Verses napocska

Minden anyánakNem csak annak, ki ma virágot kap, hanem annak is, ki csendben marad. Ki elfelejtett zoknit szed össze, és magát hagyja mindig a sor legvégére. Annak, aki korán kel, későn pihen, ki láthatatlanul is jelen van mindenütt, mindenben. Ki fél kézzel főz, másikkal gyógyít, és akkor is mosolyog, ha fáradt a csontig. Anyának, ki ringat, nevel, tanít, néha kiabál, de mindig szeret. Ki tudja, mikor kell hallgatni, és mikor elég csak ott lenni – némán, de biztosan. Ma nekik jár a nap fénye, egy fűszál hajlása, egy rigó hangja, mert minden anyának jár egy köszönet, még ha csak csendben is mondják: köszönöm, hogy vagy.