Vigyázat! Cookikat tolunk! Adatvédelem.
Facebookon terjeng ez a vélhetően kamugyanús "nyílt levél", ami nagyjából arról szól, hogy egy öregasszonyokat átverő lány kevés angol tudással elhúzott az országból egy olyan helyre, ahol semmi nem terem meg, mert annyira szar az időjárás. Na ez Anglia. Ott takarít, meg kánaán van.
Kedves hazaiak!

A nevem T. Sipos Barbara, 25 éves lány vagyok, Londonban élek, immáron két éve. Azért írok most nektek, hogy feltegyek egy kérdést, amit én is feltettem magamnak, mielőtt elhatároztam, hogy nem folytatom tovább magyarországi pályafutásomat.

Először elmesélem az előzményeket. Agárdon születtem, majd Budapesten tanultam magyar szakon. Négy szemesztert el is végeztem, de úgy alakult, hogy nem tudtam fenntartani magam a fővárosban. Szinte minden tárgyból jelesre vizsgáztam, maximális ösztöndíjban részesültem, aminek mértéke 15 ezer forint volt havonta. Emellett szociális juttatást is kaptam 10 ezer forint értékben, ugyanis a szüleim nem tudtak segíteni otthonról, sőt, a Diákhitelemből én adtam haza nekik. Ebből adódóan egyszerűen nem tudtam folytatni az egyetemet, dolgoznom kellett. Gondoltam, hogy majd levelező tagozaton folytatom, de aztán, amikor bekerültem a sokat emlegetett mókuskerékbe, már erre nem volt módom.

Egy call centerben helyezkedtem el, direkt értékesítéssel foglalkoztam, úgynevezett “hideghívásos” rendszerben, ami azt jelentette, hogy ismeretlen, (főleg idős) embereknek telefonáltam, hogy különféle biorezonanciás készülékeket sózzak rájuk. Pontosabban nem is nekem kellett eladnom ezeket a méregdrága, de teljesen hatástalan és tudományos alapokat mellőző szerkentyűket, hanem úgynevezett “egészségnapra” invitáltam őket, ahol szűréseken vehetnek részt teljesen ingyen. A valóságban ez azt jelentette, hogy megmérték a vérnyomásukat, és 4 órán keresztül kellett hallgatniuk egy profi értékesítő rábeszélő szónoklatát, míg meg nem vásároltak valami több százezres kütyüt.

Kitűnően teljesítettem. A jutalékom már olyan magas volt, hogy megkerestem a nettó 200 ezer forintot is vele. Szeretem az időseket, úgy tűnik, jól tudok velük kommunikálni, de miután a régebb óta ott dolgozó kollégáim elmondták, hogy valójában hova küldöm őket, szó szerint felfordult a gyomrom. A 20 perces ebédszünetet hányással töltöttem. Aznap már nem volt sikeres hívásom. Hazafelé menet befordultam a Kálvin térről a Ráday utcára. Elindultam, és az a kérdés járt a fejemben, hogy: mi a célom ezzel az egész bohóckodással?

A 200 nettó jól hangzik, de Budapesten elment 60 az albi plusz rezsire, emellett a szülőknek felvett személyi kölcsön törlesztőjére, ami 30 ezer forintot tett ki. Bérletet is vásároltam havonta 10 ezerért. Ezzel épp a fele el is ment. Havi háromezer forintot költhettem. Ez volt magammal a deal. Nem vagyok otthonülős típus, és Budapesten azért találtam magamnak mindig társaságot, akikkel kiültünk a “Gödörhöz” vagy éppen ami jött, viszont komolyabb bulikba már nem tudtam elmenni. A ruhatáramat ebből a pénzből képtelen voltam frissíteni, hiszen napi háromezerből konkrétan a kaját tudja kigazdálkodni az ember, és ezzel be is fejeződött a történet. A call center pedig lélekgyilkos volt. A monoton, folyamatos koncentráció és a szkriptek újramondása kikészített az évek alatt.

Szóval a Ráday utcán sétáltam, és megláttam egy kávézót. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kiültem a teraszára, kértem magamnak egy lattét, és csak bambultam magam elé. Úgy éreztem, most valami mást csinálok. Nem szoktam erre jönni, nem szoktam spontán beülni egy kávézóba, de akkor és ott szabadnak éreztem magam. Csak az a kérdés pörgött a fejemben, hogy mi a célom ezzel az egész bohóckodással?

Eszembe jutott, hogy akár lehetnék mindig ilyen, mint most. Gondtalan, súlytalan és szabad. Elegem volt a magyar politikából, a depresszióból, az acsarkodásból, és abból, hogy a tisztességesnek hazudott munkámból sem tudtam megélni. Akkor azt mondtam magamnak: “Barbi! Te egy tökös csaj vagy! Fogd a cókmókod, és húzz el innen a vérbe!” Amint ez a gondolat a fejembe fúrta magát, hirtelen jó kedvem lett. Elhatároztam, hogy meglépek. Nem érdekel semmi, elhagyom az országot, és zenét hallgatva fogok takarítani valahol, vagy bánom is én, de el innen! Elvégre: mi a célom ezzel az egész bohóckodással?

Felálltam a kávézó teraszán, fizettem, és gyors léptekkel elindultam. Dühös voltam magamra. Rendkívül ideges lettem, amiért eddig csináltam ezt. Úgy akarok élni, hogy az életem a spórolásról szóljon, miközben egy call centerben megőröl az ördögi gépezett? Megvárjam, amíg a kapitalizmus sötétebbik felének legvérszomjasabb korcsa, a direkt értékesítés lerágja az agyamat? Ebből álljanak a napjaim? Mi lesz egy év múlva? Ugyanez? Na és utána? Semmi más, mi lenne. “Élünk, és fúj a szél. ”

Én ebből nem kérek, – gondoltam, és már aznap hirdetéseket néztem a neten. Találtam Londonban egy hotelt, ahol minibárok feltöltésére, szobák rendbe hozatalára és egyéb okosságokra kerestek alkalmazottat. Felhívtam őket, egy hétre rá kellett mennem interjúra. Becsapattam egy bankba, és azt mondtam, mindent vagy semmit! Felvettem 3 kiló folyószámlahitelt, írtam egy londoni magyar lánynak egy erre szakosodott csoportban, aki épp szobatársat keresett, és last minute vettem egy repjegyet. Két napra mentem haza Agárdba, hogy elbúcsúzzak az otthoniaktól. A főnökömet még aznap felhívtam, és azt mondtam: “csesszétek meg a biorezonanciás cuccaitokat!” Aztán rátettem a telefont. Ebből talán levágta, hogy mi van, mert nem hívott vissza.

Tudtam, hogy felvesznek? Nem. Beszéltem jól az angolt? Nem, csak épp úgy, ahogy még ne tudjak letenni egy középfokú nyelvvizsgát, de azért megértessem magam. Viszont nem féltem. Egyáltalán nem. Tudtam, hogy boldogulni fogok. Ha Budapesten sikerült, ott is fog. Így is történt. Elfoglaltam a szobámat, bementem az interjúra, alig kérdeztek valamit, mondtam, hogy bevállalok mindent, ennyi elég is volt nekik. Nem sokáig kellett ott dolgoznom. Összeszedtem magam. Hónapok alatt visszafizettem a folyószámlahitelt, amit kezdő forrásnak vettem fel, kaptam egy jobb állást, mostanra már meglehetősen jól beszélem az angolt, lettek itt barátaim, nem stresszelek, meg tudok élni a béremből, a munkám valóban tisztességes, és hogy mi a különbség? Jól élünk, és fúj a szél…

Drága itthon maradt magyar fiatalok! Nem buzdítalak titeket semmire, csak hogy tegyétek fel magatoknak a kérdést: mi a célotok ezzel a bohóckodással?

Üdvözlettel,

T. Sipos Barbara
egy boldog, angliai magyar lány

Forrás: mindenamianglia.co.uk

46 hozzászólás

  • oritomi #10 2016. augusztus 2. 08:03

    22
    @nagyarpi0011: én 2 hét alatt kaptam meg a NI számot,lehet különleges vagyok.
    @local: itthon is bejöhet az élet ha mondjuk diplomás vagy,vagy "vállalkozó" és mindenhonnan tudsz lenyúlni pénzt.Mert egy 3 műszakos gyári fizuból (80-100ezer) nem hinném hogy olyan nagy lábon lehetne élni
  • woody 2016. augusztus 2. 08:24

    23
    Megható levél. (Aszondja elege volt a magyar politikából. Hát a levél alapján az égvilágon semmit nem foglalkozott vele, csak megkereste a havi kéccázezrét.rotfl Nem baj, azért sajnálom, ha szeretné.)
  • cadmagician #22 2016. augusztus 2. 08:33

    24
    @oritomi: mi a terved 4-5 ev mulva az ott megkeresett es felretett penzzel? Nem kell leirni de remelem vannak terveid. Ne erts felre lehet jol csinalni angliat de aki a takaritassal meg a mosogatassal peldalozik az hulye. Jo orszag lehet az ugyanugy ehberert vegeztetik el a szar munkat mint itthon. Nezopont kerdese. Az etiopnak itt is jo a fizetese ugyanazert a munkaert...
  • pepuccso #20 2016. augusztus 2. 09:11

    25
    @cadmagician: megtisztelsz vele
  • cadmagician #25 2016. augusztus 2. 09:40

    26
  • cadmagician 2016. augusztus 2. 09:46

    27
  • [ törölt felhasználó ] #22 2016. augusztus 2. 10:26

    28
    @oritomi: Miért hiszi azt mindenki hogy az összes vállakozó csaló? bazmeg
  • cadmagician #28 2016. augusztus 2. 10:49

    29
    @local: mint ahogy mindenki korrupt.
  • KeKeC 2016. augusztus 2. 10:57

    30
    @cadmagician: itt minden megterem, de leginkább az indiai :D

    @nagyarpi0011: Én 2009-ben az NI számot egy hét múlva megkaptam levélben. 2 hét múlva a kártyát is.

    Egyébként kurvajó lehetne itt élni ha nem lennének világszinten is a legdrágábbak között az albérlet és ingatlan árak.
    Egy vagyont kifizet az ember a lakhatásra attól függően hogy melyik városban (városrészben) lakik és mit bérel.
    Csak erről általában nem szólnak az élménybeszámolók.
  • [ törölt felhasználó ] #30 2016. augusztus 2. 11:17

    31
    @KeKeC: napsütést láttál már vagy szoláriumba jártok? :P
  • cadmagician #30 2016. augusztus 2. 11:17

    32
    @KeKeC: mennyi a bérleti díj/megélhetési költség a keresethez képest? %ban. most aki minimálbéres, meg a dőzsölő takaritokról beszéljünk.
  • cadmagician #32 2016. augusztus 2. 11:21

    33
    @cadmagician: plusz ez hány óra munka és milyen helyen lakik, mekkora terülten...
  • _V_ #21 2016. augusztus 2. 12:01

    34
    @cadmagician: Hát igen, nem úgy van, ahogy az ember elképzeli... Igazából itt olyan felemás a dolog, azárt mert lehet, hogy a kaja drága, de kijön a kaja egy négytagú családnak napi 20 fontból, és akkor jól is lakik, amellett, hogy a minimálbér, ha napi 8 órában dolgozol kb. 52-55 font. De a többi kiadás rengeteget elvisz, mint a ház, ami legalább 500-600 font, az autó biztosítása, a council, és a további ilyen-olyan adók sokat elvisznek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy olyan szar az anyagi helyzet, mitn otthon, de nem is habostorta. Végülis azt kell, hogy mondjam, hogy ha egyedül vagy itt, akkor nem tudsz pénzt gyűjteni, ide legalább 3-4 munkaképes ember kell, ha a minimálbérből akar gyűjtögetni. Én a családommal pont 4-en vagyunk, de szar üdülőhelyre sikerült jönnünk, ahol csak idénymunkák vannak, így aztán másfél éve szopjuk a kisújjunkat...
    De bízom benne, hogy felvesznek hamarost valahova állandóra és össze tudok gyűjteni egy összeget, amiből a targoncás jogsit megcsináltatom és akkor már tuti lesz rendes melóm. Mi ide úgy jöttünk ki, hogy anyámnak pék a foglalkozása, apám kamionsofőr én meg targoncás meg nehézgépkezelő vagyok és "tuti, hogy felvesznek az Eu-s jogsival", de nem így lett.
    Ezek már másfél éve is szartak az Eu-s papírokra, nem csak most. Nekik angol kell. Hát összegezve mi úgy jártunk, hogy másfél év alatt dolgoztunk kb. 4 hónapot és lett egy 8000 fontos tartozásunk.
  • _V_ #22 2016. augusztus 2. 12:10

    35
    @oritomi: Én 2 hónap alatt, egy másik magyar, aki két utcányira lakik tőlem meg 3 hónap után. Szóval ja, azthiszem mázlista vagy.
  • _V_ #22 2016. augusztus 2. 12:10

    36
    @oritomi: Am hol laksz? :)
  • _V_ #30 2016. augusztus 2. 12:10

    37
    @KeKeC: Baszki de mázlisták vagytok ! :|
  • JohnFly #22 2016. augusztus 2. 13:38

    38
    @oritomi: odáig szép, és jó, amíg csak saját magadról van szó, hogy odakint kényelmesen élsz........viszont jöjjön csak egy gyerek, vagy kettő, vagy elér egy kicsit is komolyabb betegség, már lőttek is a fene nagy jómódnak......

    Az információimat onnan szerzem ezzel kapcsolatban, hogy szinte minden velem egy idős barát, rokon, vagy akár ismerős megjárta már a migráció rögös útját. Sok. Nagyon sok forrás alapján állítottam fel az egyenletet, amiből kijön, hogy ez is csak ugyanolyan kizsákmányolás, mint amiben itthon van része az embernek, csak díszesebb a ketrec.....egy ideig. Ha nem állsz meg, és nézel szét, hogy hogyan tudod a malomkereket ledobni magadról, akkor rabszolga leszel, teljesen függetlenül attól, hogy földrajzilag hol helyezkedsz el.

    Persze mindez egészen addig nem zavaró, amíg úgy fütyülsz, ahogy mondják....viszont csak egyszer próbálj meg ellenszegülni a rendszernek (csak mondd fel az albérleted például a szerződés határozott időtartama lejárta előtt két hónappal-hogy csak egy triviális példát említsek-és próbálj másik albérletbe költözni, ami mondjuk közelebb van a munkahelyedhez), és némi önállóságról tanúskodó magatartást tanúsítani....... egyből éreztetni fogják veled, hogy bizony csak egy szolga vagy!

    ÉN itthon, Magyarországon találtam meg a számításom. Lehet Isteni segítséggel, és nem vagyok jó példa, mert rengetegszer volt piszok nagy mázlim, de megcsináltam. Kényelmesen élek itthon is....... mondjuk nincsenek is olyan igényeim mint némelyik "világpolgárnak", de ha mondjuk orvoshoz kell mennem, nem az sztk-ban kell sorban állnom.....
  • cadmagician #38 2016. augusztus 2. 14:09

    39
    @JohnFly: én tetszikeltem elősnek a kommentedet :D
  • [ törölt felhasználó ] #38 2016. augusztus 2. 14:12

    40
    @JohnFly: itthon meg legalább nem a sok korcs bevándorlóval kell együtt élnünk. Engem zavar a jelenlétük és büdösek is. Jobb szeretem ha bemegyek egy üzletbe és magyar szót hallok, nem pedig arab, angol, indiai, francia és isten tudja miféle nyelvű népek élnek ott..
  • KeKeC 2016. augusztus 2. 14:28

    41
    @cadmagician: 7,20-as órabér a minimál most. Ez úgy 1000 fontot jelent havonta levonások után. Albérlet itt London északnyugati részén egy double szoba ami elvileg kétszemélyes (elvileg) az kb heti 120-140 fontnál kezdődik. Ebben ugye benne fogalaltatik minden, víztől áramig, internet stb..de ez az ár az alsó küszöb..Ahogy mész be a belváros felé máris az egekbe emelkedik. Tehát ha valaki minimálbérért szopik annak nagyjából a fizetése felét elviszi a rent. Aki egyedülálló az single roomot bérel..kis szobát, azt már 80-100 fonttól kaphat helytől függően. Vagy box roomot, ahova épp befér az ágya amire leteszi magát aludni.. Itt is fontos hogy ne ügynökségen át bérelj (mert sokan úgy adják ki a házat) mert rá teszik a hasznukat és pláne ne magyartól, mert még jobban lehúz.
  • cadmagician 2016. augusztus 2. 14:35

    42
    tehát 370e ft a nettó bér, amiből monjuk akkor 4×110 font ,amiből 162e ft a szállás. marad 162e ft. az szép arány. és mást nem is vettünk számításba
  • [ törölt felhasználó ] #41 2016. augusztus 2. 14:38

    43
    @KeKeC: picit törni madzsar rotfl
  • KeKeC 2016. augusztus 2. 15:03

    44
    @cadmagician.. Jaja..de itt az állambácsi rengeteg szociális támogatásra szórja a pénzt két kézzel. Vannak kimondottan kiskerestűeknek szánt támogatások, mint pld a Housing benefit vagy a working tax credit. Mondjuk magyarok ritkán használják a szociális juttatásokat..nem úgy mint pld a lengyelek vagy mostmár a szociál-éllovas románok. Bár ez a közeljövőben változni fog. A szomszéd házban román család lakott. Apa, anya, 3 gyerek. Csávónak mondta a haverja hogy ne fizessen albérletet és tagadja meg a kiköltözést. Mert akkor rendőrileg lesznek kitéve és a 3 gyerek miatt nem tehetik őket az utcára, hanem lakást kell biztositaniuk.. Így is volt ez csak az utóbbi időben megváltozott. Szal azt mondta állambácsi, nem dolgozol, nincs kerested, gyerekek intézetbe te meg ahova szeretnél vagy az egész boldog család megy haza gyerekestül.
  • cadmagician #44 2016. augusztus 2. 15:07

    45
    @KeKeC: ilyent csinálna itt az orbánviktor, a liberálisok hogy kerepelnének, a szemét.
  • JohnFly #39 2016. augusztus 2. 21:29

    46
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés, vagy ingyenes regisztráció!