Tuják közt békében

Én és a 12 db tuja :)(avagy hogyan lettem kertőr a saját életemben) Reggel van. A kávé keserű, a gyerekek csatáznak – teljesen derűs. Kilépek. A cipőm balos, de ma ez is mindegy, a 12 tuja már rám néz – nincs menekvés innen. Az első: mindig panaszkodik. „Megint túl sok vizet kaptam, Évi, hát ki vagyok én? Hal?” A második csak bólogat. Tán meditál? Vagy csak aludt? A harmadik… ő kritikus. Ma se tetszik neki a frizurám. A negyedik folyton susmorog, olyanokat mond, hogy „AcIv figyel, ne nyúlj a slaghoz!” Az ötödik meg mintha sminkben lenne. Szép? Hát, gyanús. A hatodik csak nevet. Ez már a negyedik napon így megy. A hetedik tuja régi székely, mormog, káromkodik, néha latinul kér kenyeret. A nyolcadik és kilencedik valószínűleg szerelmesek. Egymásnak hajolnak, miközben én locsolom őket – véletlenül. A tizedik mindig dacos. Elfordul, ha jövök. A tizenegyedik szerint UFO-k vannak az udvarban. A tizenkettedik meg. .. nos, ő valójában nem is tuja – csak annak öltözött. És én? Én csak állok ott, a slaggal a kézben, és már nem is tudom, én irányítom-e a kertet, vagy ők engem. . .. . Én így szeretem őket. Nem vágom, nem formázom túl – csak ott vagyok velük. És ők is velem. Mert a tuja nem kér sokat – csak hogy tudd: ő ott van. Mindig. .. . Kép:{attachment id=1323276}