A festmény öregszik helyetted, de a lelki mocsok nem hazudik

Dorian Gray (2009) Amikor a szépség rohadni kezd belülről. Megmondom a frankót: nekem nagyon tetszett. Nemcsak mint film mint gondolat. Mint tükör, de nem az a simogató fajta, amiben kisimított hajjal mosolyogsz vissza magadra, hanem az, amiben meglátod: mennyire el lehet veszni a saját vágyainkban. Ez a film nem mindenkinek való!!! Nem azért, mert sok benne a vér meg a bűn, hanem mert letol a lelked aljára. Szépen, csendben. Eléd rakja a kérdést: mi lenne, ha nem látszana rajtad a bűnöd? Ha a tested örökké fiatal maradna, de a lelked öregedne, torzulna, pusztulna? Mennyi idő alatt tagadnád le saját magad előtt is, hogy valójában ki lettél? :) Ben Barnes játéka zseniális, egyszerűen imádom!! Az arcán mosoly, a szemében üresség. És ez fáj. Mert a legveszélyesebb ember az, aki önmagának sem vallja be, hogy már rég elveszett. Aki csak megy előre, csillogva, miközben belül már csak hamu van. {attachment id=1323523} ********** Nem, ez nem romantikus esti filmecske. Ez egy lassú mérgezés és mégis, pont ezért imádtam. Mert emlékeztetett rá, hogy a szépség nem érdem. És, hogy minden tett lenyomatot hagy, ha nem a bőrön, hát legbelül. Ha van gyomrod az igazsághoz hajrá!! ;) De készülj: a tükör nem mindig csak az arcodat mutatja. Néha a lelket is. És az sokkal keményebb terep!!! Bocsi, ha szókimondó voltam. Aki bírja, nézze meg! :-) {attachment id=1323524}