Kísérlet, ami túl messzire ment: Így neveltek együtt egy csimpánzt és egy gyereket

A "csimpánzfiú" kísérlet – 1931A floridai Duke Egyetem pszichológusa, Winthrop Kellogg azt vizsgálta, hogy mennyi a természet és mennyi a nevelés szerepe az emberré válásban. Vagyis: ha egy csimpánzt emberként nevelnek, képes lesz-e „emberként” viselkedni? Az ötlet meredek volt, de akkoriban az etikai határokat még jóval lazábban kezelték. A házaspár örökbe fogadott egy 7 hónapos nőstény csimpánzt, akit Gua-nak neveztek el, és saját, 10 hónapos kisfiukkal, Donalddal együtt nevelték, teljesen azonos körülmények között. Ugyanazt ették, ugyanazokat a játékokat kapták, együtt aludtak, fürödtek, figyelték a reakcióikat – mintha testvérek lettek volna. Mi történt? Gua valóban gyorsan tanult:felismerte utasításokat, jeleket, megtanulta kinyitni ajtókat, sőt, néha ügyesebb volt a kisfiúnál is. Viszont Donald viselkedésére elkezdett visszahatni a csimpánz jelenléte. Nemcsak utánozta Gua hangjait, hanem lassabban kezdett beszélni, sőt csimpánzokra jellemző viselkedésformákat vett át. {attachment id=1323340} A vége – és amiért hátborzongató. A kísérletet 9 hónap után megszakították, mert a szülők észrevették, hogy Donald fejlődése visszaesik. Félő volt, hogy a gyerek nyelvi és szociális fejlődése tartósan károsodik. Gua-t visszaküldték az állatkertbe, ahol sajnos alig egy év múlva elpusztult. Donald felnőttként pszichológus lett, de később, tragikus módon, öngyilkos lett 43 évesen. Miért beszélnek erről ma is?Ez az eset a "természet vs. nevelés" vitájának egyik leghírhedtebb epizódja. Ma már egy ilyen kísérletet semmilyen etikai bizottság nem engedélyezne, de akkoriban ez egy úttörő kutatásnak számított – tragikus mellékhatásokkal.