Modern kori mesék: A másság szabadsága a baromfiudvarban és az erdőben

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis városka Nyugatnagysárosi öt kilométerre nyugatra Keletnagysárositól. Ebben a kis városkában pedig volt egy kis baromfiudvar. Kicsi, takaros gazdaudvar, ami a közeli Szabadkerekerdő természetvédelmi terület határán helyezkedett el. Bizony! Bizony! Egyszer történt, hogy-hogy, hogy nem, egy szépséges holdvilágos éjszakán ismét megjelent a „másság” a baromfiudvarban. Egy újabb napnak az újabb lehetőségeként. Az öreg házőrző erdélyi kopó észrevette, figyelt majd morogni kezdett. Rossz előérzete támadt. "Gyűlöletbeszéd és előítélet!" - jegyezte meg a vörös róka, látván a kopó vastag láncát és szorgalmasan tovább bővítette a tyúkólba vezető lyukat miközben ezt mondta: - Pedig én már nem is az a róka vagyok! Megváltoztam! Bizony! Bizony! Pozitív karakterfejlődésen mentem át hála az erdeit farkas vezette tréningnek és még nagyobb hála a támogató Szabad Szabadkerekerdő Alapítványnak! Már nevet is változtattam, ami az „fóka”, teljes megnevezéssel „erdei fóka”! Ez a korrekt általános erdei és erdő közeli megnevezés. A róka elavult diszkriminatív megnevezés, egy kirekesztő felcímkézés, amihez negatív gondolatokat társítottak az évek során. Már nem használom. Mármint mi erdei „fókák” már nem használjuk. Közös megbeszélés és elhatározás alapján, amit a Nyugatagysárosi Fóka Szervezetek Fóruma hirdetett ki mindenkinek tegnapelőtt kiskedden az Érdekvédelmi Fóka Szervezet kezdeményezésével és a Fóka Közösségfejlesztők Országos Egyesülete támogatásával. Vagy talán te nem hallottad? Vagy közömbös, vagy a „fókák” iránt? Amúgy is mindenki tudja, hogy a róka nyelven a fóka kifejezés „állatot” jelent pontosabban „szabad erdei állatot”. – Magyarázta lelkesen és határozottan a „fóka” belemélyülve mondandójába. A kopó nem válaszolt semmit. Hallott ő már eleget ebből a beszédből más holdvilágos éjszakákon itt a Szakabkerekerdő szélén ahol két világ találkozik. Fókánknak már csaknem sikerült az egyik legkívánatosabb tyúkot spontán privatizálnia, amikor a lánc hirtelen elszakadt - mindig akad egy-egy leggyengébb láncszem -, és a ravaszdinak menekülésre kellett fognia a dolgot. „Állatüldözés és fókafóbia!” - vinnyogta és átpréselte a hájas seggét a kerítés résén. "Szélsőség és kirekesztés!" - kiáltotta még hátra, majd hazakullogott. A Szabadkerekerdő közepén megrendülten, könnyes szemmel, aggodalmas állapotban részletesen beszámolt az Érdekvédelmi Fóka Szervezet tagjainak és a vendég jámbor farkasoknak a tapasztalatairól. Arról, hogy saját szemével tapasztalta meg a tyúkok szörnyű nyomorát. A tyúkok és már szárnyasok elnyomott, kizsákmányolt mivoltát. Azt, hogy szegény tyúkokat egész éjszakára bezárják. Korlátozzák mozgásukat. Szociális elnyomásuk legjelképesebb megjelenése, hogy fa rudakon kell kuporogva aludniuk egyméteres magasságba. Ételként fejadagokat kapnak egy piros fémpohárból. Etetőből esznek és itatóból isznak kimért napi adagokat. Beszámolt a hatalmas kerítésekről és mély vizes árkokról. A házőrző pökhendi arcátlanságát, rámenősségét és a szabad placc korlátozása és elkerítése miatti nehézségekről. A kopó militáns és félelemkeltő megjelenésről. A megjelentek együttérzően szótlanul bólogattak a hallottakon. A csendességet egy-két gyomorkorgás szakította csak meg. Hallgatósága végül gyöngéd együttérzésével úgy-ahogy megvigasztalta és új erőt öntött belé. A nap hősének kiáltották ki Fafaragó Szemfogú Ravazdi Fóka csoporttagot a nap hősét. Gyorsan megdicsérték majd kitüntették az „Másokért Máshogyan Mászkáló” érdeméremmel. Bizony! Bizony! A ragadozók "Prémszabadság" című politikailag független és objektív napilapjában megsemmisítő hangvételű nyilatkozatban tiltakoztak a „fókák” jogainak semmibevétele és a szabad ragadozók megfélemlítése ellen! Cáfolatképpen kettő kiskacsaláb nyomattal szignózott plakátjaikon például be is mutatták, milyen gyöngéden ápol egy joviális, csokornyakkendős „fóka” egy még magatehetetlen, fiatal naposcsibét. A nyilatkozat hatására az erdőben magukat „szárnyas-barátnak” nevező ragadozói példaértékű összefogásról tettek bizonyságot. Az erdei élet felélénkült. "Velünk az erdő!" feliratú, sült csirkecomb-csokorral jelzett hirdetésükön kedves mosollyal ígér - több rendszerben is tapasztalatokat gyűjtött - vezetőjük minden növényevőnek biztos jövőt: "Mezítelenek voltatok, de én majd megruházlak titeket. .. .. " - próbált idézni egy általa kevésbé forgatott könyvből. „Az erdőben mindenki egyenlő!” volt a legolvasottabb cikk aznap – állították a szerkesztő erdei görények. „Közös erdőnkben nincsenek kerítések!” cikkért kitüntették sztárszerkesztőjűket Pirosfogú Ordast az erődben mindeni által tisztelt és nagyra beszült szürke farkast. „A kerítésen túli szabadság” cikkben az erdő bölcs öreg vadmacskája Acélkarmú Mau egy erős hangú társadalomkritikát írt a baromfiudvarról. „Erdei patakok korlátlan vízfogyasztást nyújt” cikkben Prémszabadság Újságírói Díjjal kitüntetett molnárgörény Tollfosztó Zorilla a zöld erő nyújtotta lehetőségeket tárta fel szárnyas nézőpontból. Az Erdei Vidra Koalíció panaszos hangú leveleket küldtek el az Erdei Tanácsnak és a Prémszabadságnak miszerint a halakkal kellene foglalkozni. A mai nap nem kaptak választ üzenetükre. „Váltságos baromfiudvar modell” c. társadalmi kritikájában az erdő elismert és mindenki által szeretet fiatal eurázsiai hiúza ifjabb Vérszaglászó Linx bebizonyította a kistermelő házigazdák baromfiudvarának gazdaságtalanságát, amiben a kerítés karbantartásának anyagi nehézségeire is rámutatott. - Micsoda példaértékű szellemi munka! – Vélekedett az erdei medve Ebszaggató Ursus Bearin talpas jó barátjának Mézlopkodó Pöttyöskének. Majd tovább olvasta neki kedvenc újságját. „Keletnagysárosi felmelegedés” cikkben az erdőlátogató szociológus angol menyétje Sir McMarcang Waesel az éghajlatváltozás miatt megjelenő klíma-menekült szárnyas migrációra hívja fel a figyelmet. „Kerítés és kerítés” cikkben a Prémrém Díjas erdei aranysakál Dr. Mörder von Schakal német származású erdei társadalomtudós az erdei nagy- és közepes termetű ragadozok és az emberi kerítés kapcsolatáról osztotta meg velünk mély-szántó gondolatait egy teljen új nézőpontból. „Egyszínű udvar” cikkben az Szabadszemfog Díjas erdei díszpolgár Mr. Vérfogas Erminea hermelin határozottan rámutat, hogy a tyúkudvarokban kevés hermelin lakik, és ez szegényessé teszi azok kulturális életét. „Filopollameizmus kérdései” cikkben Nyakikvéres Csontzúzó Marcang haladó gondolkodású „fóka” a szárnyasok és „fókák” közötti békés együttélést és kulturális kölcsönhatást kérdéseit ismertette. Több elismerő levél után elsőként megkapta a Szabadprém Arany Fokozatú Rémprém Díjat. „Őrkutyák és fókafobia” cikkben gondolatait osztotta meg az erdőnk új lakója, aki egy politikai menekült északi-sziklás-hegységi farkas név szerint Havas Bolyhoska (eredeti neve: Jegesfélelmetes Gyorsbelező Lupus Gyorsman’cs). „Egységben az erő!” cikkben egy névtelen író kritizálta az erdőben lakó mosómedvéket, amiért közömbösek a baromfiudvar iránt és az emberek kukájában turkálnak. Továbbá neheztelte azt, hogy hangosak, koszosak ugyanakkor mindent alaposan megmosnak. Csak az emberek medencéjében fürödnek nagy ritkán. Szemetelnek az erdőben. Nincs semmilyen érdekképviseleti szervük. Idiótáknak és zakkantaknak nevezik az erdei „fókákat”. Fényes nappal is mászkálnak a városban, egyesek ott is laknak életvitelszerűen. „Szabad erdő, szabad levegő” cikkben Faragatlan Farokráncigáló erdei polgár „fóka” szorgalmazza a kerítések lebontását kivéve a kutyás telkeken. „Tyúkudvar turizmus” cikkében Gyorsnyúzó Marcang újságíró ismertette elméletét miszerint lehetséges, hogy turista „fókák” rendszeresen látogassanak tyúkudvarokat. „Természetvédelem és értékeink” cikkében Nagyfogú Ordas újságíró és politikai elemző az olvasok figyelmébe ajánlotta azt a lehetőséget miszerint a természetvédelmi körzetet kibővíthető lenne a tyúkudvarral. Így az erdő részévé válhatna. Mély megbotránkoztatást és közfelháborodást keltett mindenkiben mikor a politikailag extrémista Vulpus Véd és Dacszövetkezet kijelentette propaganda szócsövükön az úgynevezett „Erdei Rókák Hírlapjában”, hogy ők nem erdei fókák. Ráadásul megkérdőjelezte több cikkben etimológiai és biológiai nézőpontból a rókák fóka eredetét és azonosságát. A Szabad Szabadkerekerdő Alapítványnak azonnal elhatárolódott és nemtetszését fejezte ki. Dr. Mörder von Schakal az Aranysakál Egylet főigazgatója és a Prémszabadság érdemes újságírója azonnali váltsággyűlést kezdeményezett az Érdekvédelmi Fóka Szervezetben mint annak tiszteletbeli tagja. Állítása szerint egy megosztja az erdei „fóka” közösséget, ami befolyással lehet a szárnyasok támogatására és befogadásosára. Erdei nagy-, közepes és kis ragozok felháborodva szaladgáltak összevissza fel és le, egymáshoz, a szakszervezetekhez, a szomszédhoz, a szomszédos erdőbe, a szomszédos bokrosokba, fel a fákra le az üregekbe. Mindenhova és egyben sehova se! Meg történt, hogy sajnálatosan egy – meg nem nevezett – felzaklatott és sokkos állapotban lévő menyét nekirohant egy fának és könnyebb sérüléseket szenvedett el. Azóta a közveszélyes fát eltávolították! Az erdei vidrákat nem érdekelte a felhajtás, közömbösen lubickoltak. Az Érdekvédelmi Ordas Szervezet kijelentette, hogy ők is „fókák” az-az kettős fóka-farkas identitásúak és szervezetileg egyesültek az Érdekvédelmi Fóka Szervezettel létrehozva az Ordasfóka Érdekvédelmi Osztályt. Szabad Szabadkerekerdő Alapítvány elismerően és helyeslően nyilatkozott erről az eseményről. Aznap az erdő újságolvasó mosómedvék röhögésétől volt hangos. Bizony! Bizony! Zajlik az élet nap nap után ebben a mesés, elvarázsolt erdőben. Miközben őrző-védő kopónk már az őszi vadászatán gondolkodik. Különleges engedélyű vadászatán. A „Prémszabadság” mellet a minap megjelent „Szabadkerekerdő Szabad Hangja” hírújság harsányan és örömittasan hirdette ki, hogy az erdei Érdekvédelmi Fóka Szervezet bejelentését miszerint megalapítják a „Erdei Fókák és Ordasfókák Tyúkokért Alapítvány” létrejöttét, amivel szociálisan támogatják és jogsegélyt nyújtanak minden szárnyas menedékkérőnek, aki az erdőbe menekül a kerítés lyukain, más néven a „szabadság kapuin” keresztül. „Szabadság! Függetlenség! Egyenlőség!„ - Vonyították a farkasok. – „Kuss legyen!” Mondta hangosan az olvasni próbáló erdei medve! Brum-brum! Hogy a nemrégiben csaknem kárvallott kisgazda tulajdonos azon bosszankodott-e félálmában, hogy vajon kutyája a holdat ugatja, vagy végre kinyílt-e a szeme és tudomásul vette, hogy hűséges házőrzője ismét elzavart egy „baromfiudvar színesítő” privatizátort, nem tudni. Talán hamarosan kiderül. Reméljük, fölébred és felismeri a baromfiudvar helyzetét! Reméljük! Mindenesetre ez nem a kopón múlik. Ő megtesz, ami még meg tud tenni. --- !Vulpes pilum mutat, non mores! ---