Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Nicholas Winton, a harmincéves angol bankhivatalnok 1939 nyarán szabadságát Svájcban akarta tölteni. De amikor márciusban Hitler Németországa elfoglalta Csehországot, szíve sugallatára hallgatva Svájc helyett Prágába utazott. Ott akkor már gyerekek ezrei – nagyon sokan közülük árvák – várták különféle táborokban sorsuk beteljesülését.

Winton nem zsidó, nem voltak zsidó rokonai, és barátai között is igen kevés volt a zsidó. Egyszerűen úgy érezte, segítenie kell a bajba jutottakon. Hiába fordult azonban hazája és más európai országok kormányához, mindenütt elutasításra talált. Aggodalmait túlzóknak, megalapozatlanoknak ítélték.
Winton saját szakállára (és eleinte saját költségére) egy "csehszlovák gyerekek megsegítését" szervező alapítványt hozott létre, amelynek ő volt az elnöke, a pénztárnoka és az egyetlen alkalmazottja. Az alapítvány nevében brit családoknál próbált elhelyezni cseh és szlovák – nagy többségükben zsidó – gyerekeket, akiknek kiutazását cseh ismerősei kezdték szervezni. A nyár folyamán 669 gyerek jutott így ki Angliába. Az utolsó csoportnak 1939. szeptember 3-án kellett volna Prágából elindulnia – de két nappal korábban kitört a világháború.
A gyerekek szükségképpen szüleik nélkül keltek útra. A prágai pályaudvaron szívettépő jelenetek játszódtak le – hiszen senki nem tudta, hova jutnak a gyerekek, és viszontlátják-e még szüleiket. Sokan közülük utóbb Auschwitzban vesztették el őket. Angliában Winton otthont keresett a gyerekeknek, mégpedig hirdetések útján. Végül minden gyerek otthonra talált, túlélték a háborút, és utána szétszéledtek a világban – Izraeltől Dél-Amerikáig. Winton nem tartotta velük a kapcsolatot. Úgy érezte, elhelyezésükkel bevégezte a dolgát.
A háború után Winton különféle segélyszervezetekben dolgozott, és a királynő nemesi címet adományozott neki – Sir Winton lett. De nem a csehszlovák gyerekek megmentéséért, hanem brit idősek gondozásáért végzett munkájáért kapta a címet. A háborús mentési tevékenységét ugyanis annyira természetesnek tartotta, hogy még a feleségének sem beszélt róla. Csak akkor derült rá fény, amikor – ötven évvel később! – a felesége, Gerda a házuk padlásán kotorászott, és egy régi bőröndben háborús évekből származó iratokra bukkant, köztük a 669 megmentett gyerek névsorára. Gerda kapcsolatba lépett Elisabeth Maxwell történésszel, aki a BBC egyik műsorában igen látványos találkozást szervezett Winton és néhány megmentettje között. :love:

5 hozzászólás

  • genyokapitany 2014. december 1. 08:31

    1
    Ezek a gaz, embertelen nácik nagyon bénák voltak a fajirtásban. Csak úgy hagyták hogy a sok < moderálva > elszökdössön hollywoodba.

    Az ember azt gondolná, hogy az akkori világ legerősebb és legfegyelmezettebb hadserege nem végez ennyire silány munkát.
    Jó, hogy törvénybe foglalták a holokausztot. Még a végén az emberekben kérdések merülnének föl.
    Ezt mindenképp meg kell akadályozni.
  • pushup #1 2014. december 1. 09:40

    2
    @genyokapitany: ritka nagy kupac trágya vagy drága szívem
  • laca72 #1 2014. december 1. 09:51

    3
    @genyokapitany: Írásodban látom hű maradtál a nevedhez. Mindenkinek lehet véleménye, még ha olyan kirekesztő is, mint a tied.
  • genyokapitany 2014. december 1. 11:39

    4
    @laca72: Tudod a baj ott kezdődik amikor a 'tuggyukkik' törvényt hozatnak, hogy ha valaki kétségbe meri vonni a dogmáikat az büntethető legyen.

    Az igazságnak már ha igazság nincs szüksége testőrökre.

    @pushup: részemről a megtiszteltetés.
  • Ugrifüles 2014. december 1. 13:34

    5
    mi ez a szar ?????????
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!