Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.

77 éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek következtében a 250 ezer fős 2. magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy estek fogságba.A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A németek igényeit hosszas alkudozás után sikerült leszorítani, de azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászati vonatkozásban a németeknek rendelték alá, felfegyverzésüket illetően pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből. 1942 tavaszán mintegy 200 ezer katonát küldtek ki a Don-kanyarba, de már az év novemberében döntöttek arról, hogy kiszállítanak egy 45-50 ezres kontingenst (benne 20 ezer munkaszolgálatost) a magyar katonák egy részének leváltására. Ez azonban éppen az 1943. január 12-i szovjet támadás időpontjával esett egybe, így azok sem jöhettek haza, akiket leváltottak volna, emiatt mintegy 250 ezres magyar hadsereggel kell számolni.Az első magyar kontingens 1942. július 7-én érte el a Dont, ahol védekező állásokba rendeződtek a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométeres szakaszon. A 2. hadseregben magas volt a tartalékosok aránya, a létszám 20 százalékát nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A fegyverzet és felszerelés (a németekéhez képest) hiányos és korszerűtlen volt. A nyár folyamán a folyó nyugati partján megmaradt szovjet hídfők felszámolására tett sikertelen kísérletek során mintegy 26-27 ezer magyar katona vesztette életét. A tisztikar 20 százaléka, a legénység 15 százaléka és a munkaszolgálatosok 6 százaléka esett el, halt meg, került hadifogságba vagy sebesült meg október 1-jéig. Az ígért fegyverzet és felszerelés a tél beálltával sem érkezett meg a németektől, akik 1942 novemberében a sztálingrádi csata miatt elkezdték csapataik kivonását a doni térségből.A szovjet Vörös Hadsereg 1943. január 12-én, –30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat és 8-12 kilométer mélyen hatoltak előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törték át a védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal ezen részén állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta. Jány Gusztáv vezérezredes ragaszkodott a parancshoz, jóllehet ha már január 15-én elrendeli a visszavonulást, a hadsereg egy részét talán megmenthette volna. A magyar katonáknak a szovjet és a német katonákhoz képest hiányos felszerelésben (amely az akkor itthon rendelkezésre álló legjobb volt), többszörös túlerővel szemben, fagyban, embertelen körülmények között kellett tartaniuk magukat.Január 16-ára a három részre szakított 2. magyar hadsereg arcvonala felbomlott. Jány január 17-én hajnalban rendelte el az alakulatok visszavonását, de az elvágott, német 2. hadsereg alárendeltségébe került III. hadtest tovább harcolt. Ezt a hadtestet február 1-jén – miután sem ellátmánya, sem fegyverzete nem maradt – a később szovjet hadifogságba esett parancsnok, Stomm Marcell feloszlatta, s pár ezer katona kijutott a szovjet gyűrűből. A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg zöme 1943. január 24-én „vált ki az arcvonalból”, a III. hadtest azonban csak február 2–4. között tudott kitörni a szovjet gyűrűből. Jányt a jórészt fegyvertelen katonák látványa késztette hírhedt január 24-i hadparancsának megfogalmazására: „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét, mert kevés – esküjéhez és kötelességéhez hű – ember kivételével nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott. ” A katonákat gyávasággal vádolta és a „rend helyreállítása” érdekében a helyszíni felkoncolást is engedélyezte. A megalázó és igazságtalan parancs akkora felháborodást keltett, hogy sok helyen ki sem hirdették, maga Jány április 4-én nyilvánította semmisnek és helyettesítette újjal.A hadsereg életben maradt katonáit március 5-én hátravonták a Dnyeper folyó nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott. Jányt, aki az utolsó vonattal távozott, Horthy Miklós kormányzó 1943. augusztus 5-én felmentette parancsnoki tisztéből. A tábornokot a Népbíróság 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélte, majd november 26-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette Jányt a háborús bűntett miatt ellene emelt vád alól.A 2. magyar hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma mintegy 125-130 ezer (pontosabb becslés szerint 128 ezer) főre tehető. Közülük 49-50 ezren estek el, és csaknem ugyanennyien sebesültek meg, a hadifogságba esettek száma pedig 27-28 ezerre tehető. Közülük kevesen térhettek vissza, a legtöbben már a hadifogolytáborba szállításuk közben meghaltak, becslések szerint pedig mindössze 3-4 ezren élhették túl közülük a megpróbáltatásokat. Az anyagi veszteséget 70 százalékban, ezen belül a nehézfegyverzetét csaknem 100 százalékban állapították meg.

6 hozzászólás

  • VAndreasz v1.0 január 12. 15:30

    1
    Először nem értettem mért a „k.éptelenség” rovatba lett elhelyezve a poszt, de ahogy elolvastam megértettem a sajátos felfogásod. Nagyon nehéz témát választottál és belebuktál! A magyar történelem egyik legösszetettebb és legbonyolultabb történelmi eseményéről írtál így remélem megérted ha valaki más szemszögből szemléli azt. Ráadásul rengeteg legenda és magyarázat kísérlet maradt ránk az előző rendszerből amit gyakran nehéz kezelni.

    Pár megjegyzés:

    >> … felfegyverzésüket illetően pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből. << - Rengeteg anyagi támogatást nyújtott NS-Németország. A felszerelés és tartalékok terén akadtak hiányosságok. Mindenki számára nyilvánvaló hogy a többszörös ellenséges túlerő miatt következett be a vereség.

    >> … hogy kiszállítanak egy 45-50 ezres kontingenst (benne 20 ezer munkaszolgálatost) a magyar katonák egy részének leváltására. << - A politikai munkaszolgálatosok nem tudnak leváltani honvéd bakákat mivel azok nem katonák, nincs harci erejük
    .
    >> tartalékosok aránya (…) 20 százalékát nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig < moderálva > és baloldali munkaszolgálatosok adták. << A < moderálva >(ság) nem nemzetiség, hanem vallási csoport. A [szélső]baloldali munkásokat pedig biztosan nem küldtek ki mivel azok megbízhatatlanságuk miatt veszélyeztették volna környezetüket, többségük ekkorra már állami börtönökben voltak. Ez egy régi legenda a komcsi időkből.

    >> A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal ezen részén állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta. << - A tartalék harccsoport megnevezése már nem megy? Ez már kívül esik egy felületes poszt ismeretein?

    >>A katonákat gyávasággal vádolta [Jány Gusztáv vezérezredes] és a „rend helyreállítása” érdekében a helyszíni felkoncolást is engedélyezte. << - Illene az egész Jány hadsereg parancs-ot közölni (JÁNY GUSZTÁV VEZÉREZREDES 1943. JANUÁR 24-I HADPARANCSA). Illetve előtte elolvasni és értelmezni.
    K.: Jány Gusztáv 1943. január 24-i hadseregparancsa - www.bibl.u-szeged.hu

    >> A tábornokot a Népbíróság 1947 októberében << - Érthetetlen mért kell az úgynevezett „Ideiglenes Nemzeti Kormány”[értsd: kommunista szovjet-magyar bábkormány] „népbíróságát” [értsd: kommunista pártbíróság] megemlíteni. Ezek a karikaperek semmilyen nézőpontból nem állják meg a helyüket a modern jogrendszer szerint.

    >> A 2. magyar hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során << - Egyéves tevékenység? Ennyi nem folyatom. :D
  • VAndreasz v1.0 január 12. 15:41

    2

  • Jimmybátyó január 12. 19:00

    3
    Nagyapám hazajött egy hónalj lövéssel ,túlélte! 70 éves korában meghalt rákban! Isten nyugosztalja! :(
  • Útépítő január 12. 20:18

    4
    VAndreasz V1.0 -t támogatandó: a mai napig szinte csak a kommunista történetírás szerint nézik a Don kanyarnál történt tragédiát, a poszt nagy része ennek megfelelően ír. Nem feltétlen a Posztoló a hibás ebben. Aki csak erről és így hallott, tanult az ezt hiszi igazságnak.
    A mai nap a kegyeleté és az emlékezésé.
    A holnap a tanulásé. Lehet a témában találni sok, a valóságot máshogy bemutató tanulmányt, könyvet. Édesapám katonatisztként pont Kiev-Kharkov között töltött 28 hónapot hadifogságban. Én inkább az Ő történeteit hiszem. Soha nem gyűlölködött, nem szídta az oroszokat. Azok többet szenvedtek a kommunistáktól szerinte, mint a magyarok. Amíg haza nem jött, és már várta is a kommunizmus. Katonai akadémiával több nyelven beszélve - köztük oroszul - szénhordó lehetett. De ez egy másik történet.
  • törölt felhasználó január 13. 15:09

    5
    :corn:
  • Salax január 13. 21:39

    6
    Nekem tetszett. Az elérhető adatok alapján korrekt volt, tárgyilagos. Egyik felet sem demonizálta, vagy heroizálta. A háború rossz, értem?
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!