Atomvonat

1989 áprilisától 1991 áprilisáig a Molodets harci vasúti komplexumok négy rakétaezredét telepítették (161. , 174. , 223. és 721. rakétaezred), amelyek mindegyike három, RT-23UTTH (Mologyec, NATO-kódja: SS–24 Scalpel) interkontinentális ballisztikus rakétákkal ellátott indítóberendezéssel volt felfegyverezve. A Szovjetunió és az USA között aláírt 1991-es START-1 szerződés értelmében a BZHRK-k a bázisaik elhagyása nélkül kezdhettek harci szolgálatot ellátni, megtiltották nekik, hogy a közvasutak útvonalain menjenek, ami lényegében véget vetett a további lehetőségek kiaknázásának és a fenyegetésnek. 2000-ben az 52. rakétahadosztályt a BZHRK hadosztályok közül a legjobbnak ismerték el, és megkapta a Stratégiai Rakéta Erők Főparancsnokságának kihívás zászlóját. Ennek ellenére 2002-ben részben a SALT-szerződések értelmében, részben mert az azokon rendszeresített rakéták fejlesztője a Szovjetunió szétesése után függetlenedő Ukrajnában maradt, a hadosztály összes ezredének kivonását megkezdték a harci szolgálat alól, és a hadosztályt feloszlatták. Az egykori hadosztályparancsnokság bunkerében rendezett múzeumban található egy meglehetősen részletes modell a BZHRK felépítéséről, amelyet kívülről hűtővonatnak álcáztak. A BZHRK vonatokhoz saját speciális módosított M62 dízelmozdonyok készültek DM62 gyári jelzéssel, amelyeket 1982 óta gyártottak a luganszki Voroshilovgrad dízelmozdonygyárban, és 1994-ig 154db ilyen mozdonyt építettek. Azért volt szükség ennyi mozdonyra, habár a Stratégiai Rakétaerők mindössze 12 BZHRK-val rendelkeztek, mert ezeknek a mozdonyoknak az élettartama a rakétaerőkben mindössze 3 év volt a fokozott biztonság miatt, és mindegyik vonatban kettő-négy darab volt üzemben egyszerre. Ez tette lehetővé, hogy a vonat naponta 1500 km-t is megtegyen, és szükség esetén három független hadosztályra osztható legyen. A speciális dízelmozdonyok mind külső megjelenésükben - négyzettömbös ütközőlámpák, állítható nyomtávtisztító és speciális forgóvázak -, mind rendszereikben különböztek a hagyományos M62-esektől. A mozdonyokban rejlő számos egységből álló elektromos rendszer eltért, amely lehetővé tette a mozdonyok variálható elhelyezését a vonat különböző részein, és a parancsnoki kocsiból való irányításukat is. Ezen kívül minden mozdony radioaktív por és egyéb mérgező anyagok elleni szűrő-szellőztető rendszerrel volt felszerelve, valamint a személyzetnek ehhez kapcsolódó gázálarcok álltak rendelkezésre. Az mozdony összes alkatrészét megerősítették. Miután a mozdony katonai élettartama lejárt, átkerült a Vasúti Minisztérium közvasútjaihoz, ahol a katonai átalakítás berendezéseinek eltávolítása, valamint a dízelmozdonyok fékrendszerének és dízelgenerátorainak cseréje után személyszállításra használták őket. A mozdonyt egyébként csak különleges vezetési jogot kapott tisztek és katonák irányíthatták, akiket időszakonként a rakétavonattal azonos útvonalon közlekedő polgári vonatokra küldtek gyakorolni. A parancsnoki kocsihoz kapcsoló részben van egy helység a személyzet többi tagjának számára is, ami nem különbözik a szokásostól. A falon egy zászló lóg, amelyet egykor a BZHRK hadosztály legjobb parancsnoki posztjának ítéltek oda. A harci állásokra felszerelt székekre biztonsági öveket szereltek fel. A parancsnoki kocsiban található az a bizonyos „piros gomb”, amiből valójában kettő van. A pult két oldalán helyezték el az interkontinentális ballisztikus rakéta indításához szükséges kezelő szerveket. Olyan távolságra vannak egymástól, hogy egy ember ne tudja egyedül elindítani a rakétát. Ezenkívül az indítást speciális indítókulcsok egyidejű elforgatásával hajtották végre, amelyek először bekapcsolták az indítókört, és csak ezt követően az indítógombok egyidejű megnyomásával lőhették ki a rakétákat. Minden ezred három percet kapott a Stratégiai Rakéta Erők Központi Vezetési Központja parancsának átvételétől a rakéta kilövéséig. Van a vonaton egy pihenőszoba is, ahol a személyzet teázhat és tévét nézhet. Ui. : 2014-ben újra előkerült az atomvonat kérdése és megkezdték a fejlesztéseket. 2017-re tervezték az új szerlevény rendszerbe állását. Az orosz nukleáris csapásmérő erők újabb eszköze, a Barguzin atomvonat lett. A Barguzinnal az orosz haderő a régi szovjet hagyományt támasztotta fel, a már leszerelt 12 atomvonatról indítható interkontinentális rakéták helyett. Az interkontinentális ballisztikus rakéták hordozására és kilövésére képes Barguzin fejlesztése az orosz Stratégiai Rakéta Haderő fennhatósága alá tartozott, elsősorban továbbra is a már bevált Mologyec rakétákhoz tervezték. A tervezés során aztán bővült a bevethető eszközök listája, alkalmasnak tartották az RT-sorozat több rakétatípusának kilövésére is - egy-egy ilyen 55 tonnás szerkezet egyszerre négy nukleáris robbanófejet is képes hordozni. Eredetileg öt vasúti rakétaezredet akartak felállítani, a szerelvények hat ballisztikus rakétát lettek volna képesek magukkal vinni és a megfelelő helyen kilőni. A Barguzin legfőbb erénye azonban mégis az álcázása volt: amíg a korábbi ilyen szerelvényekhez három mozdony kellett, a Barguzinhoz elég volt egy, ráadásul a vonatot úgy építették fel, hogy a kémműholdak nem tudták volna megkülönböztetni egy hagyományos tehervonattól. Az elkövetkező időkben nem volt sok hír a Barguzinról, ám 2023-ban, az ukrán háború miatt újra felreppentek a hírek az atomvonat modernizálásáról. ..