Crotoni Miló tragikus vége

Crotóni Miló az ókori görög világ legerősebb embere volt, legalábbis ezt mondják a legendák. Hatszoros olimpiai bajnok, katonai hős és életnagyságú hírességként számtalan legenda tárgyává vált. Rendkívüli erődemonstrációi ellenére Milóra ma is ugyanúgy emlékeznek halálának bizarr módja miatt, mint győzelmei miatt. Az ókori írók szerint az a férfi, aki egy bikát tudott a vállán cipelni, puszta kézzel próbált kettéhasítani egy fát, és akkor halt meg, amikor megpróbálta azt kettéhasítani. Miló Crotonban, egy virágzó görög gyarmatban született Dél-Itáliában. Történelmi létezését az ókori szerzők jól bizonyítják, és atlétikai eredményei már az ókorban híresek voltak. A Kr. u. második századi utazó, Pauszaniasz kijelenti, hogy Miló hat olimpiai birkózótornát nyert, egyet fiúként és ötöt felnőttként. Feljegyzi a püthiai játékokon elért győzelmeket is, és megjegyzi, hogy Miló sikertelenül próbált megszerezni hetedik olimpiai címét, de a fiatalabb birkózó, Timaszitheusz meghiúsította ezt. Hírneve túlmutatott a sportpályán. Diodorus Siculus történész feljegyezte, hogy Miló Kr. e. 511 körül harcolt a Croton és Sybaris közötti háborúban. Diodorus szerint a crotoni sereget Héraklész öltözetében vezette, oroszlánbőrt viselt és botot tartott a kezében. A kép tökéletesen illett hírnevéhez, miszerint szinte emberfeletti erejű férfival rendelkezett. Miló erejéről szóló történetek keringtek az egész görög világban. A leghíresebb történet arról szól, hogyan edzett úgy, hogy minden nap egy újszülött borjút cipelt a vállán. Ahogy az állat nagyobb lett, Miló ereje is ennek megfelelően nőtt. Mire a borjú kifejlett bikává vált, állítólag képes volt körbevinni egy stadionban, mielőtt levágta és megette volna. Más legendák szerint olyan erősen tudott egy gránátalmát tartani, hogy senki sem tudta elvenni tőle, anélkül, hogy összetörte volna. Állítólag egy beolajozott korongra állt, és ellenállt minden lökési kísérletnek. Egy másik történet szerint egy kötelet kötött a homloka köré, és egyszerűen azzal pattant el, hogy megduzzadtak a feje erei. Milo halhatatlanságát azonban a halálának története biztosította. A legkorábbi fennmaradt részletes beszámoló Pauszaniasztól származik, aki közel hétszáz évvel Milo élete után írt. Elbeszélése szerint Milo a vidéken utazott, amikor találkozott egy falusival, aki kalapáccsal és ékekkel küzdött egy fatönk hasításáért. Milo, aki meg akarta mutatni az erejét, megkérdezte a férfit, hogy megpróbálhatná-e puszta kézzel hasítani a fát. A falusi, akit megtisztelt az ajánlata, elment élelemért, amíg Milo dolgozott. Milo azonnal megpróbálta széthúzni a tönköt azáltal, hogy az ujjait bedugta abba a repedésbe, ahová a falusi az ékeket verte, de ahogy kihúzta a tönköt, az ékek kiestek és beszorították az ujjait. Tehetetlenül és menekülni képtelenül Milo a „fába szorulva” raboskodott, amíg farkasok (vagy oroszlánok) rá nem rontottak és meg nem ölték. Miló halálának történetét az ókorban széles körben felidézték, mint a túlzott önbizalom veszélyeinek példáját. Még ma is, több mint 2500 évvel később, crotóni Miló a történelem és a mítoszok lenyűgöző keveréke. Sportteljesítményei elég valóságosak voltak ahhoz, hogy maradandó helyet szerezzenek neki a görög történelemben. Mégis a fába zárt és farkasok által felfalt hatalmas birkózó története biztosította tartós hírnevét.