robotpilótát. Ez úgy sikerült neki, hogy több mint 30 másodpercen keresztül kis erővel (kb 8kg) forgatta a botkormányt, amely bár autó pilot üzemmódban volt, félig leoldotta magát hangjelzés nélkül. (Azt, hogy miért gondolták a gép tervezői jó megoldásnak a lekapcsolást hangjelzés nélkül? Nem derült fény,de ezen módosítottak később. ) A gép szárny lapátjai így manuálisra váltottak de erről senki sem tudott. A gép lassú jobb fordulóba kezdett.
Az automatika többi része pedig azon dolgozott, hogy a gép ne veszítsen eközben magasságot. Így alakult ki zűrzavar a pilótafülkében. A helyzetet súlyosbította, hogy csak a kritikus dőlésszög elérése után kaptak csak figyelmeztetést a pilóták a vészhelyzetre, amikor már tehetetlenek voltak.
Amikor Kudrinsky kapitány visszaült az ülésbe, a régi orosz eddig bevált módszerrel próbálta kihúzni a dugóhúzóból a repülőgépet. Azonban ez csak hosszadalmas és nagy magasság vesztéssel járható út volt, ezért is ért véget tragédiával az eset. A vizsgálók szerint elég lett volna elengedni a szarvkormányokat, a gép magától kijött volna a dugóhúzóból, és folytathatta volna az útját ugyanis az autopilot ezen funkciója még működött.
Összegzésként - a pilóták felkészületlenek voltak mind a gép ismeretében, mind a helyzet megoldásában. Nem tudták, hogy ezen a gépen részlegesen kapcsol ki az autopilot és az is hangjelzés nélkül, nem ismerték ezt fel egyszer se. A túlzott reakcióik csak rontottak a helyzeten. Szabályokat szegtek, amely szerint illetékteleneket engedtek a fülkébe és átadták az irányítást, illetve a velük való beszélgetés teljesen elvette a figyelmüket a gép kezeléséről. A hibáikért az életükkel fizettek.

Az eset azért megrendítő mert egy apró gesztus egy biztonságosnak hitt kedvesség végül tragédiába torkollott.

6 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!