Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.

Shin Dong-hyuk az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és elképesztő szenvedések, éhezés és kínzások után sikerült megszöknie. Tudomása szerint ő az egyetlen, aki ott született és nőtt is fel és sikerült élve kijutnia a táborból.
Észak-Koreában a becslések szerint öt-hat fogolytáborban tartanak politikai foglyokat és egész családokat állati körülmények között. A tábor szögesdrótjai között a foglyok megfelelő táplálkozás és higiénés körülmények nélkül élnek, bányákban vagy a földeken robotolnak sötétedésig, pihenőnap nélkül. Az emberjogi szervezetek csak 14-es táborként emlegetik a fővárostól, Phenjantól 80 kilométerre fekvő kényszermunkatábort.

Nyílt titok, hogy fiatal nőket katonák gyakran megerőszakolnak vagy bántalmaznak, mivel a seregben hivatalosan nem élhetnek nemi életet. A Kínából terhesen érkező nőket miden esetben kényszerabortusz várja. Gyakran nem orvos hajtja ezeket végre, hanem veréssel, kemény fizikai munkával, a méhen ejtett szándékos sérüléssel vagy a szülés korai megindításával végzik.

Shin elmondta, tudomásul vette, hogy fogolynak született, a világtól teljesen elzárva. Áram alá helyezett kerítések között élt, azt sem tudta például, hogy létezik Amerika, vagy hogy a Föld kerek. Jó darabig meg sem fordult a fejében, hogy megszökik, mert azt gondolta, mindenhol ugyanúgy működnek a közösségek. Mivel Shin nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, a “három generáció” büntetése törvény szellemében az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag. Shin büntetése ezért az örökös kényszermunka volt. A férfi már a borzalmas tábor falai között született – szülei a jó magaviseletüknek és munkabírásuknak köszönhetően engedéllyel találkozhattak egymással. Családként azonban nem élhettek, együtt elszeparálták őket egymástól.

A táborokban a rabokat szabadon büntethetik az őrök, ezért gyakori, hogy ha valaki ügyetlenkedik, levágják a kézfejét vagy az ujját. Shin 13 éves volt, amikor véletlenül elrontott egy gépet a gyárban, akkor vágták le az egyik ujjhegyét. Egy földalatti kínzókamrában azért is megkínozták, mert bátyját és anyját azzal vádolták, hogy szökést terveznek. Az őrök a bokájánál fogva fellógatták, és tűzzel megégették. Shin megpróbálta meggyőzni a kínzóit, hogy nem volt része a szökési tervben. Ennek ellenére, amikor a kivégzőhelyre vitték, azt hitte, megölik a több ezres tömeg előtt.

Végül nem tudni, hogy a kínzás, vagy csak a tábori erkölcsök miatt, a szülei ellen vallott, és végignézették vele, ahogy anyját és bátyját kivégzik. Shin semmi szomorúságot nem érzett miattuk, azt gondolta, megérdemelték, mert megszegték a börtönszabályokat. Később elismerte, hogy ellenük vallott, mert kötelességének érezte, és azt is remélte, több ételt kap.
A szeretet, az együttérzés és a család, Shin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Az éhezés állandó volt. Mindig ugyanazt kapták, káposztát és kukoricakását, de ez semmire sem volt elég, ezért rovarokat, patkányokat, kígyókat, vagy állati ürülékből kihalászott kukoricát ettek – utóbbiból egy fogoly beszámolója alapján tíz kilónyi jár egy hónapra egy héttagú családnak. Aki mindezek ellenére lopni merészel, azt egyszerűen helyben agyonlövik, vagy hetekig kínozzák.

Shin egyhangú világát egy újonnan érkezett fogoly, Pak törte meg, aki a fővárosban élt korábban és hihetetlen dolgokat mesélt a táboron kívüli életről, szokásokról, ételekről – utóbbi volt az, ami igazán nagy benyomást tett a silány táplálékon tengődő fiúra. A csirke- és disznóhús gondolata végül akkora csábítást jelentett, hogy 2005-ben Shin elhatározta, megszökik. Pak-kal együtt tűzifát gyűjteni indultak, majd mikor lement a nap, futásnak eredtek. A szögesdrótba azonban áramot vezettek – Shin, Pak hátán átmászva jutott át, barátja pedig belehalt az áramütésbe. Később sikerült Kínába szöknie, ahol menedékjogot kért a dél-koreai követségen. A fiú hamar hozzászokott a dél-koreai körülményekhez, emlékei viszont a mai napig kísértik. Még mindig hallja a sikolyokat, anyja és bátyja miatt pedig bűntudat gyötri, ahogy amiatt is, mert ő megszökött, és jól él, míg tízezrek továbbra is a táborokban szenvednek minden nap.

Forrás: erdekesseg.hu

6 hozzászólás

  • cecelegy 2018. augusztus 26. 18:22

    1
    Hogyan lehetne elhitetni Amerikaval hogy kifogyhatatlan olajkeszlet van Eszak korea teruleten?
  • neophyte #1 2018. augusztus 26. 18:31

    2
    @cecelegy: Ha így lenne, azt a hábórút már senki se úszná meg úllehet...
  • black235 #2 2018. augusztus 26. 19:39

    3
    @neophyte: Az üregi négerek/buckalakók/recycling matadorok tuti ezt is túlélnék.
  • farrd 2018. augusztus 26. 19:43

    4
    Egyik legnagyobb fegyver Észak-Korea kezében a húszmillió agymosott ember. Senki nem fogja felszabadítani őket, mert nem tudnak mit kezdeni ennyi emberrel. Attól is tartanak, ha a kedves vezetőnek baja esik rengetegen meg akarnák torolni.
  • Tenroland 2018. augusztus 26. 20:02

    5
    "Menekülés a 14-es táborból" a könyv címe, ami leírja a történetét, ha érdekel valakit :)
  • pepuccso 2018. augusztus 26. 22:17

    6
    Mivel az ecsetfejű kommunista seggarc senki gazdaságát és területét nem veszélyezteti, konkrétan le sem sz@rják, hogy miként csinál náci államot 2018-ban - kit érdekel pár milka ferdeszemű?

    Ráadásul nem sok megélhetési rettegő lakik arrafelé, akiknek a szüleit megölték koncentrátumos táborokban és ők AZUTÁN születtek meg, hogy perelni tudjanak a milliókért - megintcsak nem fontos, hogy a dimokrésönt elszállítsák oda is.

    A fegyvereik annyira primitívek és a hadseregük is olyannyira gyatra, hogy max saját magukat tudják vele kiirtani, hogy nem éri meg értékes embereket odaküldeni, hogy rendet tegyenek az ottani fejekben.

    Ráadásul nem elég nagy piac az a lepukkant komcsi bagázs, hogy érdemes legyen őket kimozdítani a pattintott kőkorból - belátható időn belül nem térülne meg a befektetés, azaz megintcsak nem fontos a demokrácia meg a többi nyugati süketelés a zemberi jogokról...
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!