Kubizuka: a levágott fejek sírja

A középkorban és a kora újkori Japánban a lefejezés gyakori kivégzési módszer volt a bűnözők és a legyőzött ellenséges harcosok számára. A feudális időszakban, különösen a Tokugava sógunátus (1603–1868) alatt, a lefejezés számos súlyos bűncselekmény standard kivégzési módszerévé vált.

A lefejezés a csatatéren is gyakori volt. Japán hosszú polgárháborús korszakában, különösen a Szengoku-korszakban, a harcosok rutinszerűen fejét vették a legyőzött ellenségek, és bemutatták a győztes úrnak. A bűnözők vagy lázadó harcosok fejét nyilvánosan kiállították figyelmeztetésként és elrettentésként mások számára. A lefejezés után gyakran eltemették a levágott fejeket, és egy szentélyt hoztak létre a helyén, hogy a lélek nyugalomra leljen. A japán vallási hagyományokban, különösen a buddhizmus és a sintó által befolyásolt hagyományokban, az erőszakos halálesetek nyugtalan szellemeket ( onrjó ) hozhattak létre. Úgy tartották, hogy a fejek eltemetése és az emlékező szertartások elvégzése segít megnyugtatni őket. Ezeket a szentélyeket kubizukának nevezik.

Az egyik leghíresebb kubizuka a Taira no Masakado kubizuka, amely Tokióban, Otemacsiban található. Taira no Masakado egy 10. századi harcos volt, aki a korai japán történelem egyik leghíresebb felkelését vezette. Bár vereséget szenvedett és meghalt, később legendás, sőt félig mitikus alakká vált, akit több mint ezer éven át rettegtek és tiszteltek.

Masakado a hatalmas Taira klán tagja volt, és Kelet-Japán Kantō régiójában élt. Az 930-as években a rokonokkal folytatott föld- és hatalomviták fegyveres konfliktussá fajultak. Ami helyi viszályként kezdődött, nyílt lázadássá fajult a kiotói császári kormány ellen. 939-ben Masakado több tartományi kormányzati hivatalt is elfoglalt, és állítólag Kelet-Japán uralkodójává kiáltotta ki magát. Válaszul a kiotói udvar seregeket küldött ellene. 940-ben Masakado vereséget szenvedett a kodzsimai csatában és meghalt. A fejét levágták és Kiotóba küldték, ahol nyilvánosan kiállították a kormány győzelmének bizonyítékaként. Egy híres legenda szerint Masakado levágott feje nem akart elporladni. Mereven bámulta a bámészkodókat, és a testéért kiáltott. Hónapokig kiállított fej állítólag átrepült az éjszakai égbolton Kiotóból Kelet-Japánba, mielőtt végül a mai Tokió területén nyugalomra lelt volna. A rémült falusiak gondosan megtisztították és eltemették a fejet, majd emlékművet állítottak, hogy lecsillapítsák a harcos haragját. Azóta, valahányszor katasztrófa sújtotta a Kanto régiót, azt Masakado bosszúálló szellemének tulajdonították.

Az 1900-as évek elején, miután a nagy kantói földrengés elpusztította Tokió nagy részét, a Pénzügyminisztérium úgy döntött, hogy új központot épít a helyszínen, és lerombolta a területet. Két éven belül tizennégy ember halt meg, akik az ideiglenes irodaépületben dolgoztak a helyszínen. Sokan kezdték azt hinni, hogy a haláleseteket Masakado dühös lelke okozta, akit az emlékműve lerombolása miatt dühített. 1928-ban az új épületet lebontották, és a kubizukát helyreállították. De a balszerencse továbbra is sújtotta az átkozott minisztériumot. 1940-ben villám csapott a Pénzügyminisztérium és a Hírközlési Minisztérium épületébe. Kilenc épület porig égett. A minisztérium végül Kasumigasekibe költözött, és a sírhelyet helyreállították. Végül az 1970-es években Kubizaka a tokiói önkormányzat tulajdonába került. Maga az emlékmű egy kőlámpásból áll, amelyet egy sírkő mögé rejtenek, és kőbékák őrzik.

(Egy másik jól ismert példa a kiotói Mimizuka („Fül-halom”). Bár technikailag nem kubizuka, szorosan kapcsolódik hozzá. A koreai japán invázió (1592–1598) során a japán csapatok orrokat és füleket gyűjtöttek a megölt ellenségektől, mivel a teljes fejek Japánba való visszaszállítása nem volt praktikus. Ezeket a maradványokat egy nagy halomba temették el, amely ma is áll. De ez már egy új történet, új poszt.)