Első Világháború színesben
A színes fotózás megjelenésekor, technikai újdonság korában roppant költségesnek számított a fekete-fehérhez képest, s ez kellőképpen be is határolta a polgári fotográfusok körét. A valódi színes képet adó eljárások közvetlen módja az volt, hogy fényérzékeny vegyületekre eső színes fénysugarakkal állítsák elő a természetes színű képet. A közvetlen színes fényképezés pedig valódi színekkel történt. Veress Ferenc kolozsvári fotográfus ilyen irányú törekvése nem vezetett sikerre, mert az 1889-es párizsi világkiállításon bemutatott eljárásához nem kapott érdemi támogatást a magyar kormánytól az előállításhoz szükséges drága vegyszerekre (ezüst-, uránium-, stroncium-, kálium- és ólom nitrát, kadmium-, kalcium-, ón- és lítium klorid). Igazán népszerűvé valójában végül csak a Lumiére-testvérek színes diapozitívja, az autókróm vált. A természetes színű és a kor fényképezőgépeinek negatív méretéhez (9x12 cm-től 18x24 cm-ig) igazodó üveg diapozitív, színezett burgonyakeményítő-szemcsékből és szénporból összeállított színszűrő rétegből állt. A Lumiére-testvérek színes fényképezést ismertető gyakorlati füzeteit magyar nyelven is megjelentették 1911-12-ben. Az autókróm eljárás azonban drága és lassú volt, így a hétköznapi használatban nem igazán alkalmazták. Amikor aztán 1914-ben kitört az első világháború, a francia hadsereg fotósai katonákat és hadszíntereket örökítettek meg, és egyes képeket már az új eljárással készítették el. A színes fotózást művelő katonák lehettek valamely haditudósító század tagjai, hiszen ők el voltak látva a szükséges alapanyagokkal, bár takarékossági okokból jobbára ezek is csak fekete-fehérben jelenhettek meg. A színes fényképezés aztán csak a huszadik század derekán vált tömegessé. Elsőként a harmincas években jelentek meg a kisfilmes Agfa és Kodak fordítós filmek, így a színes negatívfilm és a róla készíthető színes papírkép az elmúlt fél évszázadban uralták el a piacot. Forrás: http://mult-kor.hu
1 / 39
💬6 Comments
Jelentkezz be a hozzászóláshoz
Bejelentkezés