Randevú a Terminátorral
Annyira elragadó volt a vöröses fénye, és ő volt a közepén egy célkereszteben. Ez annyira jól esett neki, végre valaki akinek fontos, és csak őt nézi. Lesi minden mozdulatát és NÉMA TIGRISKÉNT követi. Meghatódott - a mai világban nehéz jó pasit kifogni - gondolta. Kicsit izgatottan lassította lépteit, nehogy lemaradjon szegény pára. A böhöm nagy acélos izmokkal ellátott teste egy igazi álom volt számára. Érezte belül az izgalmat, érezte a SZIKRÁT, hogy ő az igazi! Óvatosan benyúlt a táskájába és egy előre megtervezett mozdulattal kiejtette belőle a zsebkendőjét, majd mint aki nem vette észre tovább sétált. A sarkon befordulva látta , hogy Ő lehajol érte és arcához emeli, nyilván beleszagol az illatába. - Nagyon romantikus gondolta - és egyre hevesebben vert a szíve. Meg is állt, hogy kipihenje az izgalmakat. Átadta magát a meghitt és váratlan pillanatnak. A sarkon váratlanul megjelent Ő hatalmas súlyos lépésekkel, csak úgy áradt belőle a határozottság. Végre valaki aki TUDJA MIT AKAR? Odalépett hozzá, és erősen a szemébe nézett, a piros szemében elmélyült, már már a karjaiba omolt. Végül megszólalt azon a mély bariton férfias hangon. - Sarah Connor? - szóhoz sem jutott, erre a kérdésre nem számított, majd enyhe felháborodással azt mondta. - Nem, dehogy is! - ekkor elejtette a zsebkendőt, megfordult, rálépve a vékony anyagra és határozott lépésekkel távozott Ő. Ő! Döbbenten állt ott, majd elöntötte a düh - ezek a férfiak mindig csak lelépnek - utána kiáltott. - Te impotens idióta, hogy mersz velem kiabálni? Máskor ne merj követni, és ne zaklassál! Mert rendőrt hívok. - a hangja csak úgy visszhangzott az utcában. De Ő meg sem fordult, eltűnt egy neon vibráló fénye mögött! blokkolnam
💬0 Comments
Jelentkezz be a hozzászóláshoz
Bejelentkezés