Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.

19 hozzászólás

  • AsconaB augusztus 4. 12:25

    1
    #14 Ez rettentő sok egy életre. Nem fáradt még bele vajon... Nekem már ez a 30 év is sok volt küszködés, szenvedés magam ellen harcolás. Pedig mi volt ez még semmi :(
  • _V_ #1 augusztus 4. 12:33

    2
    @AsconaB: Van kedved mesélni ?
  • _V_ #1 augusztus 4. 12:34

    3
    @AsconaB: Beszélgetni. Privátban ?
  • AsconaB #2 augusztus 4. 14:58

    4
    @Árpi: Nincs. Már ahhoz is fáradt vagyok. Isten megbocsát, de én magamnak nem fogok.
  • _V_ #4 augusztus 4. 15:37

    5
    @AsconaB: Sajnálom. Kíváncsi lennék a történetedre. :( Meg hátha tudnék valami szemlélettel segíteni. :(
  • paraszt75 #1 augusztus 4. 17:03

    6
    @AsconaB: Én nem találom soknak. Az ember is másképp állna rettentő sok dologhoz, ha nem tudná hogy pár évtized az élet..
  • AsconaB #5 augusztus 4. 18:21

    7
    @Árpi: Az nem sok azokhoz képest akik sokkal többet kaptak az élettől vagyis figyelemre sem méltó.
  • AsconaB #6 augusztus 4. 18:22

    8
    @paraszt75: Igen ez is nyomasztó tud lenni az a pár évtized. Így még nagyobb a nyomás.
  • [ törölt felhasználó ] #7 augusztus 4. 18:28

    9
    @AsconaB: Ez nem így működik. Egy élet sem ugyanolyan, nem lehet összehasonlítani, és ha baj van, akkor jól jön a segítség, még ha az csak hallgatóság formájában is van jelen. Sajnos a férfiaknak nehezebb megnyílnia, ezt már észrevettem és ez nem is vezet jóra. :/
  • AsconaB #9 augusztus 4. 20:09

    10
    @_V_: Megtudok én nyílni ha akarok, legutóbb is megnyíltam és jó kis sebzés jött a kapcsolatból. Aminek már több mint 2 éve. Akkor még nem fájt ennyire, de mostanra egyre rosszabb. Szóval a rákocska(csillagjegy) most még több páncélt növeszt magára és aztán megint egy keveset biztos ami biztos...
  • [ törölt felhasználó ] #10 augusztus 4. 22:35

    11
    @AsconaB: Sajnálom, pedig én tényleg segíteni szeretnék. Nem bántok meg senkit. :(
  • AsconaB #11 augusztus 5. 09:19

    12
    @_V_: Nem is feltételezném, hogy bárkit is megakarnál bántani. Amúgy már ez is sima önzőség másra vetíteni az embernek a gondjait mintha nem lenne mindenkinek... Nem tudom talán beszélgethetnénk, majd esetleg.
  • [ törölt felhasználó ] #12 augusztus 5. 09:41

    13
    @AsconaB: Én nem így látom. A pszichológusok, vagyis a terapeuták sem mártírok. És fontos, hogy beszéljünk a gondjainkról. Azt nyilván a hallgatóságnak kell tudnia, hogy ne vegye magára más terhét és így próbáljon meg segíteni. Én nem tudom miért, de mindig megpróbálok segíteni lelkileg, ha valakinek szüksége van rá. Rajtam is segítettek. :) Ja és Árpi vagyok, de gondolom erre már rájöttél. :)
  • [ törölt felhasználó ] augusztus 5. 09:42

    14
    Szóltam Cadnek is erről a fiókról, mert kértem, hogy írja át a nevem erre egy ideje, de nem tette és már nem akartam tovább várni. :( Ezt csak azért mondom, hogyha esetleg valaki rosszindulatúskodna, hogy "brühühü, dupla regelt".
  • Távoli ködbe merengő izé #4 augusztus 6. 22:09

    15
    @AsconaB: Bármi is a baj, gondolj arra, hogy 15 év múlva a saját lábadat levágnád, azért, hogy visszakerülj a jelen pillanatba. A most most van, a múlt, az múlt, romantikával fogsz visszagondolni, hogy b_szki de jó lenne megint ott lenni és ezt olvasni, mert akkor bezzeg még milyen fiatal voltam és enyém lehetett volna a Világ... de nem értékeltem sajnos...
  • AsconaB #15 augusztus 6. 23:02

    16
    @Távoli ködbe merengő izé: Ez így van mindig akkor értékelnék amink volt mikor már nincs. Mikor mondják, hogy örülj most még suliba jársz, azt megy a nyekergés ott és akkor még csak nem is sejtik mi lesz később... de addigra mindegy lesz. Értem, hogy átvitt értelemben mondod, de nekem nem kellene a Világ, elég lenne egy kis darabkája csak nyugalmam lenne.
  • Távoli ködbe merengő izé #16 augusztus 6. 23:11

    17
    @AsconaB: Soha nem szabad feladni, higgyj nekem idegennek. Elég sok dolgot átéltem életemben és rengetegszer azt gondoltam, na innen már nincs tovább, most meg utólag csak röhögök ezeken a pillanatokon. Az ember olyan, hogy kell 3-4 hónap és idegileg túléli még az atomvillanást is, azután elkezd gondolkodni, hogy hogyan tovább. A legjobb ha van lehetőség utazásra, akkor még ennyi idő sem kell.. Az idő valahogy képes megoldani lehetetlen problémákat is.
    Szóval, Te tudod, nehéz, súlyos döntések után is mindig van élet...
  • _V_ #17 augusztus 7. 08:53

    18
    @Távoli ködbe merengő izé: Ebből nem fogok jól kijönni, de szerintem van az a pont. Ez a pont viszont olyan mélyen és távol van, hogy csak tényleg nagyon kevés szerencsétlen esik le oda, hogy úgy mondjam. Amíg nincs az embernek egy súlyos Betegsége, ami minden pillanatában szörnyű fájdalommal kínozza, addig örülhet és megkell próbálnia küzdeni a boldogabb életért. Van egy ismerősöm, aki 3x próbált meg öngyilkos lenni, mert krónikus fejfájása van, ami azt jelenti, hogy nem segít rajta semmi, csak egy ici-picit javul, ha lélegeztetőgépen van. Életképtelenné tette. Már hallucinált is sokszor a fájdalomtól meg az ebből fakadó alvásmegvonásból. Komolyan mondom, én megértettem, hogy miért akarja elengdni az életét. Szerintem elképzelni sem tudjuk, hogy milyen lehet, ha egy 10-es skálán 11-es erőséggű fejfájás kínoz valakit a nap 24 órájában.

    Szóval értékeljük, amink van ! :)
  • _V_ augusztus 7. 08:55

    19
    Persze ez nem azt jelenti, hogy nekünk nem lehet rossz, hiszen mindenkinek a saját baja fáj, de épp az a lényeg, hogy ne merüljünk el vele a saját elménkben, hanem maradjunk a valóságban és küzdjünk. :) Megéri.
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!