
Ez volt a hajó első jelentősebb útja megépítése óta. Az Atlanti-óceánon át vezető út több, mint 2 hónapig tartott. Buenos Airest 1914. október 26-án hagyták el, ekkor a Déli-Georgia-szigeteken lévő Grytviken bálnavadász település volt az úticél, ezt kívánták kiindulópontként használni Weddell-tenger és Antarktisz felé. November 5-én érkeztek meg a szigetre és december 5-én hajóztak ki Antarktisz felé.
Két nappal később a hajó jégtorlaszok közé került, amik megnehezítették az előrehaladását. Heteken keresztül hajóztak a jégmezőn át, kevesebb, mint napi 30 mérföldes sebességgel. 1915. január 15-re 200 mérföldnyi távolságban voltak a Vahsel-öböltől, ami az Antarktisz felé tartó útjuk végpontja lett volna. A következő napokban olyan erős jégzajlás közé keveredett a hajó, hogy folyamatos előrehaladás helyett előre-hátra mozgással tudtak csak haladni.
Január 18-án egy szélvihar segített a jégtorlasz felszámolásában és a hajó tovább tudott haladni, de néhány órával később újabb jégtorlaszok keletkeztek, amik különböztek az előzőektől. Újabb szélvihar támadt, mely 6 napon keresztül dühöngött, és a teljes jégmezőt összetömörítve nyomta a szárazföld felé. Az Endurance befagyott a jégbe. A személyzet nem tudott mást tenni, mint várni egy ellentétes irányú szélre, ami reményeik szerint széttörte volna a jégmezőt. Ez nem történt meg, a hajó hónapokra ottragadt a Weddell-tengeren. Amikor a jégtáblák elkezdtek összetöredezni, a hajó nem bírta a nyomást, és 1915. október 27-én összetört, a személyzetnek el kellett hagynia. Ekkor a déli szélesség 69° 05', és a nyugati hosszúság 51° 30' fokán álltak.[2] Majdnem egy hónappal később, november 21-én reggel a hajó teljesen elsüllyedt. A legénység tagjai 1916 augusztus 30-án menekültek meg hosszú megpróbáltatások során.
Henti82 2015. október 14. 00:06
11