Ne verd át a herceget !!!!

A történelem során jó néhány embert állítottak bíróság elé és akasztottak fel azért, mert nem teljesítették ígéretüket, miszerint a közönséges fémeket arannyá alakítsák, más szóval alkímiát alkalmaztak. Az egyikük az angol vegyész, James Price volt, aki öngyilkos lett, miután megtévesztésére fény derült. Egy másik Georg Honauer volt, akinek bukása nemcsak szégyennel, hanem látványos nyilvános kivégzéssel is végződött. Georg Honauer 1572-ben született a morvaországi Olmützban (ma Csehországban)1596-ban. I. Frigyes württembergi herceg szolgálatába lépett Stuttgartban, miután meggyőzte a herceget arról, hogy képzett ötvös és sikeres alkimista is. Honauer azt állította, hogy képes a vasat arannyá alakítani. Frigyes herceg, aki alig várta, hogy profitáljon ebből a felfedezésből, beleegyezett, hogy fedezi a Honauer által kísérleteihez szükséges jelentős anyagi igényeket. A herceg stuttgarti nyári rezidenciáját laboratóriummá alakította át, és további létesítményeket biztosított a várostól nem messze fekvő Kirchheim unter Teckben. A herceg érdeklődését nem pusztán a kapzsiság vezérelte. Korának sok hercegéhez hasonlóan Frigyest is lenyűgözte az alkímia, egyszerre tekintette azt természettudománynak és okkult művészetnek. Jelentős költséggel közel két tonna vasat szállíttatott Mömpelgardból az ígért transzmutációhoz. Honauer emellett nagy mennyiségű más anyagot is rekvirált, köztük 1030 font salétromot, 1852 font ólmot, valamint hasonló mennyiségű „fehér rezet” és „hegyi antimont”, számos egyéb, a művelethez szükséges reagens mellett. Amikor Honauer kísérletei ismételten kudarcot vallottak az ígért arany előállításával, Frigyes herceg türelme elfogyott. Eltökélte, hogy megbünteti a csalót. A herceg elrendelte letartóztatását és kivégzését. Honauer azonban érzékelte a veszélyt, és elmenekült Stuttgartból, mielőtt elfoghatták volna. A hajsza elősegítése érdekében Frigyes illusztrált körözési hirdetményeket készíttetett, amelyeket az egész régióban szétosztottak. Az erőfeszítés végül sikeresnek bizonyult, és Honauert elfogták. Bíróság elé állították, és nemcsak a herceg megkárosításában, hanem abban is bűnösnek találták, hogy hamisan nemesi származásúnak adta ki magát. A bíróság halálra ítélte. A kivégzéshez a herceg egy látványos akasztófa építését rendelte el, ugyanabból a vasból, amelyet Honauer arannyá változtatni ígért. A hatalmas építmény 12 méter magas volt, és díszes gömbökkel és függő láncokkal díszítették. Egy speciálisan előkészített kőalapzatra szerelték. Állítólagos képességeinek végső gúnyolódásaként az akasztófát bearanyozták. 1597. április 2-án Honauert egy gazdagon hímzett, aranybrokáttal szőtt tunikában a vesztőhelyre vezették, és nagy tömeg előtt felakasztották. A szenzációs kivégzést figyelmeztetésként szánták a leendő csalóknak, és széles körben nyilvánosságra hozták a hercegségben terjesztett nyomtatott szórólapokon keresztül. Mégis sem a herceg, sem az önjelölt alkimisták sora nem tanult belőle semmit. Az elkövetkező években a herceget legalább további három aranyműves csapta be, akik megígérték, hogy felfedik az átalakulás titkát. Ahogy Honauer is előttük, ők sem teljesítették ígéretüket, és végül ugyanazzal a végzettel végezték ki őket: ugyanazon a bitófán végezték ki őket, amelyet abból a vasból építettek, amelynek állítólag arannyá kellett volna válnia. Maga a vasállványzat túlélte mind a herceget, mind az azon elpusztult alkimistákat. Több mint egy évszázadon át használatban maradt, és Württemberg egyik leghírhedtebb kivégzőeszközévé vált. Leghíresebb áldozata Joseph Süß Oppenheimer, Karl Alexander württembergi