A lábelkötés egy számunkra teljesen felfoghatatlan szokás volt Kínában körülbelül ezer évig. Fiatal lányoknak, általában 6 éves korukban, erősen bekötötték a lábfejüket, úgy hogy az ne nőhessen tovább. Körülbelül egy éven belül a lábfej eltört és deformálódott. A nő lábfeje nem nőhetett 10-15 centinél hosszabbra, és kicsi maradt felnőttkorára is. Ugyanakkor nagyobb veszély volt, hogy fertőzés vagy paralízis keletkezzen. A lábelkötés először Észak-Kínában terjedt el, a gazdagok között.Egy gazdag nőnek nem kellett dolgoznia a termőföldeken, így elkötötték a lábát és előidézték hogy nem is bírt dolgozni. A megkötött láb ezért a gazdagságot jelentette. A szokás lassan elterjedt az összes társadalmi szinten, kivéve a legszegényebbek között, ahol szükséges volt, hogy a nők is dolgozzanak a megélhetésért. A 10. században jött divatba, és kb. mostanra halt ki az utolsó generáció, aki élete végéig törpelábakon tipegett...
És megint egy jó poszt! Barbarfiver, te miket tudsz!
Minél kisebb volt egy nő lába, annál jobban tetszett a férfiaknak, és ezzel elő tudták idézni a tipegő járást (mint a japcsiknál) ami ugyancsak bejövős volt a férfiaknak.
Képzeljétek el mikor majd 100 év múlva a mi hulláinkat ássák ki és rakják múzeumba és találgatják h az emberek 100 évvel ezelőtt miért állt a testük 80%a botoxból meg szilikonból hogy átbasszuk majd a biológusokat
barbarfiver 2013. szeptember 19. 20:51
111